Munkában talál

(Mt 24:42-51) Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az Úr házanépe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: ,,Késik jönni az én uram'', és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. Darabokra szabdalja őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

A munkafolyamat felügyeletében az egyik ellenőrzési módszer a villámellenőrzés. Ez egy hasznos módszer, de lehet igazságtalan is, mert lehet hogy valaki lelkiismeretesen dolgozik, mégis épp rossz helyzetben kapják el egy ilyen ellenőrzés alklamával. Persze, a valószínűségszámítás szerint, általában azt kapják el rossz helyzetben, aki rendszeresen lazsál, de az is megtörténhet, hogy egy jól teljesítő munkaerőt kapnak el és ítélnek meg ez alapján. Isten műhelyében azonban nem így van, ilyen nem fordulhat elő, mert Ő mindig, mindent tud és lát. Ő nem ítél látszat szerint...

A másik kérdés az, hogy vajon, minden szentírási rész egyformán vonatkozik-e mindenkire? Persze, sokaknak ez nem kérdés, de egyeseknek az... Egy kezdő szentírás olvasó, amikor elkezdi megélni az evangéliumot és lélekben társul az apostolokhoz, meg a tanítványokhoz, minden tanítást, ígéretet és követelményt megpróbál önmagára vonatkoztatni. De mivel az elhívások különbözők, ezért a szolgálatok is különbözők... 

(1Kor 12:29-30) Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt?

Ezért aztán, nem minden szentírási rész alkalmazható egyformán mindenkire. Persze, létezik egyfajta analógia, amely által minden igerészből, ígéretből részesedünk egyképpen, de nem mindnyájan egyformán. Így van ez az Isten szérűjében, csűrében, műhelyében vagy szőlősében való munkálkodásnál is: az Úr mindenkit elhív valamilyen munkára, de a szolgálatok különbözők (1Kor 12:5). 

Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon és aki kevesebbet kapott, attól kevesebbet kérnek számon (Lk 12:47-48). Ez azt jelenti, hogy akiket az Úr közösségi szolgálatra hív el, azokat jobban felszereli kegyelmi szerszámokkal, adományokkal, életállapotához szükséges eszközökkel és lehetőségekkel. Ezeket a szerszámokat, eszközöket, meg a kapott hatalmat használni kell, mert szükségük van az embereknek, hogy szolgáljanak feléjük, hogy segítsék őket az üdvösség útján való haladásukban...

(Lk 12:47-48) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Aki keveset kapott, az kevéssel szolgáljon, aki sokat kapott, az sokkal szolgáljon. Senki sem mentes a szolgálat alól, mert senki sincs, aki semmit se kapott volna. A szolgálatok pedig azért vannak, mert Isten nem csak közvetlenül akarja üdvösségre vezetni az embereket, hanem angyali és emberi közreműködéssel is. Minden szolga és nagyobb testvér szolgál a kisebbek felé. Mi Isten szolgái vagyunk, de Ő munkatársainak, kollegáinak és barátainak becsül minket. És, aki Ővele nem gyűjt az tékozol...

(Mt 12:30) Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

Isten nem egy távoli kontinensre elutazott menedzser, hanem Ő a szívünkben élő Szentháromság. Nem Ő utazik el messzire, hanem mi távólodunk el Tőle gondolatainkkal, lelkületünkkel és életvitelükkel. 

Az ember gyarló, gyenge és állhatatlan. A kezdeti fellángolás, tűz és buzgóság idővel lelohad... Hamar kiábrándulunk... Aztán később hajlamosak leszünk leinteni a fiatalokat: Majd meglátjuk úgy 30 év múlva... Vajon akkor is így fogsz-e majd áradozni?... Pedig csak arról van szó, hogy a saját lelki kudarcaink szerint akarunk határt szabni mások életszentségének... 

Mivel van baj? A fiatalok forrófejűségével, vagy az idősek lankadtságával?... Talán bölcs dolog lenne előre számítani erre, és ráállítani a gázpedálra, hogy legyen mivel pótolni az utolsó évek lankadtságát... Ha nem, akkor félő, hogy egyebbekkel kell kitölzeni azt a lelki űrt, mint pl.: evéssel-ivással, dorbézolással, anyagi javakkal, hobbykkal, vagy különbözõ mulandó világi dolgokkal. Aztán majd a végén valakinek híbásnak kell lennie, valaki másnak, akin szájunk "ütlegeléseivel" bosszút állunk kudarcainkért...

A nappali csendjében falióra ketyeg... A ketyegés egyre hangosabb és zavaróbb. Tik-tak, tak-tak... Talán azért, mert közeleg a lefekvés ideje... Óh! Miért ketyeg ez itt a fülembe?... Úgy rohan az idő, és én még nem vagyok felkészülve... Nem vagyok rendben odabent a benső szobámban... Az Úr pedig bármelyik pillanatban betoppanhat. Egy betegség, egy baleset, és többé már nem tudom rendberakni a csomagomat, a szolgálatomat, a könyvelésemet, a nyilvántartásomat. Nem lesz időm kiengesztelődni és visszaterelni életemet a rendes kerékvágásba. Úgy kéne igyekezni... Ki tudja hány napom van még hátra, hány órám és hány percem...  Siessünk, mert nem tudjuk, mikor érkezik meg az Úr. De mégis, hátha munkában talál...

Uram Jézus, segíts kegyelmeddel, hogy mindvégig kitartsak a munkában, és eljussak az üdvösségre. Ámen.