Mindjárt fölkelt és szolgált nekik

(Lk 4:38-44) Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment. Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. Ő pedig odaállt mellé, parancsolt a láznak, mire az elhagyta őt. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik. Mikor azután a nap lement, mindazok, akiknek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá azokat, és ő mindegyikre rátette a kezét és meggyógyította őket. Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: ,,Te vagy az Isten Fia.' De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, kiment, és egy elhagyatott helyre vonult. A tömegek azonban keresték őt. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. De ő azt mondta nekik: ,,Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országát, mert ezért küldtek.' És tanított Júdea zsinagógáiban.

Egy asszony megbetegszik és ágynak esik. Láza lesz, mint oly sok más embernek abban az éghajlatban. Nincs orvos, nincs orvosság, csak a szervezet erõsségére lehet számítani... Tudja, hogy a fia nemsokára hazajön. Nem egyedül... Vele jön a nagytiszteletü Mester, akit követ és a tanitványai... És õneki pont most kellett megbetegednie. Micsoda kalamajka! Össze kéne szedni a házat, kiseperni, fõzni...

Belépnek az ajtón. Itt van Péter is, meg a többiek is mind... Az elsõ szavak után, a tanitványok csendesen megkérik az Urat, hogy segítsen az asszonyon. Az Úr Jézus odalép fekvõhelyéhez, megérinti a kezét (Mt 8:15), majd parancsol a láznak és az tüstént helyrejön. Az asszony, amint megérzi, hogy jobban van van, hogy ereje visszatért, azonnal felkel. Nagy örömmel, gondolkodás nélkül ugrik neki házi teendõknek. Nagyobb az öröme, hogy dolgát teheti, mint az, hogy meggyógyult. Hát miért is gyógyulna meg, ha nem azért, hogy szolgáljon ezeknek a drága, szent férfiaknak...

Péter háza, a benne történt események által, az apostol lelkéhez hasonlatos. A béna meggyógyítása is Péter házában történik. Akkor kibontották a ház födelét. Innen meglátszik, hogy az elkötelezõdött apostol nem ura többé életének, nincs többé intimitása, mert lelke ki van szolgáltatva az emberek tolakodásának. Mindig készen kell állnia mindenféle zaklatásra, kérésre, szolgálatra...

Ez az asszony, az apostol szolgáló lelkületét ábrázolja az egyházban. Az apostol lelkülete nem lehet más, mint önfeláldozó, önmagáról megfeledkezõ, kiüresedett, szolgáló lelkület (Fil 2:5-7). De ez a lelkület ellankadhat, megbetegedhet, ágynak eshet. Ilyenkor szüksége van az Úr érintésére (Mt 8:15). Ez azt jelenti, hogy a kitartó apostoli müködés titka az Úr Jézus gyakori érintése és a kegyelem vétele. Ez egy hitbeli, kegyelem-közvetítõ érintés...

Minden nap kell kérni az Urat, hogy érintse meg a világ bajaitól megbetegedett, begyúladt szívünket. Csak egyedül Õ tud parancsolni szívünk lázas állapotának és csak egyedül Õ tudja lecsendesíteni lelkünk viharait, hogy alkalmasak legyünk a szolgálatra. Ha Õ megérint, akkor a Szentlélek betölti szívünket és új lendületet kapunk. Ezáltal, elkezdünk jönni-menni szívünk kamrájában, elkezdünk sütni-fõzni jó terveket, amelyeket onnan elõhozva és megvalósítva, megdicsõitsük Istent a világban.

Ez gyakorlatban a rendszeres napi imában és a szentségek vételében valósul meg. Minden reggel, minden este, minden Szentírás olvasás elõtt, minden szentbeszéd elõtt, minden döntés elõtt imádkozni kell, meg kell hívni az Úr Jézust, hogy érintse meg lázas szívünket, hogy egészségesen, józanul, bölcsen tudjunk gondolkodni, szólni és cselekedni, mert magunktól semmit sem tehetünk. Õ segíthet rajtunk, mert Õ elvette betegségeinket és felvitte azokat a keresztre (Iz 53:4; Mt 8:17; 1 Pét 2:24) , hogy nekünk életünk legyen és bõségben legyen (Jn 11:10).

Ima: Uram Jézus, hálát adok Neked teljes szívembõl, hogy oly mélyen megérintetted szívemet, lelkemet. Dicsõség és hála legyen Neked. Ámen.