Munkában talál

(Mt 24:42-51) Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. Mit gondolsz, ki az a megbízható és értelmes szolga, akit az Úr házanépe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? Boldog az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: ,,Késik jönni az én uram'', és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: megjön majd az ura annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gondolja. Darabokra szabdalja őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

A munkafolyamat felügyeletében az egyik ellenõrzési módszer a villámellenõrzés. Ez egy hasznos módszer, de lehet igazságtalan is, mert lehet hogy valaki lelkiismeretesen dolgozik, mégis épp rossz helyzetben kapják el egy ilyen ellenõrzés alklamával. Persze, a valószínüségszámítás szerint, általában azt kapják el rossz helyzetben, aki rendszeresen lazsál, de az is megtörténhet, hogy egy jól teljesítõ munkaerõt kapnak el és büntetnek meg... Isten mûhelyében azonban ilyen nem fordulhat elő, mert Õ mindig, mindent tud és mindent lát. Õ nem ítél látszat szerint...

A másik kérdés az, hogy vajon, minden szentírási rész egyformán vonatkozik-e mindenkire? Persze, sokaknak ez nem kérdés, de sokaknak az. Egy kezdõ szentírásolvasó, amikor elkezdi megélni az evangéliumot és lélekben társul az apostolokhoz, meg a tanítványokhoz, minden tanítást, ígéretet és követelményt megpróbál önmagára vonatkoztatni. De mivel az elhívások különbözõek, ezért a szolgálatok is különbözõek. Ezért aztán, nem minden szentírási rész alkalmazható egyformán mindenkire. Persze, létezik egyfajta analógia, amely által minden igerészbõl, ígéretbõl részesedünk, de nem egyformán. Így van ez az Isten csûrében, mûhelyében, vagy szõlõsében való munkálkodásnál is: az Úr mindenkit elhív valamilyen munkára, de a szolgálatok különbözõek (1Kor 12:5). Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon és aki kevesebbet kapott, attól kevesebbet kérnek számon (Lk 13:47-48). Ez azt jelenti, hogy akiket az Úr közösségi szolgálatra hív el, azokat jobban felszereli kegyelmi szerszámokkal, adományokkal, életállapothoz szükséges eszközökkel és hatalommal. Ezeket a szerszámokat, eszközöket, meg a kapott hatalmat használni kell, mert szükségük van az embereknek, hogy szolgáljanak feléjük, hogy segítsék őket az üdvösség útján való haladásukban. 

Aki keveset kapott, az kevéssel szolgáljon, aki sokat kapott, az sokkal szolgáljon. Senki sem mentes a szolgálat alól, mert senki sincs, aki semmit se kapott volna. A szolgálatok pedig azért vannak, mert Isten nem csak közvetlenül akarja üdvösségre vezetni az embereket, hanem angyali és emberi közremüködéssel is az Egyházban. Minden nagyobb szolga és testvér, szolgál a kisebbek felé. Mi Isten szolgái vagyunk, de Õ minket munkatársainak, kollegáinak, barátainak becsül...

Isten nem egy távoli kontinensre elutazó menedzser, hanem Õ a szívünkben élő Szentháromság. Nem Õ utazik el messzire, hanem mi távólodunk el Tõle gondolatainkkal, lelkületünkkel és életvitelükkel. Az ember gyarló, gyenge és állhatatlan. A kezdeti fellángolás, tûz és buzgóság idõvel lelohad... Hamar kiábrándulhatunk... Aztán hajlamosak leszünk leinteni a fiatalokat: Majd meglássuk úgy 30 év múlva... Vajon akkor is így fogsz-e majd áradozni?... Pedig csak arról van szó, hogy a saját lelki kudarcaink szerint akarunk határt szabni mások életszentségének... Mivel van baj? A fiatalok forrófejüségével vagy az idõsek lankadtságával?... Talán bölcs dolog lenne elõre számítani erre és ráállítani a gázpedálra, hogy legyen amivel pótolni az utolsó évek lankadtságát. Ha nem, akkor félõ, hogy egyébbel kell pótolni majd a lelki ûrt, mint pl.: evéssel-ivással, dorbézolással, anyagi javakkal, hobbyval vagy különbözõ mulandó világi szerepekkel... Aztán a végén valakinek híbásnak is kell lennie, valaki másnak, akin szájunk "ütlegeléseivel" bosszút állhatunk kudarcainkért...

A nappali csendjében falióra ketyeg... A ketyegés egyre hangosabb és zavaróbb. Tik-tak, tak-tak... Talán, mert közeleg a lefekvés ideje. Ó!... Miért ketyeg ez itt a fülembe? Rohan az idõ és én még nem vagyok felkészülve... Nem vagyok rendben odabent a benső szobámban... Az Úr bármelyik pillanatban betoppanhat. Egy betegség, egy baleset és többé már nem tudom rendberakni a csomagomat, a szolgálatomat, a könyvelésemet, a nyilvántastásomat... Nem lesz idõm kiengesztelõdni és visszaterelni életemet a rendes kerékvágásba. Úgy kellene sietni... Ki tudja hány napom van még hátra, hány órám és hány percem van még...  Siessünk, mert nem tudjuk, mikor érkezik meg az Úr.  De hátha munkában talál...

Ima: Segíts Uram kegyelmeddel, hogy mindvégig kitartsak és eljussak az üdvösségre. Ámen