Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét

(Mt 23:23-26) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elvetitek a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. Te vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

Kemény beszéd! Ki hallgathatja?... Elsõ olvasásra, az ember, mint a villámlást és a mennydörgést fogja fel. Pedig ez az igerész valójában szeretet és jóság... 

Az ember, mint Isten teremtménye, egy edényhez hasonlatos. Olyan, mint egy cserépedény, amelyet a fazakas formáz és éget ki. De nem csak cserépedény lehet, hanem lehet arany, ezüst vagy akár faedény is...

(2Tim 2:20) Egy nagy házban nemcsak arany- és ezüsteszközök vannak, hanem fa- és cserépedények is akadnak: azok megtisztelõ, ezek alantas használatra.

Tehát, amint egy házban az edények sokfélék, úgy mi emberek is sokfélék vagyunk Isten házában. A Teremtõ dönti el, hogy kibõl, miféle edény lesz. Nem az lesz az aranyedény, aki erõlködik, hanem az, akinek az Úr kegyelmez, mert van akin könyörül és van akit megátalkodottá tesz... 

Mindez azért van, hogy az Úr kinyilvánitsa végtelen dicsõségét, hatalmát és irgalmát (Rom 9:15-18; Kiv 33:19).

(Róm 9:21-23) Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja? S ha Isten meg akarja mutatni haragját és hatalmát, s mégis elviseli nagy türelemmel a harag edényeit, amelyek megértek a pusztulásra? S viszont, ha az irgalom edényein, amelyeket dicsõségre készített, dicsõségének gazdagságát akarja megmutatni?

De ez nem jelenti azt, hogy elengedhetjük magunkat és azt mondhatjuk: Nekünk semmi dolgunk, mert úgyis Isten dönti el, hogy milyen edények leszünk... Nekünk feladatunk van. Isten kegyelmével, arra kell törekedjünk, hogy tisztes edényekké váljunk. Ez a törekedés abból kell álljon, hogy törekszünk megigazulni az Úrban és tiszta életet élünk. Nekünk okvetlenül Isten parancsolatai szerint kell élnünk, vagyis óvakodunk minden istentelenségtõl...

(2Tim 2:21) Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelõ rendeltetésû edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.

Meg kell tisztítanunk lelkünk edényét. De hogyan tegyük? Úgy, ahogyan az Úr Jézus parancsolta...

Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

Mit jelent ez? Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az edény csak az anyagi testünket jelképezi, amely a lelkünk hordozója, de valójában ez az edény a szellemi-lelkünket jelképezi, mint szellemi testet... Ebben az edényben van a mi szívünk, lelkünk legbensõ magja. Mivel a szívünkbõl jön ki minden élet, gondolat és indulat (Péld 4:23), ezért elõször azt kell megtisztítanunk. Akkor onnantól kifele, az egész lelkünk, az egész testünk és az egész életünk megtisztul. Az ember szívébõl származik minden tisztátalanság, paráznaság és egyéb gonoszság (Mt 7:21). Ha az ember szíve tiszta lesz, akkor megszûnik gonoszat cselekedni.Törekedjünk megtisztítani szívünket bûbánattal, erõs elhatározással, szentgyónással, imával, engeszteléssel, virrasztással és akkor betölti szívünket a Szentlélek tüze és életre szükkelő bugyogó vízforrás tör fel belőle (Jn 4:14). Akkor alkalmasok leszünk minden jócselekedetekre és felebaráti szeretetre...

Ha megtisztítjuk szívünket, akkor tiszta lesz a lelkünk is, a tekintetünk is, mert a szem a test lámpása (Mt 6:22). Így aztán tiszta és világos lesz a testünk is, meg az életünk is, és akkor áldás leszünk a környezetünk számára. Így végül elnyerjük jutalmunkat és tisztes edények leszünk Isten házában...

Ima: Add Uram, hogy megtisztuljunk és méltó életet éljünk. Ámen.