Megkereszteltek minket kiskorunkban... Nem emlékszünk rá, de a keresztelési emléklap és egy megsárgult plébániai bejegyzés igazolja, hogy szüleink elvittek egykor Isten házába. Pogányként vittek a templomba és keresztényként vittek haza... Helyettünk megfogadták, hogy jó katolikus kereszténynek leszünk, hogy annak nevelnek bennünket és aztán felneveltek, ahogyan tudtak... Ha nem váltak el, ha nem züllöttek le és a sok munka mellett, nem hanyagolták el a vasárnapi szentmisét, akkor legalább néha elvittek a templomba, voltunk elsõáldozók és legalább karácsonykor, húsvétkor eszünkbe jutott, hogy Jézus is létezik ott, valahol. Ezek mind lényeges dolgok, de ezeken túl, van-e közünk Jézushoz?...
Az ördög is hisz és mégis retteg Jézustól. Azt kérdezi, hogy mi köze neki Hozzá. Hát semmi... Az ördögnek annyi köze sincs Jézushoz, mint az éjszakának a nappalhoz. A természetes világosságban van szürkület is, de Krisztus világosságában nincs. Ezért vagy Krisztus világosságában járunk vagy lelki sötétségben. Nincs kettõs választás, nincs két út, nem szolgálhatunk két úrnak...
Mi közünk Jézushoz? Erre a kérdésre nem szóval kell válaszolni, hanem a szívünkkel, lelkünk állapotával... A keresztséggel beleoltattunk a nemes szõlõtõbe, Jézus Krisztusba, az isten-emberbe és általa a Szentháromság istenes életébe ( Jn 15:1-2). Péter apostolnak azt mondta az Úr Jézus, hogy ha meg nem mossa lábát, akkor nem lehet vele közösségben (Jn 13:8). Ugyanígy, mi is, a keresztség által közösségbe kerültünk Krisztussal. Lelkünk és szívünk Krisztus világosságának hatalmába került és ez mindaddig így is marad, amíg önszántunkból fel nem rugjuk ezt az állapotot.
Mivel meg vagyunk váltva, ezért az ördögnek nincs joga felettünk. Ami Krisztusnak le van foglalva és el van pecsételve, azt nem érintheti meg. A baj akkor kezdõdik, amikor valaki vét a Tízparancsolat elsõ parancsolata ellen és meggyûlölve Istent, önszántából átadja magát az ördögnek. Ilyenkor, mivel az ember saját akarata szerint mondott le Krisztusról és választotta az ördögöt, az isteni világosság visszavonul lelkébõl és helyét szellemi sötétség foglalja el. Az ember kerülhet akár részlegesen, vagy akár teljesen a sötét erõk hatalma alá (a teljes megszállottság, ami elég ritka eset). Minél inkább uralkodik a sötétség valakiben, annál inkább leromboltabb és nyomorúságosabb lesz az élete...
Ha valaki átadta magát az ördög hatalmának, akkor csak nehezen szabadulhat meg és bûnének következménye kihat egész életére, sõt leszármazottaira is, harmad és negyedíziglen (Lev 20:5; 34:6, Szám 14:18, MTörv 5:9). Az ilyen ember csak akkor szabadulhat meg, ha belátta nyomorúságát és kéri, hogy visszakerühessen az Úr Jézus fennhatósága alá, a bűnbocsánat és a szabadító imák által. De ha meg is szabadul, míg él, viselnie kell tetteinek következményeit...
Mi közünk Jézushoz? Mi közünk Hozzá, ha meg is kereszteltek, ha meg is ismertük tanítását, de teljesen ellenekezõ módon élünk. A hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2:17). Aki szereti Jézust, az megtartja parancsolatait. Tehát, aki nem tartja meg parancsolatait, az nem szereti Jézust (Jn 14:15; 14:21; 15:10). Aki gyûlöli embertársát, az sötétségben jár, hazug és embergyilkos (1Ján 2:9; 1Ján 2:11; 1Ján 3:15; 1Ján 4:20). Az ilyen ember, habár nem megszállott, mégis az ördögöt szolgálja, az ördög az atyja és nincs köze Jézushoz...
Ha azt akarjuk, hogy közünk legyen Jézushoz, tartsuk meg a parancsolatokat. Ezek sûrítve vagy kibontva, a szeretet új parancsától (Jn 13:34), a nagy parancsolattól (Mt 22:36), a Tízparancsolatig, sokféleképpen vannak elénk tárva. Nem mentegetõzhetünk, hogy nem ismerjük õket. Mi közünk Jézushoz? Keressük-e igéit, keressük-e a Vele való találkozást, a Vele való egyesülést?... Megcselekedjük-e parancsolatait? Megjelenítjük-e Õt és Isten országát a világban? Mi közünk Hozzád Uram?...
Ima: Uram Jézus, rettegve könyörgünk, hogy irgalmazz nekünk és legyen közünk Hozzád, legyen közösségünk Veled. Ámen.
P.
VálaszTörlés