Jézus indulatossága

(Jn 2:13-19) A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.

Ezt az evangéliumi eseményt is az Úr Jézus személyében lévõ két természete szerint kell szemléljük, vagyis az Õ isteni és az Õ emberi természete szerint, annélkül, hogy különválasztanánk is valamit e két természet szerint.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, itt egy prófétikus cselekményt visz végbe, amelyben, végsõ soron, a jeruzsálemi Templom a megváltott embert jelképezi. Az Úr Jézus egyenlõséget tesz az Õ teste, illetve az Õ misztikus Teste, vagyis az Egyház és a jeruzsálemi Templom között (Jn 2:19). Mi pedig egyenként az Õ misztikus testének tagjai vagyunk ( 1Kor 12:12) és a Szentlélek templomai (1Kor 6:19)...

(1 Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  

(1 Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

Tehát mi, az Egyház tagjai, egyenként, kis templomocskák vagyunk, amelyek mint élõ kövek illeszkednek össze és alkotják Krisztus misztikus testének megatemplomát, Isten házát, az Egyházat. Mindegyik kis templomban a Szentlélek lakozik és ugyanaz a Szentlélek szerkeszti ezeket egybe, mint a malter az épületet, hogy egy nagy templomot alkossanak...

Ez az evangéliumi rész azt mondja nekünk, hogy a mi testünk és lelkünk, de az egész Egyház, mint Kriztus misztikus Teste, az imádság háza kell legyen. Nem lehet az ember élete, teste, lelke vagy az Egyház élete, egy világias, kupeckedõ piactér. Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják õt...

(Jn 4:24) Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.

Az Úr Jézus emberi természetét tekintve, habár hordozója, ugyanbban a személyben az isteni természetnek, nem lehetett mentes a természetes emberi indulatoktól. Szerintem nem úgy kell elképzelni az Úr Jézust, mintha képtelen lett volna kilépni az isteni békéjébõl és szelídségébõl és mintha csak megjátszodta volna az indulatosságot. Márpedig ha valaki ostort fon, ostorral csapkod és asztalokat borogat fel, akkor az indulatos...

Tehát az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, szenvedélyesen megélte az Atya háza iránti buzgóságot és szeretetet... Emésztette Õt a buzgalom és a féltékenység az Atya házáért, hogy a szent Templomot ne tegyék vásárcsarnokká...

Ezért mondhatjuk, hogy tévednek azok, akik az Úr Jézust csakis szelídnek, békésnek és nyugodtnak ábrázolják. Mivel az Úr Jézus minden szentnek modellje és õsszentsége, ezért a szentekrõl kialakult kép is gyakran hasonlóan hamis. A mai ember úgy képzeli el a szenteket, hogy egész nap csak összekulcsolt kezekkel szelíden imádkoznak és nyájason tekintenek az emberekre. Nem... Az igazi szent indulatos is tud lenni amikor kell, mert emészti õt a buzgalom az Atya házáért...

(Zsolt 69:10) Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.

(Zsolt 119:139) Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat.

Ezért aztán, egy igazi szent gyakran nem egy nyájas, mézes-mázas és olajozott nyelvû enber, hanem egy indulatos, harcos lélek, aki szóval és akár tettel küzd az Úr ûgyéért.

Ima: Uram emészt a buzgóság a Te házadért és a Te ûgyedért. Nem engedlek el, mint Jákób, míg meg nem áldassz engem. Ámen.

Jézus türelmetlensége

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Az Úr Jézus Krisztus, az Õ emberi természete szerint rendekezett minden emberi tulajdonsággal, így akár türelmetlen is tudott lenni...

Jézus türelmetlen volt:
-  hogy már megszabadulhasson a gonoszok és a hitetlenek társaságából;
- hogy már visszamenhessen a mennybe az Atyához;
-  hogy már egyesülhessen a hívõkkel, akik az Õ megváltó és közvetítõ mûve által és a Szentlélek egyesítõ ereje által, megigazulnak és visszakapcsolódnak a Szentháromság életébe.

1. Jézus türelmetlensége világosan kifejezi, hogy az Úr Jézus nem szivesen tartózkodik a hitetlenek és a gonoszok társaságában...

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Ezt nem mindenkire mondja, hanem csakis a hitetlenekre és a gonoszokra... A hívõknek, akik befogadták Õt, akiknek megadta, hogy Isten fiai legyenek (Jn 1:12), ezt mondja:

(Mt 28:20) ... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

Milyen keresztények vagyunk: hívõk vagy hitetlenek, igazak vagy gonoszak? Olyanok, akiknek az Úr Jézus szívesen van a társaságában vagy olyanok, akik közül inkább kivolnulna?... 

Fontoljuk meg: ha a gonoszságot és a hitetlenséget választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkbõl és a végsõ ítéleten ezt fogja mondani:

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

2. Jézus türelmetlenül várta már megváltó mûvének beteljesedését és hogy hazatérhessen a mennyei Atyához. Akkor, felemelkedve a mennybe, oda megérkezve, megmutathatta a mennyei Atyának az Õ dicsõséges szent sebeit, amelyek által véghezvitte az Atya akaratát. A mennyei kórusok örvendezve tapsolták és dicsõítették a Fiút, Aki íly nagy mûvet vitt végbe.

(Jn 13:1) Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.

(Jn 14:28) Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

(Jn 16:28) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.”

3. Jézus türelmetlenül várta a hívõk egyesítését az Õ szent testében, amelyet az utolsó vacsorán ad nekünk (Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 24:30). "Õáltala, Õvele és Õbenne" egyesülnek az övéi egy kenyérben (1Kor 10:17), akik testének tagjai, vagyis az Egyház (1Kor 12:12). Vágyva vágyott arra, hogy megválthasson minket, feltámadjon, felmehessen az Atyához, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Lk 24:49; Jn 16:7), Aki majd összeszerkeszti Krisztus misztikus testét, az Egyházat. Ezáltal valósul meg az egység, hogy amint az Atya van Õbenne és Õ az Atyában, úgy Õ legyen a hívekben és a hívek is egyek legyenek Benne...

 (Lk 12:25) ... és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

(Jn 17 :21) Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Ima: Add Uram, hogy hívõk legyünk és ne hitetlenek. Teremjünk mindig jó gyümölcsöt, hogy ne kelljen megtapasztaljuk türelmetlenségedet. Ámen.

Jézus hallgatása

(Lk 2: 42-47)  Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.  Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.  De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egy személyben két természete van: isteni és emberi természet. Isten Fia, az Õ emberi természete által, hordozója lett  az isteni természetének. De az emberi természete szerinti kiteljesedését nem kapta készen, hanem emberi módon kellett azt kimûvelnie. Tehát az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, okos volt, értelmes volt és mûvelte magát tanulással és a bölcsességben való gyarapodással.

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus már 12 éves korában mennyire értelmes és okos volt. Ugyanakkor, az Õ isteni természete szerint, mivel maga volt a megtestesült örök Ige (Jn 1:1), számára olyanok lehettek az írások, mint a saját szavai. Kereste folyton a mennyei Atya dolgait és csíszolta emberi képességeit, készülve küldetésére...

A jeruzsálemi Templomban való elmaradása után, engedelmesen követte haza szüleit és hosszú éveken át dolgozott csendesen József mûhelyében. Ez az „ácsmester fia” rejtett élete, amelyrõl nem sokat tudunk. Egy dolog bíztos: csendben, feltûnés nélkül élt Názáretben, nem csillogtatva képességeit, amelyek már gyermekkorában csodálatra méltóak voltak és színrelépése után pedig ámulatba ejtették az embereket. Csak a Jordán folyónál történt színrelépése után és a Szentlélekkel való felkenése után (Mt 3:16) kezdett el tanítani, gyógyítani és ördögöket ûzni. De még ekkor is csak fokozatosan bontakoztatta ki fellépését, mert el kellett jönnie mindennek az ideje (Lk 13:32), hogy beteljesedhessen húsvétkor a megváltó keresztáldozat. 

Jézus hallgatása Pilátus elõtt teljesedett be, amikor semmit sem válaszolt az ellene felhozott vádakra, hanem hallgatott (Mt 27:14), mint a vágóhídra elkûlönített bárány (Iz 53:7).

Néhány igerész:

(Mt 13:55-56) Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?”

(Mt 13:55-56, Károli) ) Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?

(Mt 27:13-14) Akkor Pilátus azt mondta neki: Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

(Jn 7:3-6),Testvérei ekkor ezt mondták neki: „Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.

(Jn 7:46) A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.”

Megfontolások:

1. Mi tudunk-e csendben várni, amíg el nem jön az idõnk, a mi feladatunk ideje, vagy türelmetlenül nekiszökünk idõ elõtt a dolgoknak? Legyünk fegyelmezettek...
2. Mûveljük-e magunkat, törekszünk-e a kiteljesedésünkre és a hivatásunk beteljesítésére? Legyünk képzettek és mûveltek...
3. Tudunk-e hallgatni, elrejtve tudásunkat, képességeinket mások elõtt, kiváltképpen a kisebbek és a gyengébbek elõtt? Legyünk alázatosok és alkalmazkodóak...
4. Tudunk-e háttérben maradni és csöndben dolgozni, nem várva elismerést és érdemeket? Legyünk szerények és visszahúzódottak...
5. Tudunk-e meghallni önmagunknak és a világnak, amikor beteljesítettük küldetésünket, vagy képtelenek vagyunk leállni, lemondani, kilépni a szerepkörbõl (Jn 3:30)? Legyünk nagylelkûek és lemondásra képesek...
6. Fogunk-e tudni hallgatni, ha majd eljön a mi szenvedésünk ideje? Törekedjünk a türelemre és a szenvedések elviselésére...

          (Jn 3:30) Neki növekednie kell, nekem kisebbednem...

 

Várni, visszavonulni, hallgatni... Milyen nehéz feladat ez a mai digitalizált, azonnali, instant, türelmetlen ember számára. Türelmetlenség, hiúság, becsvágy, nagyravágyás, stb... Nagy urak ezek a mai világban. Az értelem, a tudás csillogtatása, a szerepekben való tetszelgés, a közösség elõtt való sürgés-forgás, mind-mind kenegeti a hiú keresztény máját... Nagy dolog az alázat, az utolsó helyre való ûlés és a hallgatás. Tanuljunk az Úr Jézus hallgatásából...

Ima: Mennyei Atyám, tisztíts meg engem a hiúságtól és add meg nekem a hallgatás erényét. Ámen.

A lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig

(Zsid 4:12) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.

Az ég és föld témával arra tekintünk, ami kívül van, amit szemünkkel, képzeletünkkel és hitünkkel megismerhetünk az anyagi vagy a szellemi világból. Az ember hajlamos arra, hogy csak úgy kinézzen a fejéből, és mintha azt gondolná, hogy csak a külvilág létezik. Ezért van az, hogy a törvényeket és a követelményeket mindig másokra vonatkoztatjuk, sohasem önmagunkra. De van befele is egy világ...

Az önismeret, az önvizsgálat, a lelki tükör használata és az önértékelés, mind-mind eszközei lehetnek, hogy felfedezzük és megismerjük benső világunkat, benső univerzumunkat. Aki ezt a benső utat végigjárja és végigszemléli a saját lelkét, az képes lesz mások benső világának megértésére is. Saját szellemi-lelkünk tulajdonságai, müködésének titkai, hibáinak, gyengeségeinek, betegségeinek, reagálásainak megfigyelése, képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük a másik emberben zajló lelki folyamatokat. A világon ma már több mint hétmilliárd ember él. Ez ugyanannyi benső mélységet és szellemi-lelki univerzumot jelent. Van, aki kifele, a messzeségek felé fordul és van, aki befele a mélységek felé. Mindkettő megismerése és megfigyelése Isten ajándéka...

 
Úgy gondolom, hogy a hitetlen pszihológusoknál csak a kuruzslók veszélyesebbek. A hitetlen pszihológus oda és abba akar belekontárkodni, amit nem ő termtett, nem ő alkotott és nem ő formált. A hitetlen pszihológus oda matat bele, amit nem hisz, nem ismer, nem lát és nem is szeret, hanem csak úgy kezeli, mint egy “fekete dobozt”. Ha megdöfi jobbról, akkor így reagál, ha megpiszkálja balról, akkor úgy reagál… A végeredmény: ez az ember ilyen vagy olyan tipusú  jellem, ilyen vagy olyan tehetsége vagy betegsége van. A végén pedig begyömöszöli az embert valamiféle kategóriába, mint valami vacak fiókba, és még rá is üt egy jókora bélyeget. Ennél azért sokkal több az ember, az ember benső univerzuma, és mindez sokkal több megbecsülést, tiszteletet és szeretetet érdemelne...
 

Amint nincs két egyforma ujjlenyomat vagy két egyforma arc, úgy két egyforma benső lelkivilág sincs. Ahány ember, annyi benső univerzum. Az a csodálatos, hogy ezt a sokmilliárd benső univerzumot Isten egyszerre öleli át, egyszerre birtokolja, élteti, ismeri és szereti. Mindez olyan Őneki, mint egy csokor virág.

 

Az egészben az a fura, hogy az ember még a saját benső univerzumát sem ismeri, nemhogy a másik emberét. Ha valamelyest meg akarjuk ismerni ömagunkat, akkor kérnünk kell a Szentlélek Úristen segítségét. Ha pedig önmagunkat sem ismerhetjük meg saját erőnkből, akkor mennyivel inkább szükségünk van Isten segítségére a másik ember megismeréséhez. Ezért alapszabály kellene legyen, hogy ne piszkáljuk a másik ember lelkét, míg a miénk nincs rendben...

(Mt 7:3) Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?

Talán ezért van az, hogy Bartus László, a „Fesz van” könyvéhez, a következő mottót választotta: „A legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja”. Ez egy nagyon pesszimista kijelentés, de ugyanakkor van igazság benne, és komoly élettapasztalatot tükröz...

A benső világ felépítése

Sokan elintézik az ember benső univerzumát azzal, hogy három részre osztják: lélek, szellem és pszihé. Pedig ezek valójában, az ember egységes szellemi-lelkének különböző jellegei és tulajdonságai. Az ember benseje hasonlatos az atom szerkezetéhez, vagy egy zsákhoz, egy házhoz, vagy akár egy fához...

Az ember szellemi-lelkének, az ő benső univerzumának vannak bizonyos tulajdonságai:

1. Van határfelülete a testtel

Vannak bemenetelek és kimenetelek  (a bemenetelek pl. az érzékszervek, a benső szervek, stb., és kimenetek, pl. a beszéd, a mozgás, stb.).

2. Van szellemi szíve és veséje

A szellemi szív minden  élet kindulópontja, forrása, az érzelem és az akarat székhelye. A szellemi vese a szellemi szív által forgatott gondolatok, indulatok szűrője és a helyes út megítélésének eszköze.

3. Van vérkeringése, ízületei és gyökerei

Azok a lelki erek, útvonalak és elágazások, amelyeken működnek a lelki folyamatok.

4. Vannak kamrái, házai és városai 

Azok a lelki kompartimentek, amelyekben a növekedés folyamán tárolódnak a tapasztalatok, élmények,  megszerzett tudások, elraktározva kategóriánként, életszakaszonként vagy más kiismerhetelen folyamatok szerint.

5. Van szellemi „kurzora”

Ez az a valami, ami az „én” futáraként, a szívből indul ki, és képes átkutatni a lelket, megkeresve az emlékeket,  a tudást, a fogalmakat, a  neveket, a rég elfelejtett képeket, stb. Mindezeket Isten Lelke és a Tõle kapott életerő müködteti...

 

A szellemi lélek határfelületei

 

Az emberi lélek fejlődésében nagy szerepe van a határfelületeknek. Ezért van az, hogy a kisgyerek mindent megnéz, meghallgat, megtapogat, megízlel és sokat  játszik, stb. A határfelület hatással van a lélekre akkor is, ha az ember valami szert visz be a szervezetébe, mint  pl. nyugatót, alkoholt vagy kábítószert.  A határfelület akkor is döntő fontosságú, ha fogyatékos emberről van szó. Egy vak, egy süket, egy értelmi fogyatékos nem tud lelkileg úgy fejlődni, mint egy egészséges ember...

(Péld 20:1) A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

(Lev 21:18) Mert senki sem áldozhat, a kiben fogyatkozás van: vagy vak, vagy sánta vagy csonka orrú, vagy hosszú tagú.

(Fil 3:2) Ügyeljetek a kutyákra, ügyeljetek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra!

(Lk 1:15)  ...mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel,

A bemenetelek az érzékszervek, míg a kimenetelek a beszédek és a tettek. De valójában, az egész test, minden szervével egy határfelület a lélekkel, mert a szellemi-léleknek azonos a formája a testtel, és úgy tölti ki azt, mint a víz a vizes szivacsot. Ezért van az, hogy a lélek betesége megnyílvánul a testen is...

A szellemi-lélek szíve és veséje

 

Az ember szellemi-lelke nemcsak, hogy az emberi test tükörmása, mint lelki-test, hanem annak szerveihez hasonló jellegzetességei is vannak. A szellemi-léleknek van szíve és veséje. A lelki szív az az „én”, a személyiség középontja. Innen indul ki minden élet, gondolat, érzés, indulat és akarat. Az ember lelki veséje, azaz értelme, vagyis az a képessége, amellyel megvizsgálja a gondolatokat, érzéseket, indulatokat és dolgokat. A vese ítéli meg mindezeket, és e megítélés után dönti el a szív a dolgokat. A jó szív jó dolgokkal van tele és jó döntéseket hoz, míg a  rossz szív rosszakat... Az igaz ember szívében Isten trónol és az igazság. A gonosz ember szívében a gonosz trónol és a gonosszság. A jó vese helyesen ítéli meg a dolgokat és helyesen tereli a szívet, míg a rossz vese kitekeri a nyakát a dolgoknak és elcsűri-csavarja az igazságot...

(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.

(Jer 4:14) Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?

(ApCsel 5:3) Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?

(Péld 23:26) Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!

(Jer 4:14) Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?

(Zsolt 26:2) Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!

(Zsolt 16:7) Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.

(Zsolt 73:21) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:...

A lelki szívet, a testben, leginkább a köldök zónájára lehet betájolni, míg a lelki vesét a fejre. Ezért van, hogy ha megbántanak, akkor a mellkasunkban, hasunkban érzünk fájdalmat, és ha felháborítanak, idegesítenek, akkor a fejünk fájdul meg. A szent szív a mellkasban ragyog és a szenteket a fej körüli glóriával ábrázolják...

 

A szellemi-lélek vérkeringése, ízületei és gyökerei

 

Az ember szellemi-lelkét erek, járatok és ízületek járják át. Ezeken közlekednek az indulatok és a gondolatok. Mindezek legalja a testet éltető lélek gyökerei, amelyek az Életbe kapaszkodnak. Isten a test és a lélek teremtője és éltetője. A lélek halhatatlan, de az ember szellemi-lelke Isten Lelkéből él. Hogy a lélek meddig éltetheti a testet, Istenből táplálkozva, az attól függ, hogy meddig adja Isten az életet...

A vallásos emberek gyakran nagyon vigyáznak szavaikra és cselekedeteikre, de annál kevesebé mulasztásaikra és gondolataikra. Főleg a gondolataik tisztaságát  mellőzik... Pedig a nagy gonoszságok sokszor a gondolatok és a mulasztások szintjén történnek. Vigyázzunk a gondolatainkra. Jusson eszünkbe, hogy azok Isten előtt hangosak és láthatóak...

(Zsid 4:12) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.

Mt 3:10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

(Lk 13:7) És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

(Mt 21:19) Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” És hirtelen elszáradt a fügefa.

(Lk 8:17) Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.

(Rom 2:16) ...azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

(Mk 2:8) Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte.
 

Ha valakinek gyógyíthatatlan testi betegsége van, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy nem-e vágattattak el szellemi-lelkében a testi élet fájának gyökerei, mivelhogy nem termett jó gyümölcsöket (Lk 13:7). Sok betegségnél jó lenne megvizsgálni ezek lelki gyökereit, mert gyakran, személyes bűnök lehetnek a háttérben, és a gyógyulás útja csakis az Istenhez való szívbéli megtérés lehet...

 

 

 

A szellemi-lélek kamrái, házai és városai

 

Néhány szentírási rész világosan útal arra, hogy a lélek felépítése hasonlatos egy szobához, egy házhoz, egy városhoz vagy egy templomhoz. Nagyon fontos, hogy ez a ház, ez a város, jó fundamentumra épüljön. Ez a jó fundamentum Jézus Krisztus, Aki a biztos szikla. Ugyanakkor az is fontos, hogy a szobában, a házban tisztaság legyen és Isten lakózzon benne...

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

(Mt 11:23) És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.

(Mt 12:44) Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.

(Lk 6:48) A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.

(Lk 11:21) Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona.

(Lk 11:25) Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja.

(Jn 2:19) Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

Óvakodjunk a megosztottságtól és törekedjünk arra, hogy minden lelki szobánk Istené legyen, mert nem szolgálhatunk két úrnak.

A szellemi-lélek „kurzora”

 

A szellemi-lélek „kurzora”,   vagy máskét  a „benső futára”,  egy titokzatos dolog...  Érthetetlen dolog, hogy ha az az „én”, amely a szellemi-lélek középpontjában, a szívben van, és ott feljődik ki minden a lélekben,  hogyan  képes átkútatni és végigjárni a szellemi-lélek minden zegit-zúgát...

(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.
 

El lehet gondolkodni, hogy a szklerózisok, az autoimun betegségek vagy az Alzheimer kór, mennyire a fizikai határzóna, vagyis az idegrendszer leépülése és mennyire a lélek kifáradása, erőtlensége, elhagyatottsága és megbetegedése. Nem-e a bűnös lélek elhagyatottságáról van szó, amely aztán maga után vonja a fizikai elváltozásokat, tüneteket? Figyeljük meg az előrehaladott korú pápákat, hogy milyen szellemi frissességgel rendekeznek. Egy szent sem, egy szent pápa sem volt szenilis...

 

Ima: Uram Jézus! Köszönjük, hogy megszabadítottál a lelki rabságból és királyságot adtál nekünk benső univerzumunk fölött. Ámen.

Menjetek ki

(Jel 18:2-5) Hangos szóval így kiáltott: „Elesett, elesett a nagy Babilon, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakóhelyévé. Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!” Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: „Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapásokban, mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.

Anno, meg lett hirdetve az Irgalmasság szent éve. Még ma is azon töprengek, hogy mit is jelent ez számomra... Talán azt, hogy meg kell tanulom irgalmasan szeretni a mellettem lévő embert, elfogadva őt úgy, ahogy van, míg önmagamtól egyre szigorúbban meg kell követelem az igazságot...

Az irgalmasság gyakori hangoztatása nem vezethet félre bennünket, és nem feledkezhetünk meg az igazságról. Ha életünkben az igazság nem múlja felül a farizeusok és az írástudók igazságát, akkor hogyan juthatunk be a mennyek országába?...

(Mt 5:20) Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

Sokan sokféleképpen hangoztatják az egyház szociális tanítását. Van, aki keresztény menedzsereket akar képezni; van, aki keresztény politikusokat szeretne látni; van, aki keresztény nemzetet akar nevelni... De hogyan lehetséges ez?... Lehetséges-e egyáltalán elvegyülni a világgal, és ugyanakkor elnyerni a mennyeknek országát?... Vannak, akik részletesen tárgyalják ezt a témát, mint pl: „Ebben a világban, de nem e világból.” Ennek a reflexiónak alapja az Úr Jézus főpapi imája (Jn 17)...

(Jn 17:15-16) Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

Vigyázzunk, mert sokan vannak, akik önző vágyaik és önszeretetük szerint tanítanak és buzdítanak a világ szeretetére, a társadalommal, vagy a nemzettel való “barátkozásra”, azaz, ahhoz való rendetlen ragaszkodásra.  Márpedig, aki a világgal barátkozik, az ellenségeskedik Istennel...

(Jak 4:4) Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz Istennek.

Az Úr Jézus arra tanít bennünket, hogy figyeljük az idők jeleit (Mt 16:3; 24:32-33). Csak két jelet említenék meg, amelyet mostanában figyeltem meg a sajtóban: A közelmúltban, egy év alatt, a  nagybritánniai milliárdosok megduplázták a vagyonukat. Ennek a vagyonnak teljes értéke meghaladja Írország vagy Dél Afrika GDP-jét. A második, hogy a NASA elkezdte a 8 évre tervezett űrprogramját, amely segítségével űrszondát küld a Nap közelébe, hogy plazmát hozzon annak külső rétegeiből (Jel 13:13)...

Naivság azt gondolni, hogy ezt a világot meg lehet menteni, gyógyítani vagy meg lehet változtatni a keresztények társadalmi szerepvállalásával. Minden megpróbáltatás meg fog történni az írások szerint... A mi szerepünk nem az, hogy e világot meggyógyítsuk, megmentsük vagy megváltoztassuk, mert az menthetetlenül elpusztul, hanem az, hogy minél több embert kimentsünk ebből a bűnös világból...

(1Kor 11:32) Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

Az egyre mélyebben informatizált, tehnologizált, atomizált és globalizálódó világunk kétségtelenül a végső idők Babilonjává válik. Ennek a Babilonnak vétkei mára már igen nagyok, és még nagyobbak lesznek. Azt gondolom, hogy föltétlenül törekednünk kell úgy alakítani életünket, hogy minél inkább kimeneküljünk, kivonuljunk ebből a Babilonból. Olvassuk el figyelmesen az alábbi igerészeket...

(Iz 21:8-9) És kiáltott a figyelő: „Őrségen állok, Uram, folyvást naphosszat; és őrhelyemen állok egész éjszakákon át. Íme, lovasok jönnek, és kettős fogatok!”Akkor valaki megszólalt: „Elesett, elesett Babilon, és isteneinek faragott képeit mind szétzúzták a földön!”

(Jer 51:6-9) Meneküljetek Babilonból, mentse mindenki az életét, ne vesszetek el bűne miatt! Mert az Úr bosszújának ideje ez, érdeme szerint fizet meg neki. Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, mely megrészegítette az egész földet; borából ittak a nemzetek, azért vesztették eszüket. Hirtelen esett el Babilon, és összetört; jajgassatok miatta! Hozzatok balzsamot fájdalmára, hátha meggyógyul! Gyógyítottuk Babilont, de nem gyógyult meg.
Hagyjátok, és menjünk, mindenki a maga földjére! Mert az égig ért ítélete,
és fölemelkedett a fellegekig.

(Jel 14:8) Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: „Elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!”

(Jel 18:2-5) Hangos szóval így kiáltott: "Elesett, elesett a nagy Babilon, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakóhelyévé. Mert féktelen paráznasága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele, a föld kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!" Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: "Menjetek ki onnan, én népem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapásokban, mert bűnei az égig hatoltak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.

Mit tehetünk a mi időnkben? Azt, hogy úgy élünk ebben a világban, mintha nem élnénk benne...

(1Kor 7:29-31) Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.

Vigyázzunk, hogy mire vállakozunk szakmánkban, megélhetésünkben, hivatásunkban, karrierünkben, életünkben, mert bizony aki megtalálja életét, elveszíti azt (Lk 9:24)...

Ima: Uram Jézus! Ma is feltekintünk Szent Keresztedre. Onnan jön a mi üdvösségünk és a szent szeretet, amely bátorságot ad lemondani az evilági életről. Ámen. 

A Vőlegény

(Mt 9:15) Jézus ezt mondta nekik: „Gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek olyan napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.

Isten terve kezdettől fogva, hogy feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:1-5). Nem az van, hogy a házasság szemlélteti Istennek az Ő népével való kapcsolatát, hanem a házasság alapszik Krisztus és az Egyház viszonyán (Ef 5:32). Ezért az Eucharisztia, Isten és az ember szent kapcsolatának és a házasság szentségének csúcsa és forrása...

Ahogyan senki sem állhat a vőlegény és a menyasszony közé, úgy Isten és ember között is teljesen bensőséges és intim a kapcsolat. Isten egy, és mégis  rengeteg menyasszonynak a Vőlegénye. A alábbi igerészben, az “országot” vonatkoztassuk önmagunkra, a mi lelkünkre...

(Iz 62:3-5) A dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

Az udvarlás

A bűn rabságában az ember olyannyira elhagyatott volt, hogy már segítséget is képtelen volt kérni. A bűn mocsarába rekedt ember már vágyódni sem tudott önmagától Isten és a megváltás után. Az ember helyzete reménytelen volt... Isten azonban, az Ő végtelen jóságában és szeretetében, segítségére kelt az elveszett embernek, és egy mély vágyat, egy tikkasztó szomjúságot támasztott a szívében Isten igéje után. Ez a vágy, ez a szomj, a Szentlélek segítő kegyelme által (Jn 6:65), elindítja a bűnös embert az istenkeresés útján. Hajtja, űzi, akár a szerelmes legényt a leány után... Így kezdődik el egyfajta udvarlás, de most már megfordított, új formában: a nő, a leány jár a férfi után...

(Jer 31:22) Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.

(Ám 8:11)  Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.

Ez az udvarlás a szamariai asszony történetében válik teljesen nyilvánvalóvá, ahol Jézus, a Vőlegény, élő vízzel oltja a bűnös szamariai asszony szomját...

(Jn 4:13-14) Jézus így válaszolt neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.

Az eljegyzés

Az udvarlást követi a komoly szándék és az egymásnak való elígérkezés. Az elígérkezést jegygyűrű felhúzásával fejezik ki, pecsételik meg. Az eljegyzéssel a fiatalok lefoglalják maguknak egymást, de ez a lefoglalás még nem teljes, hanem csak egy köztes állapot. A fiatalok már hűséget ígérnek egymásnak, de még nincs végérvényesen megpecsételve a kapcsolatuk. A jegyesség még felbontható...

Isten, az idők teljességében, elhatározta, hogy eljön és eljegyezi az embert. A Fiú eljött, hogy teljesítse az Atya akaratát (Zsid 10:9) és megváltsa az embert. Felhúzta ujjára a jegygyűrűt, amikor megtestesült Mária méhében és magára vette az emberi természetünket (Fil 2:6). Isten Fia visszavonhatatlanul a Vőlegényünk lett...

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

Isten nem ember, hogy meggondolja magát és visszadobja a jegygyűrűt. Az ember azonban gyakran állhatatlan... Minden hívő egy menyasszony és Jézus minden krisztuskövetőnek jegygyűrűt húz az ujjára. A kérdés az, hogy ki marad mindvégig hűséges Krisztushoz és a Krisztussal való jegyességhez. Aki mindvégig kitart az üdvözül (Mt 10:22; Mt 24:13, Mk 13:13). Hisszük, hogy ha kitartunk, elnyerjük a teljes megváltást a feltámadáskor, az Istennel kötött házasságban. Aki nem tart ki és hűtlenné válik, az úgy jár, mint amikor a király katonái ujjastól vágják le a gyűrűt a hűtlen szolga kezéről...

A menyegző

Még a legegyszerűbb ember is előbb-utóbb rájön arra, hogy neki akkor jön el a világ vége, amikor meghal. Hasonlóképpen, mindenkinek akkor lesz az Istennel való menyegzője, amikor az élete véget ér. Halálunk és különítéletünk után, az Úr Jézus az Ő jobbján vezet be mindnyájunkat egyenként a mennyországba, mint legkedvesebb hitvesét. Az Úr Jézus poligámiája az egyetlen poligámia, amely nem kelt feszültséget és féltékenységet. Az Úr Jézus, az Ő isteni természetet szerint, minden menyasszonyának egyformán oda tudja ajándékozni Önmagát és képes az Ő jobbjára emelni az egész, Lélek által egy testté összeszerkesztett menyasszonysereget, a Menyasszonyt...

(Mt 25:10) Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták.

(Jel 21:2) És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.

A Vőlegény az Eucharisztiában

Az Eucharisztia nem csak szimbólum és nem csak megemlékezés, hanem mély misztérium és valós isteni jelenlét. Az Eucharisztia Krisztus valóságosan feltámadt, élő teste és vére, a kenyér és a bor színe alatt. Ebben a legméltóságosabb szentségben benne van az egész mindenség: a múlt, a jelen és a jövő; a régiek, a mostaniak és mindazok, akik még meg sem születtek (Kol 1:17-20). Az Eucharisztiában benne van az idők színpada és annak közepén a Golgota a megfeszített Megváltóval a kereszten. Az Eucharisztiában ott a Vőlegény, Aki folyamatosan magához öleli az embert, mint szerelmes menyasszonyát, hogy az Atya kebelére vigye. Senki sem juthat az Atyához, csakis a Vőlegény által (Jn 14:6), és senki sem ismeri meg az Atyát, csakis az, akinek Ő kinyilatkoztatja (Mt 11:27). A menyasszony nem az Atya menye, hanem az Atya gyermeke, mert ez a házasság egy természetfölötti, szent, testvéri és istengyermeki házasság...

Ima: Jézusom, segíts mindig hűséges maradni Hozzád és a szent jegyességhez. Ámen.

Önmagatokat vizsgáljátok meg!

(2Kor 13:5-9) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok. De remélem, felismeritek, hogy mi viszont kipróbáltak vagyunk. Imádkozunk az Istenhez, hogy semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak mutatkozzunk, hanem azért, hogy a jót tegyétek, mi pedig mintha nem volnánk kipróbáltak. Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. Mert örülünk, ha mi erőtlenek vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Könyörgünk a ti épülésetekért.

Az önvizsgálat nehéz dolog... Nehéz tükörbe nézni, nehéz szembenézni a valósággal, főleg a lelkünk sivár állapotával. Egyszer azt mondta nekem egy lelkileg gyenge ismerősöm hogy: „Az igazsággal ölni lehet!” Bagyon elcsodálkoztam ezen, mert én úgy tudtam, hogy az igazság szabaddá tesz (Jn 8:32) és életet ad (Jn 14:6). Később értettem meg, hogy mit akart ezzel mondani. Valóban... A bűnös ember, aki rejtőzködik a "fügefa bokorban" a lelkiismerete elől, vagyis a valóság elől, annyira gyenge, hogy össze is roppanhat a valósággal való szembesülés súlya alatt...

Lelki tükör

Az önvizsgálat általánosan használt vezérvonala a Tízparancsolat. Ez a klasszikus lelki tükör a szentgyónáshoz. De most nem egy ilyen lelki tükörbe szeretnénk belenézni, hanem a Szentlélek gyümölcseinek lelki tükrébe...

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Önvizsgálat a Szentlélek gyümölcseinek tükrében

1. A szeretet

A szeretet nagy parancsolata kettős parancsolat...

(Mt 22:37-40) Ő azt felelte neki: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.

Isten szeretete

Szeretjük Istent? Honnan tudjuk?... Hogyan bizonyíthatjuk be?... Ha szeretjük az Úr Jézust, akkor szeretjük a mennyei Atyát is, Aki küldte Őt. Ha szeretjük az Atyát és a Fiút, akkor szeretjük Isten Lelkét is, Aki a Szentlélek, az Atya és a Fiú Lelke. Tehát Isten szeretetének mértéke az Emberfia szeretete, a megtestesült Isten Fiának szeretete. Ha szeretjük az Úr Jézus Krisztust, akkor szeretjük a Szentháromságot. Honnan tudjuk, hogy szeretjük Jézust? Onnan, ha megtartjuk parancsolatait...

(Jn 12:45) És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem.

(Jn 14: 9-10) Jézus erre ezt mondta: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van?

(Jn 14:15) Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.

(Jn 14:21) Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

(Jn 15:10) Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Vizsgáljuk meg önmagunkban Isten szeretetének jeleit:

- Engedelmeskedünk-e Isten parancsolatainak?

- Megcselekedjük-e Isten akaratát?
- Helyezünk-e valamiféle bálványt Isten és parancsolatai elé (pénz, vagyon, munka, család, nemzet, hamis okkult tanok, stb.)?
- Hiszünk-e az evangéliumban?
- Éljük-e nap mint nap Jézus tanítását?...

Az emberek szeretete

Lehet, azt gondoljuk magunkról, hogy szeretjük Istent, de valójában ez egyáltalán nem igaz... Az Isten iránti szeretetünk azon áll vagy bukik, hogy szeretjük-e a mellettünk levő embert.

(1Ján 3:15) Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne.

(1 Ján 4:20-21) Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

Vizsgáljuk meg önmagunkat,  hogy szeretjük-e embertársunkat:

- Haragszunk-e valamelyik közösségi tagra igazságtalanságai, hűtlenségei, árulásai, csalásai miatt?
- Haragszunk-e valamelyik szomszédunkra határvita vagy birtokvita miatt?
- Haragszunk-e valamelyik munkatársunkra, főnökünkre igazságtalan magatartása miatt?
- Haragszunk-e papunkra, egyházi személyekre, bűneik, anyagiasságuk, igazságtalaságaik vagy pártoskodásaik miatt?
- Haragszunk-e bizonyos népcsoportokra, más nemzetiségû vagy fajú emberekre?
- Haragszunk-e családtagjainkra, házastársunkra, szüleinkre, gyermekeinkre vagy testvéreinkre?...

A harag, a sértődöttség, a keserű gyökér, amely a lelkünkben van, mindaddig fogja gátolni Isten kegyelmét, amíg szívből meg nem bocsájtunk és el nem nyerjük lelkünk gyógyulását. A gyógyulás előfeltétele az erős elhatározás, hogy megbocsájtunk. A gyógyulást majd Isten viszi végbe, lelki gondozás által, ima által és a Szentlélek gyógyító ereje által, Jézus nevében...

Akadályok

- Egy pap iránti gyűlölet, sértődöttség blokkolja a kegyelmet, félelmet, depressziót okoz, ami végül alkoholizmushoz, idegbetegséghez, depresszióhoz, nyugtatóktól való függőséghez vezethet;
- Egy közösségi tag iránti gyűlölet, sértődöttség blokkolja a kegyelmet és használhatatlanná tesz Isten országának építésére, az evangelizációra;
- Egy más nemzetnek, fajnak gyűlölete (pl. románok vagy cigányok) kicsinyessé, szűklátókörüvé, durvává és korlátolttá tesz (lelki vakság);
- A zsidók gyűlölete, az antiszemitizmus és antijudaizmus minden formája, megfoszt Isten áldásától és konoksághoz, makacssághoz, megkötözöttséghez vezet. Manapság az antiszemitizmus egyik formája a palesztinok mellett való mindenároni kardoskodás. Itt valójában nem is annyira a palesztinok jogairól van szó, hanem arról, hogy az, hogy ellenségem ellensége az én barátom... Minden zsidógyűlölet gyökere - bármilyen köztes dolog is akarja igazolni azt – az, hogy Jézus Krisztus testben zsidónak született, és Ő Izrael dicsősége (Lk 2:32)...

A nacionalizmus, a sovinizmus, a fajgyűlölet és az antiszemitizmus, igen súlyos bűnök és lelki betegségek. Amikor ezek még csak a Facebook-on terjednek, akkor még  kitörülheted, de amikor már a keresztény közösségben vagy az oltártól hallod ezeket, akár viccesen, akár komolyan, akkor tudd, hogy baj van. Az ilyenekért csak távolról lehet imádkozni. A szeretet ellentéte a gyűlölet. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy szeretet van-e bennünk vagy gyűlölet...

2. Az öröm

Mi az öröm? Miféle örömről van szó? Evilági örömről? Arról, hogy kaptunk egy iPhone-t vagy egy BMW-t? Az igazi öröm teljesen más. Van-e bennünk igazi öröm?...

Vannak lelkiségek, ahol divat mímelni az evangéliumi örömet? Kell "hallelujázni", ha van kedved hozzá, ha nincs... Sőt! Van már "hallelujázó" felekezet is... Vídámak a vasárnapjaik, de nem tudjuk, hogy milyenek a hétköznapjaik. Az ilyeneknél meglehet, hogy ez érvényes: Örvendezzetek az örvedezõkkel, és mindenki sírjon odahaza (v.ö. Róm 12:15)...

A valódi öröm oka és értelme nem evilági. Assziszi Szent Ferencet kitaszították a sárba, amikor koldult a szegényeknek. Ekkor azt mondta társának: „Na látod? Ez az igazi öröm!” Az igazi öröm a Szentlélek szívünkbe kiáradó szeretetének ujjongó szárnyalása. Az igazi öröm minden emberi értelmet meghaladó, madarat fogatni tudó, csodálatos bizsergés, amelyért az ember képes lenne  áthajózni az óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl... Az igazi öröm ragyog a komor világban, a Szentlélekkel eltelt ember szemében (Mt 6:22) és ábrázatán (Kiv 34:29-30)...

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek!

(1Tessz 5:16) Mindig örüljetek!

Az öröm ellentéte a búskomorság, a rosszkedvűség, a morcosság és a depresszió. Vizsgáljuk meg önmagunkat? Van-e bennünk igazi öröm? Ha nincs, akkor keressük azt a gyóntatószékben, az szentségekben, egy jó lelkigyakorlatban, egy jó krisztusi közösségben, vagy a szív benső imájában...

3. A békesség

Ma egyfolytában téma a világbéke. Erről tárgyalnak az ENSZ-ben, ezért imádkozik az Egyház, erről folynak a diplomáciai tárgyalások. Pax Romana az evilági béke, amely egy fegyver által megszerzett és fenntartott béke. Az igazi béke nem ilyen. Krisztus békéje belülről jön, a szívünkből és azt nem kell erővel, kívülrõl ránk kényszeríteni...

(Jn 14:27) Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.

Az igazi békesség a Szentlélek által jön el a szívekbe...

(Jn 20:21-22) Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket!”

Az apostolok azért tudtak békességet továbbadni, mert a Szentlélek kenete által a békesség bennük volt. Aki méltó volt arra, rászállott a békességük, ha pedig a ház népe nem volt méltó a békességre, akkor a békesség visszaszállott reájuk...

(Mt 10:13) Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.
(Lk 10: 6)  Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.

Ez ma is így van. Ha a békesség fia vagy és egy megszentelt életű emberrel beszélgetsz, akkor a békessége azonnal rádszáll és betölt egyfajta bizsergő, világ zaját kizáró, bensőséges jóérzés...

(Mt 5:9) Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.

A békesség ellentéte a nyugtalanság, az aggodalom és a félelem. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy a békesség fiai vagyunk-e. Töltött-e el már minket Isten minden értelmet meghaladó békességének jó érzése? Ha az életünket összhangba hozzuk Isten akaratával, akkor elnyerjük a békességet...

4. A türelem

A türelem a szeretet, a békesség és az alázatosság kistestvére. Ha szeretjük embertársunkat, ha békesség van bennünk és ha alázatosok vagyunk, akkor eltűrjük a tökéletlenségeket és a  gyarlóságokat. A veszekedések, viszálykodások leggyakoribb oka a türelmetlenség. Minden türelmetlenség oka az, hogy nem szeretjük eléggé embertársunkat, nincs bennünk békesség és embertársunknál jobbnak gondolva magunkat, kevélyekedünk...

(1Kor 13:4) A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

(2Kor 12:12) Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok a nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások.

(Róm 5:3-4) De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.

A türelem ellentéte az igedesség, a türelmetlenség és a követelőzés. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy van-e bennünk türelem. Meg tudjuk-e fékezni a hibákat észrevevő tekintetünket, a rosszat gondoló észjárásunkat és az elmarasztaló megjegyzéseinket?...

5. A kedvesség

(Lk 2:52) Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

(Sir 32:14)Villám előzi meg a jégesőt, a szerénység előtt pedig kedvesség jár, és tisztességtudásod miatt jóindulatban lesz részed.

A kedvesség a szeretet és a jóság kistestvére. Aki szeret és jóságos, az szivesen, jószóval és mosollyal az arcán szolgálja embertársait. Van aki cselekszi a jót, de morcosan teszi. Ugyanannyi erővel lehetne kedves is, csak a magatartásán kellene változtatnia. Azt szokták mondani, hogy egy jó szó és egy mosoly nem kerül semmibe. Miért ne lehetnénk ugyanannyi erővel kedvesek?...

A kedvesség ellentéte a durvaság, a morcosság és az illetlenség. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy kedvesek vagyunk-e az emberekhez? Tudunk-e egy jó szót szólni, egy kedves mosolyt ajándékozni embertársunknak?...

6. Jóság

Mi a jóság? Az a jóság, ha azt tesszük, amit az emberek jónak vélnek vagy jól esik nekik? Az a jóság, ha valakinek elnézzük, támogatjuk a bűnös magatartását? A jóság fogalmát már a Teremtés könyvéből is megérthetjük. Minden, amit Isten teremtett az jó, mivel egyedül Isten jó...

(Ter 1:31) És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó.

(Lk 18:19) Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.

Tehát a jóság, az a törekvés, magatartás, amely segít másokat az életre, segíti őket rátalálni Isten akaratára és igazságára. A jó azt jelenti, hogy életképes, tartós, müködőképes. A jóság, az örök élet perspektívájában, tartósságára, helyes, müködőképes életre segít Isten felé, a szeretet által...

A jóság ellentéte a gonoszság. A gonoszság öl és Isten ellen fordít. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy van-e bennünk jóság? Tudunk-e jók lenni másokhoz és tudjuk-e segíteni őket az életben Isten felé?...

7. Hűség

A hűség egy ragaszkodó odatapadás a szeretett személyhez, eszméhez vagy szociális képzõdményhez. A hűség Istentől való, és egyedül csak Isten igazán hûséges...

(MTörv 7:9) Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait...

(2Tim 2:13) ...de ha hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.

(1Kor 4:2) Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen.

Minden igazi kapcsolat alapja a hűség. Az Istennel való kapcsolat alapja az Őhozzá való hűség. A házastárssal való kapcsolat alapja a házastársi hűség. A hazaszeretet alapja a hazához való hűség. A krisztuskövetés és Isten szolgálatának előfeltétele, az Istenhez való hűség.

A hűtlen sáfár esetében láthatjuk a hűtlenség súlyos következményeit (Lk 16:2). Az Isten iránti hűtlenség a világias lelkületben és a bálványimádásban nyilvánul meg, ami lelki paráznaság és Isten iranti házasságtörés...

(Jak 4:4) Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek?

A hűség ellentéte a hűtlenség, a megcsalás, az elpártolás és az árulás. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy hűségesek vagyunk-e Istenhez, házastársunkhoz, barátainkhoz, közösségünkhöz, egyházunkhoz és hazánkhoz...

8. A szelídség

A szelídség az alázatosság kistestvére. A szelídséget, leginkább az állatokat szemlélve érthetjük meg. Szelíd a bárány és vad az oroszlán. A Sátán engedetlensége és az ősbűn miatt, Isten elvetette az erőset, a hatalmasat meg a vadat, és felkarolta a gyengét, a kicsinyt meg a szelídet. Isten elvetette Egyiptom vad oroszlánját ( a Sfinx-et), Básán bikáit (Zsolt 22:13), lesöpörte őket trónjukról, és felmagasztalta a szelídeket meg a kicsinyeket, amint a Szűzanya énekelte a Magnificat-ban...

(Lk 1:52) Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.

(Mt 5:5) Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

Emlékezzünk arra, hogy miként súlytotta Isten Egyiptomot Mózes idejében. Jusson eszünkbe, hogy milyen sorsra jutottak a kánaáni törzsek Józsué idejében. De megfigyelhetjük az aztékok, a maják vagy az észak-amerikai indiánok sorsát is, akik pogány isteneiket követve, elvesztek a vadságuk miatt a történelem forgatagában...

A szelídség ellentéte a vadság és a kevélység. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy szelídek vagyunk-e életünkben, kapcsolatainkban, vagy kevélyek és vadak. Csak a szelídek öröklik a földet...

9. Az önmegtartóztatás

Keresztelő Szent János teveszőr ruhát viselt bőrövvel a derekán, sáska meg vadméz volt az eledele, és az Úr Jézus nagynak nevezte őt...

(Lk 7:24-26) Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen, akik pompás öltözetben és bőségben élnek, azok a királyi palotákban vannak.  Akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt - mondom nektek - prófétánál is nagyobbat!

Az Úr Jézusnak csak egy szál ruhája volt, és nem volt ahová lehajtania a fejét...

( Lk 9:58) Jézus azonban így felelt: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

Ha növekedni akarunk lélekben, akkor gyakorolnunk kell az önmegtartóztatást. Az ember három dolognak van kitéve: a test kivánsága, a szemek kivánsága és az élet kevélysége.

(1Ján 2:16) ...mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van.

Az önmegtartóztatás ellentéte a dőzsölés, a falánkság, a pazarlás és a luxus. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy van-e bennünk önmegtartóztatás. Próbálunk-e valamilyen téren Krisztushoz hasonulni, vagy a világot követjük?...

Még sok más gyümölcse is van a Szentléleknek, de azokat végigvenni és mind felsorolni, nagyon hosszú lenne. Szent Pál is csak ezeket tartotta fontosnak megemlíteni...

Ima: Jézusom, bízok Benned. Remélem, hogy védőügyvédem leszel, nem pedig kemény bírám. Ámen.