Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16:15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben az igerészben, csak a keresztség szentségéről van szó. Elvisszük a csecsemőt a templomba, s ott megkereszteli a pap, ahogyan minket is egykor megkereszteltek, majd eszünk-iszunk és ünnepelünk, és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy dolgot az életünkben. Azonban később, a felnőtt keresztény megtapasztalja az ő életében, hogy ebben az igében nagyon sok Isten benső életébe beavató kegyelem van, amely elvezet minket a csecsemőkori keresztségtől a felnőttkori Szentlélek keresztségig...

Szüleink jóvoltából és a pap által, részesültünk a csecsemőkori keresztségben, és ők elkérték számunkra a szentségben Istentől a hit ajándékát. Ettől kezdve beleoltattunk szentségi módon, a kegyelem által, Isten szentháromságos életébe. Krisztusban, a Fiú pontján, részesei lettünk az isteni életnek, és ha Istennel élünk, akkor sok lelki ajándékot kapunk a Szentlélek által. Az első ilyen ajándék a szentgyónás, a kiengesztelődés szentsége, majd az elsőáldozás, a bérmálkozás, és azután a további lelki fejlődésünk. Ezek mind-mind újabb és újabb fokozatai a "hit és megkeresztelkedés" folyamatának. Ilyenkor több alkommal is megújítjuk a keresztségi fogadalmunkat...

Az iskolában külön tananyag a logika. Már az első órákon megtanítják az “ÉS” meg a “VAGY” logikai műveleteket. Aki hisz „ÉS” megkeresztelkedik = Igaz; aki pedig hisz „VAGY” megkeresztelkedik = Hamis. Néha annyira felháborító az emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, tunyasága, lelki restsége... Van, aki hisz, de megveti a keresztet és van, aki megkeresztelkedik, de nincs hite...

 

Vannak, akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitből fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Jak 1:22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul hitből fakadó cselekedetekkel, ami valójában kereszségünk tanúsága Krisztusban, akkor az a hit halott...

Aztán sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, olyan vasárnapi keresztény módra. Néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek...

(Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, gyakran lehetünk tanúi a hit és a cselekedetek közötti összhang hiányának:

- Nagy esemény történt a városban. A város egyik gazdag embere, aki egy ismert vállakozó, és az ő élettársa, aki egy mondén hölgy, aki hetente a bulvárlapok hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelő a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hírességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték a hívek: Hogy van az, hogy egy össze nem házasodott pár csecsemőjét íly módon megkeresztelik? Hát nem a szülők hiteles keresztény élete a garancia a csecsemőnek kiszolgálatott kereszségre? És akkor, hogy van az, hogy a szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott inkább az van náluk, hogy nincs még elég pénzük rendezni a családi életüket? Vajon ilyenkor nem csúfoljuk meg a hitet is, meg a szegény embert is (Jak 2:6)?...

(Jak 2:6) Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?

- Egy másik városban, egy köztudottan törvénytelen életet élő, egész várost rettegésben tartó milliomos kereszteltette meg csecsemőjét, több magas pozíciójú, vele lepaktáló politikus társaságában. A keresztelés szertartása közben, az egyik keresztszülő, egy nagy köteg pénzt dobott a szenteltvízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a szenteltvízben, de úgy tett, mintha misem történt volna, és elvégezte a keresztelés szertartását, belemerítve a gyermeket. Vajon ez lenne a hitből fakadó cselekedet?...

      
Miről van szó ezekben az esetekben? A "hit és a megkeresztelkedik" együttes megnyilvánulásáról? Hát, kétlem... Ezeknek, habár van egyfajta igényük a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérik a keresztség szentségét - valójában nincs igaz hitük és hitből fakadó cselekedeteik...

Hogy jobban megértsük a fentieket, íme néhány keresztelkedésre utaló szentírási rész:

(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…

(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Akkor hát, hányféle keresztség van?...
 

1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János vízkeresztségével, ami a bűnbánat keresztsége (Mt 3:13-16). Habár Ő bűnt nem ismert (2Kor 5:21), mégis beállt a bűnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk, és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztfára (Kol 2:14)...

(Mt 3:13) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

Láthatjuk, hogy a bűnbánat keresztsége egy hitből fakadó cselekedet, beállás a bűnbánók és bűneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bűnbánatra és Istennel való kiengesztelődésre vezet. Bűnbánat nélkül nincs keresztség, és nincs Szentlélekben való részesedés...

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Ő kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal, a Kálvárián, megnyította számunkra az utat a mennybe, és a templom kettéhasított kárpitján keresztül a szentélybe (Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik az Úr Jézus Krisztust (Mk 10:39). Tehát a hit és megkeresztelkedés Krisztus követésére és kereszthordozásra kell vezessen minket. Enélkül nincs Krisztus dicsőségében való részesedés (2Kor 3:10-11)...

(Mt 27:51) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

(Mk 10:39) „Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

(2Kor 3:10-11) Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak, és általuk az apostolutódoknak, vagyis a püspököknek és az összes presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28:19). Ez az első és egyben a legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit hitre és istengyermeki életre szűl bele az Egyházba, hogy részesüljön a Szentháromság isteni életében. Ez a szentség előzi meg az élő hit kegyelmét. A segítő kegyelem (Jn6:44) elvezet a keresztség szentségéhez, és a keresztségben megkapjuk az élő hit kegyelmét...

(Mt 28:19) Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében...

(Jn 6:44) Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, amely egy lelki csatornát pucoló tüzes láva, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyt felékesítő násznagy (Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet (Ef 4:8), vagy turbékoló és fejre letelepedő fehér galamb (Mt 3:16). Az élő hit által, a Szentlélek keresztség (ApCsel 19:2), szőlőmunkássá avatja a krisztuskövetőt (Mt 20:2)...

(Mt 3:16) Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. (v.ö. Mk 1:10)

(Mt 20:2) Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe.

(ApCsel 19:2) ...és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.

(Ef 4:8) Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.

(Jel 21:2) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

5. De ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés (1Kor 15:29), mert a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy új életre támadjunk lélek szerint Istennek. A keresztségben újjászületünk (Jn 3:5; 1Pét 1:23; Tit 3:5), és Krisztusban új teremtményekké válunk (2Kor 5:17; Gal 6:15)...

(Jn 3:5) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

(Tit 3:4-5) Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében...

6. És végül ott van a vágykeresztség és a vérkeresztség, amelyek pótolhatják a vízkeresztséget...

(ApCsel 10:44-45) Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

(Mt 2:16) Akkor Heródes, látva, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén, kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.

Akkor mit is jelent  számunkra az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Azt, hogy a vízkeresztség szentsége nyomán, a hit által, folyamatosan megtérünk Istenhez, gyakran megmosakszunk Jézus Krisztus Szent Vérében a Szentlélek által (1Kor 6:11), és hordozzuk keresztünket. Így folyamatosan részesülünk a Szentlélek kegyelmében...

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Minden nap új hitre kell fakadnunk Isten kegyelme által, hogy nap mint nap megújítsuk keresztségünket a bűnbánattal, a hitvallással, a jócselekedetekkel és a kereszthordozással...

Uram Jézus, segíts nekünk, hogy ne vegyük hiába kegyelmedet, és ne valljunk szégyent a szentek közössége előtt. Ámen.

Csókkal árulod el

(Lk 22:48) Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Kevés ember van, aki ne csókolt volna életében. Tudjuk, hogy kétféle csók létezik: szerelmes csók és szent csók. A szent csók az, amellyel az anyánkat, vagy szent testvéreinket köszöntsük...

(1Tessz 5:26) Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!

A szerelmes csók is Isten ajándéka, az emberi természetünk gyönyörű képessége. Aki már csókolta szerelmesét, az tudja, hogy milyen csodálatos dolog a szerelmes csók. De mitől is olyan csodálatos a szerelmes csók? Hát sokmindentől: a selymes puhasága, az illata, az édessége, a forrósága, stb. De alapjába véve, mindez a szerelmes ember éltető és szerető leheletétől van. A csók által kapott élő leheletben tudunk közelebb kerülni ahhoz a lélekhez, akibe szerelmesek vagyunk. És miért? Mert a lehelet az élő lélek…

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a lehelet, a lehelet által kimondott beszéd, az Úr Jézusnál Lélek és élet...

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet…

(Jn 20:22) Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

De nemcsak az Úr Jézus lehelete Lélek és élet, hanem minden hívő emberé is, aki el van telve Szentlélekkel, és aki ráborul és rálehel valakire...

(2Kir 4:34) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.

(ApCsel 20:10) Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De van egy másik fajta csók is: a hazugság csókja... És a hazugság csókja is kétféle lehet: lehet szent testvéreket eláruló csók, vagy lehet a hazug szerelem csókja. Mindkettő judási csók, mely a Sátántól való. Tudjuk, hogy az Úr Jézus elárulása előtt, belement a Sátán Júdásba...

(Lk 22:3) A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.

(Lk 22:3, Károli) Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala.

Tehát a júdási csók is lélek, de ez gonosz lélek és a vele járó halál, mert hazugságból fakad. A judási csók a képmutatás, a hazugság és az árulás csókja...

(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Akár szent testvérnek, akár szerelmesnek adják, a hazug csók mindig júdási csók. Minden férfi vagy nő, amikor csókkal hazudja a szerelmet, júdási tettet követ el. Minden szerelemet hajhászó fiatalnak ezt kellene tudatosítania. A hazug csók, mely árulás, súlyos sebet ejt a szíven, amit aztán nehéz kiheverni. Teljünk el Szentlélekkel, hogy leheletünk, csókunk, mindig szent legyen és életet adó csók...

Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg, ha júdás módra csókkal árultalak el. Bocsásd meg, hogy hazug csókot adtam testvéremnek vagy barátnőmnek és, hogy hazug szájjal és lehelettel ígérgettem. Ámen.

Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

2014-et írunk... Nyugtalan a világ, és egyre inkább forrong... Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sőt, most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat-Afrikát az Ebola járvány sújtja, és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet-Afrika éhezik, és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS, az iszlám állam erőszakhulláma elől százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit, és máris egy vulkánkitöréssel küszködik. Úgy néz ki, hogy itt van a "nyár", az aratás ideje (Mt 24:7; 32)... 

(Mt 24:7) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés.

(Mt 24:32) Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

A gazdasági krízis megzavarta az embereket, és mintha az Egyház is összezavarodott volna: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára; itt egy kicsi, ott egy kicsi (Iz 28:10)... 

(Iz 28:10) Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!

A szabályok mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerű kisember feladja és inkább bedobja a törülközőt... Nem érti ezt a sok követelményt, bürokráciát, programot és számítógépes menűsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erősek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövető ember, Krisztus kegyelméből (Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 16:24), és újrakezedi a harcot a kísértésekkel és a megpróbáltatásokkal (Ef 6:12). Hittel teszi mindezt, hogy az élete végén Szent Pállal együtt elmondhassa, hogy a jó harcot megharcolta (2Tim 4:7)...

(Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

(2Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam. 

Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük békéje. De az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom és a béke, ebben a világban, nem sokáig tart. A megtérés időszaka után és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább megengedi a megpróbátatásokat, és  "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, naponta fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál apostol így írt erről az élethelyzetről:

(2Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

(2Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

Akkor most, hogyan is van ez?... Szent Ágoston püspök írta: Magadnak teremtettél minket Uram, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De akkor mi mikor pihenhetünk meg az Úr Jézusban? Majd egykor... Hiszen Ő maga mondta, hogy addig kell munkálkodnunk, amíg nappal van, és nem lehet megpihenni, míg a mennyei Atya munkálkodik (Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folytonosan törekednünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kimondhassuk halálunk óráján, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)...

(Jn 5:17) Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.”.

(Jn 9:4) Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.

Nyugalmunk csak akkor lesz, amikor már ott vagyunk bent, a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségéből és érdeméből, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet az Úr Jézus készített számunkra (Jn 14:3), és ez lesz a krisztuskövető ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik tetteiben, beteljesedetten, Isten boldogító örökkévalóságában (Zsid 4:9-10)...

(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

(Ef 2:9) Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

(Zsid 4:9-10) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.

Uram Jézus, neked élünk, neked halunk, Te vagy a mi sorsunk. Add nekünk kegyelmedet, hogy semmi el ne szakíthasson Tőled, a Te szeretetedtől és végső nyugalmadtól. Ámen.

Senki se keresse a maga javát

(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

A helyes önszeretet

A legnagyobb parancsolat a szeretet parancsolata: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22:37-39; v.ö.Mk 12:30-31; Lk 10:27). Tehát a a felebarát iránti szeretet a nagy parancsolat második fele és egyenrangú része. Sőt, olyannyira egyenrangú része, hogy az istenszeretet nem is valósúlhat meg nélküle, mert ha valaki nem szereti felebarátját, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát (1Ján 4:20)?...

(Mt 22:37-40) Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”

(1Ján 4,20) Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.

A felebaráti szeretet alapja viszont az önszeretet, mert úgy kell szeretnünk felebarátunkat, ahogyan szeretjük önmagunkat. De hogyan szeretheti valaki felebarátját, amikor gyűlöli saját magát?... Sehogy. Az ilyen ember lelki beteg... Ahogyan gyűlöli önmagát, úgy gyűlöli a körülötte lévőket is. Tehát létezik egy helyes és egészséges önszeretet, amely által szeretjük, gazdagítjuk, növeljük és ápoljuk magunkat. Ebből a helyes önszeretetből, ami Istentől van, lépünk ki majd a világba másokat is szeretni.

Az Úr Jézus nem arra hív minket, hogy gyűlöljük magunkat, hogy szegények, kicsinyek és satnyák legyünk. Amikor azt mondja, hogy gyűlöljük meg saját magunkat (Lk 14:26), hogy törekedjünk az utolsó helyre (Lk 14:10), hogy legyünk kicsinyek, mint a gyermekek (Mt 18:3), akkor ezzel erre a "gonosz és házasságtörő" világra meg a mi bűnös vágyainkra utal, és arra, hogy Őt kell tegyük az első helyre életünkben... 

(Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.

(Lk 14:26) „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.

(Mt 16:4) A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.” Ezzel otthagyta őket és elment.

Az örök élettel és az üdvösséggel kapcsolatosan pedig azt mondja, hogy gyűjtsünk kincset a mennybe (Mt 6:20), hogy nagyok lehetünk a mennyben (Mt 20:26-27), hogy ott majd trónokon ülhetünk (Mt 19:28, Jel 3:21) és, hogy ragyogni fogunk, mint a nap és az ég csillagai (Dán 12:3, Mt 13:43).

(Dán 12:3) Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint az égbolt fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 6:20) Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. 

(Mt 19:28) Jézus azt felelte nekik: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsőséges trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét.

(Mt 20:26-27) Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

A helytelen önszeretet

A helytelen önszeretetű ember mindenben magát helyezi az első helyre és mindenben saját magát keresi. A helytelen önszeretet mindig vagyont gyűjt, de sose adakozik, az első helyre gyúrakodik, de nem alkalmas oda, dicsőséget hajhász, de méltatlan rá. A helytelen önszeretetben, az önző ember, a testvérében is csak önmagát szereti. Mindenkit csak lépcsőfoknak tekint, amelyen fennebb léphet önmegvalósítása érdekében.

Gyakran látni a keresztény közösségekben is ezt a fajta rendetlen önszeretetet, amikor az egyik testvér csakis azért rajong a másikért, mert az megfelel az ő céljainak, érdekeinek, véleményének, vagy mert az az ember olyan számára, mint a Hófehérke mesében a gonosz királynő tükre: „Tükröm-tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” És amíg ez a tükör azt válaszolja, hogy: „Te vagy a legszebb a vidéken!”, addig szereti, de amikor egy őszinte pillanatban, ez a tükör megmutatja neki a valóságot, akkor megharagszik rá, eldobja és összetöri. Ilyenkor már nincs többé testvéri szeretet...

A rendetlen önszeretet súlyos eltorzulásokhoz vezethet, ami miatt még egy betegben is, vagy egy haldoklóban is, csak önmagunkat síratjuk. Minden emberi kapcsolatunkban vagy ragaszkodásunkban, ott lehet a helytelen önszeretet, és legtöbbször ez a félelmeinknek is a gyökere.

Az önmegtagadás

A helytelen önszeretet ellenszere mindig az önmegtagadás. Az önmegtagadás pedig abból áll, hogy Krisztus iránti szeretetből, az Ő példájára, nem önző vágyainkat hajszoljuk, hanem önmagunkból kilépve másokat szolgálunk...

(Lk 9:23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

(Róm 15:2-3) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: „Gyalázóid szidalmai rám hullottak.”

(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Fil 2:3-5) Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.

A krisztuskövetőknek fel kell ébredniük lelkileg, és meg kell tanulniuk megfeledkezni önmagukról. Kemény lecke megtanulni azt, hogy ne a magunk javát keressük, hanem a testvéreinkét. Ábrahám példájára, arról kell lemondanunk, ami a legkedvesebb számunkra (Ter 22:2). Mindenről le kell mondani Krisztusért: az anyagiakról, a megtiszteltetésekről, a világi dicsőségről, az elismerésekről, a barátokról, a testvérekről, sőt, bizonyos értelemben, még a családról is...

(Ter 22:2) Isten akkor azt mondta neki: „Vedd egyszülött fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el a Mória földjére. Áldozd fel ott egészen elégő áldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megnevezek neked!”

Nem azért kéri az Úr Jézus mindezt, hogy mindent elvegyen tőlünk, hanem azért, hogy igazzá válljon bennünk az Isten és felebaráti szeretet. Csakis így akalulhat ki bennünk egy helyes és egészséges értékrend, amelyben a szekér nem előzi meg a lovakat. Csak ezáltal juthatunk el oda, hogy minden a maga helyére kerüljön életünkben, és ne becsüljük az értéktelenebbet jobban az értékesebbnél. 

A legnagyobb értékünk Isten, és Őeléje senkit és semmit nem helyezhetünk. Első az Úr Jézus Krisztus, és rajta kívül nincs más (Iz 47:8)... De láthatjuk, hogy az emberek legtöbbször valamiféle bálványt helyeznek Isten elé. Ez lehet az ember önmaga, lehet a nemzet, a vagyon, a dicsőség, a megtiszteltetés vagy bármi egyébb...

(Iz 47:8) Én vagyok, és rajtam kívül nincs más...

Ha nem keressük csak a magunk javát, hanem Krisztusban önzetlenül kilépünk magunkból, akkor minden a helyére kerül, és egy szent harmónia alakul ki az életünkben. Ebben a harmóniában, mindennek megvan a maga helye, sorrendje és értéke. Ebben a harmóniában teljes szabadságban élhetjük meg viszonyainkat és kapcsolatainkat, mert az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...

(Jn 8:32) ...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.

Uram Jézus, kérlek segíts, hogy megtagadjam önmagam, és így igazán a Te követőd lehessek. Ámen.

Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentősebb ószövetségi próféta. Ő kente fel Izrael első királyát, Sault (1Sám 10:1), és ő kente fel helyette Dávidot (1Sám 16:12), akinek trónjáról, az Úr ígérete szerint, soha nem fogy el a férfiú (Jer 33:17). És Dávid az, akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus (Lk 20:44)...

(1Sám 10:1) Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett...

(1Sám 16:12-13) Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Azt mondta ekkor az Úr: „Kelj fel, kend föl, mert ő az!” Erre Sámuel vette az olajos szarut, és fölkente őt testvérei körében. Ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt.

(Jer 33:17) Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

(Lk 20:44) Ha tehát Dávid urának nevezi, hogy lehet akkor a fia?”

Isten embere hűséges kell legyen

Isten embere:

- átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;

- nem él vissza felkentsége hatalmával;

- nem tulajdonít el semmit, és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül;

- nem lopkodja vissza életét, és nem rendez be magának rejtett rezervátumot, zúgot, ahová néha elmenekül az Úr elől, az emberek és a küldetése elől;

- nem gondolja magát kiváltságos személynek, nem él szenteskedő aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálja szellemileg a kicsinyeket;

- nem alapít magánvállalkozást és nem hoz létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét (1Tim 3:8, 6:5, 1Pét 5:2)...

(1Tim 3:8) A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők.

(1Tim 6:5, Károli) Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai a kik az istenfélelmet nyerekedésnek tekintik. Azoktól, a kik ilyenek, eltávozzál.

(1Pét 5:2) ...legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból...

A hűtlen sáfár többé már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hűtlen sáfár (intéző) már rég nem az Úrnak él, és nem az Ő országának szolgál, hanem csakis a saját, önző, kicsinyes és nyomorú életének. A hűtlén sáfár csak kihasználja tisztsége tekintélyét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött, és hasznot húzzon belőlük. Eltulajdonítja a nyáj gyapját (Ez 34:3), és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hűtlen sáfár már akkor megszünt Isten embere lenni, amikor szívében először eldöntötte, hogy megcsalja Urát...

(Ez 34:3) A tejet megettétek, a gyapjúval ruházkodtatok és a hízott állatot leöltétek, de nyájamat nem legeltettétek.

 

 

 

Mi hűségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk-e?...  Mi is Isten emberei vagyunk-e, hogy számot adjunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk!... Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában (1Pét 2:9). Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael előtt, vagyis a szentek közössége előtt, sáfárkodásunkról.  Hűségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal és hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki javait? Tiszták vagyunk-e?...

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonul lefoglalt népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára...

Az ember, amint elkedz öntudatosan élni, már felelőséggel bír. Már a gyermeken meglátszik, hogy hűséges lesz-e, abból, ahogyan játszik...

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges a párja iránt, és aszerint Isten iránt is...

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

A papi és szerzetesi hivatásban is meglátszik, hogy ki mennyire hűséges hivatásához, előljáróihoz, az Egyházhoz és ezáltal Istenhez...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hűtlen? Ki nem lopott életében?... Vajon elítél-e minket a szentek közössége? Megköveznek-e bennünket?... Az Úr Jézus azt mondta, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik...

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hűtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt vagyon? Lopott szerelem? Önteltség? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elcsalt öröksége?...

Ma még van időnk visszaadni, jóvátenni, eldobni ezeket, és megmosni kezünket az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben...

Uram Jézus, könyörülj rajtunk, mert vétkeztünk ellened. Ámen.

A sátán kikért titeket

(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

Több szentírási könyvbõl kitűnik, hogy ideig-óráig a gonosznak hatalma van a világ fölött. A Sátánnak bizonyos "joga" van a világ uralmához, amit gyakorol is kegyetlenül. Honnan van neki ez a joga, és miért gyakorolhat hatalmat?...

Megtérünk az Úrhoz, Jézus Krisztus követői és tanitványai leszünk, és mégis, egy idő után azt tapasztaljuk, hogy a Sátán belekavar az életünkbe... Miért van ez? Miért engedi meg ezt Isten?...

A Sátán joga

Az eredeti bűnnel, Ádám és Éva esetével, a Sátán nemcsak a bűnt és a halált hozta be a világba, hanem el is lopta az embert Istentől. Az egész emberiséget elrabolta... 

Azóta is, mindmáig, a Sátán Adj király katonát! játszik a világban. Ez a játék abból áll, hogy a gyerekek két, szemben álló sorban állnak fel, összefogott kezekkel, majd egymásnak szaladnak, hogy a  szemben álló sorból, lehetőleg minél több katonát szakítsanak el. Akiket elszakítanak, azok át kell álljanak a másik oldalra.

Adj király katonát! – üvölti a Sátán – és nekirohanva az embereknek, sokakat elszakít Istentől, Isten országától és az Egyháztól. Mint ordító oroszlán jár körbe, hogy kit nyeljen el (1Pét 5:8)... 

(1Pt 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

Mindaz, aki bűnt követ el, az a Sátán és a bűn rabszolgája. Az Úr Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja a Sátán műveit, annak országát és kiszabadítson minket az ő igájából...

(Jn 8:34-36) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.

(Róm 6:22) Most azonban felszabadultatok a bûn alól, és Isten szolgái lettetek.

(1Ján 3:8) Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

A Sátán követeli jogát

Habár mindent Isten teremtett, és jog szerint minden az Övé, mégis, mivel szabad akaratunk van, ezért Isten tiszteletben tartja döntésünket. Ha mi nem Őmellette döntünk, hanem a Sátán mellett, akkor Isten nem kényszeriti magát ránk. Így volt ez Ádám és Éva esetében is, és így van a mi esetünkben is. Isten meghív bennünket az Ő országába, megváltott minket Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozata által, de ha mi a Sátánt választjuk, akkor Ő ezt tiszteletben fogja tartani...

Ugyanakkor, tudni kell, hogy, aki a Sátánt választja, afölött a Sátánnak joga van. Mivel az emberek bűnben élnek, és nem Isten akarata szerint, ezért a Sátánnak joga és hatalma van a világon és az egyes emberek életének területein, az ők dolgain, alkotásain, élet és lelki állapotain... 

Amit a Sátán hoz létre az emberek bűnös élete által, az a Sátáné... Mivel a dolgok igencsak vegyesek az emberek életében, ezért azokat meg kell rostálni, hogy kiderüljön, mi az Istené és mi a Sátáné. A Sátán arcátlanul kikéri magának azt, ami az övé, sőt, még azt is, ami nem az övé...

Láthatjuk Jób életében, hogy milyen igaz ember volt, semmit sem harácsolt, mindene, amilye volt Istentől való volt, és mégis, igencsak megrostáltatott és megpróbáltatott Isten nagyobb dicsőségére (Jób 1:6-12). Péter apostol is azt gondolta, hogy készen áll követni az Úr Jézust a halálba, és nem sejtette, hogy hamarosan, mennyire megrostálja őt a Sátán (Lk 22:33-34)...

(Jób 1:6-12) Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélõ az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elõl.

(Lk 22:33-34) „Uram – felelte –, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.”

A világi hatalmat és a gazdagságot a Sátán magáénak tartja, olyannyira, hogy még az Úr Jézusnak is felkínálta azokat. Az Úr Jézus, a Sátánt, a világ fejedelmének nevezi, és abban határozza meg saját erősségét a kereszthalála előtt, hogy a Sátánnak semmije sincs Őbenne (Jn 14:30). Tehát a Sátán nem tudta fogva tartani az Úr Jézust semmilyen evilági dologgal és ragaszkodással...

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme elõtt a világ minden országát és dicsõségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.”

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

A Sátánnak hatalma van a világon, a nemzeteken és az embereken, és mindenkin, aszerint, ki-ki hogyan hódolt be neki... Sőt, úgy néz ki, hogy egy időre hatalmat kap még a szentek eltiprására is…

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

Az Úr Jézus Szent Vérének kupolája

Az Úr Jézus Krisztus beteljesítette egyszer s mindenkorra a Megváltást. A keresztfán lefolyt az Ő Szent Vére. Felvitte a keresztfára adóslevelünket (Kol 2:14), és lemosta bűneinket az Ő Szent Vérével (1Ján 1:7). Kifizette tartozásunkat, és jogilag visszaszerzett bennünket a mennyei Atyának. A mi dolgunk az, hogy megnyerjük magunknak Krisztust, a megváltás gyümölcseit, a Szent Kereszt és a Szent Vér oltalmát...

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

(1Ján 1:7) De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Fiának, Jézusnak a vére minden bűnt lemos rólunk.

Ha mi hiszünk és megkeresztelkedünk, és Urunknak valljuk Jézus Krisztust, akkor az Ő Szent Vérének védő kupolája alá kerülünk. Az Ő Szent Vérének kupolája borít be minket és oltalmaz a küzdelemben. De ez csak annyira igaz, amennyire a mi életünk és a mi dolgaink Krisztusban vannak...

Hogyan akarunk az Úr Jézus Krisztus Szent Vérének védő kupolája alá vinni olyan dolgokat, amelyek nem Őtőle valók? Ha szánkkal valljuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, de az életünk tele van mindenféle bűnös cselekedetekkel, dolgokkal, szerzeményekkel és állapotokkal, akkor ne csodálkozzunk, ha az ördögnek hatalma van az életünk fölött.

Ha azt akarjuk, hogy az ördögnek ne legyen hatalma fölöttünk és, hogy az Úr Jézus Krisztus Szent Vérének kupolája alatt legyünk, akkor tisztitsuk meg életünket az evilági bűnös vágyaktól, dolgoktól és cselekedetektől. Ha igaz lesz a mi életünkre, hogy nem e világból való, akkor az ördögnek sem lesz hatalma felettünk...

(Jn 17:14-16) Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tõled, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

(Gal 1:3-4) Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki odaadta magát bûneinkért, hogy kiragadjon minket ebbõl a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.

(1Ján 4:4-5) Gyermekeim, ti az Istentõl vagytok, és legyõztétek õket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Õk a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

Adj király katonát

A jó hir az, hogy nem csak a Sátán kiált “Adj király katonát!”, hanem az Úr Jézus is. A mi dolgunk odaszakadni az Úr Jézus Krisztus csapatába, és átmenekülni a Sátán igájából Isten országába...

Hogyan lehetséges ez? Ha megtesszük a következő dolgokat:

1. Higyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki megváltott minket;

2. Hallgassuk Isten igéjét, és váltsuk is azokat tettekre;

3. Ne késlekedjünk közreműködni Isten kegyelmével;

4. Rendezzük át életünket Isten akarata szerint és az Ő parancsolatai szerint;

5. Szabaduljunk ki a rendetlen életmódból, mint pl. a folytonos tévézés, filmnézés, internetezés, szórakozás, világi irodalom olvasása, zene hallgatás, italozás, cigarattázás, rossz társaságok, stb.;

6. Fedezzük fel természeti gyengeségeinket a hét főbűn szerint, függőségeinket és szenvedélyeinket, és küzdjünk ellenük Isten kegyelmének segítsége által;

7. Fedezzük fel családi gyökereink gyengeségeit, átkos örökségeit, és imádkozzunk a szabadulásunkért;

8. Rendezzük mindenkivel kapcsolatainkat Isten szeretete szerint, először tettekben, kiengesztelődésben, és aztán majd szívben meg érzésekben is;

9. Naponta törekedjünk szabadulni minden fölösleges, anyagi, evilági kötődéstől, az egyszerűség és a lelki szegénység jegyében;

10. Törekedjünk a szeretetre, az irgalmasságra és az alázatosságra, a szegénységre és az egyszerűségre, vagyis Krisztus utánzására.

Fontos az ima, de itt nemcsak az imáról van szó, hanem az egész életünkről, lényünkről és minden hozzánk tartozó dologról. Törekedjünk megfoghatatlanná válni Krisztusban. Akkor Krisztus erejének olaja sikamlóssá tesz minket a küzdelemben, a tusakodásban, és akkor nem talál rajtunk fogást a Sátán...

Uram Jézus, tudom, hogy még nem vagyok méltó hozzád, de kérlek, add kegyelmed szent olaját, hogy ne legyen fogása rajtam a Sátánnak. Ámen.

Mózes holtteste

(Júd 1.8-9) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály fõangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.

Olvasva ezt a szentírási részt, láthatjuk, hogy mennyire mély az írások értelme, és mennyire csodálatosak Isten országának titkai. Sehol sem olvashatunk Mózes holttestéről vagy az ő sírjáról (MTörv 34:5-8), de Júdás apostol, szent felindulásában, amikor elítélően ír az istentelenekről, akik nem félik Istent és az égi hatalmasságokat, felfed nekünk egy titkot. A titok az, hogy Mózes halálával nem zárultak le a nagy próféta földi dolgai. Lám, ebben az igerészben olvashatjuk, hogy a Sátán hevesen vitatkozott Szent Mihály arkangyallal Mózes holtteste fölött...

(MTörv 34:5-8) Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.  (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Ugyan miért vitázott volna a Sátán Isten főangyalával egy holttest miatt, amely amúgy is oszladozásra van ítélve? Mit számított az neki?... Vajon nem-e azért, mert Mihály főangyalnak az volt a küldetése, hogy felvigye Mózes holttestét a menny küszöbére (Zsolt 84:11)? Úgy néz ki, az lehetett vita tárgya, hogy Mihály főangyal, Isten parancsára, fel akarta vinni Mózes holttestét az égbe, de a Sátán nem akarta ezt engedni...

De miért csak a menny küszöbére, és miért nem a mennyei dicsőségbe?... Azért, mert a megváltás beteljesedéséig (Jn 19:30) és a szentély kárpítjának kettéhasadásáig (Mt 27:51), amikor megnyílt az út a mennybe, és amikor a régmúlt idők szentjei feltámadtak (Mt 27:52), ember nem léphetett be a mennybe (Zsid 11:39-40)...

(Mt 27:51-53) Erre a templom függönye kettéhasadt, felülről egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

(Jn 19:30) Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét, és kilehelte lelkét.

(Zsid 11:39-40) És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, mert számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

Mózes halálával kapcsolatosan a következőket lehet megállapítani:

1. Mózes volt Izrael legnagyobb prófétája, akivel az Úr szemtől szembe találkozott (MTörv 34:10)...

(MTörv 34:10) Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott.

2. Mózesnek igen közeli és személyes kapcsolata volt az Úrral, olyannyira, hogy Isten dicsősége beragyogta az ő arcát (Kiv 34:35). Ezért ugyanez a közeli találkozás történhetett halálának órájában is...

(Kiv 34:35) Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.

3. Izrael népe nagyon tisztelte vezetőit, és holtestüket nagy becsben tartotta. Több mint 400 év után, Mózes magával vitte az egyiptomi kivonuláskor József csontjait (Kiv 13:19), melyeket később Józsué helyezett örök nyugalomra Szichemben (Józs 24:32). Hogyan lett volna lehetséges, hogy Mózes sirjának nyoma vesszen, ha Mózes Izrael körében halt volna meg? Hiszen Mózes volt a legnagyobb prófétájuk és vezetőjük?...

(Kiv 13:19) Mózes József csontjait is magával vitte. Ő ugyanis megeskette Izrael fiait: „Ha Isten egyszer kegyesen hazavezet, akkor az én csontjaimat is vigyétek el innét magatokkal.”

(Józs 24:32) Eltemették József csontjait is, amelyeket Izrael fiai felhoztak Egyiptomból, éspedig Szichemben, azon a meződarabon, amelyet Jákob vett meg Szichem atyjának, Hémornak fiaitól száz fiatal juhon, s amely József fiainak birtoka lett.

Tehát Mózes, amikor az Úr tudtára adta, hogy el kell távóznia e világból, felment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, Jerikóval szemben, ahonnan az Úr megmutatta neki az ígéret földjét. Miután meglátták szemei azt a földet, ahová vezette a népet, lelke felemeltetett az égbe, a menny küszöbére. Előbb csak a lelke emelkedett fel, de később, úgy gondolom, hogy Mihály főangyal által, az ő teste is fel lett emelve...

Mózes meghalt ugyan, de nem tűnt el az idők folyamán, hanem ismét találkozunk vele a Tábor hegyén...

(Lk 9:28-31) E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.  ( v.ö. Mt 17:3, Mk 9:4)

Tehát Mózest Illés társaságában látjuk, és ugyanolyan színben jelenik meg, mint Illés. Mindketten az Úr Jézus, a Megváltó előtt jelennek meg. Találkozásuk ideje alatt tanácskoznak a Megváltás nagy művéről, mindarról, aminek be kell következnie. A táborhegyi eseményből meglátszik, hogy Mózes és Illés nagyon közel állnak az Úr Jézushoz az üdvrendben. Úgy tűnik, mintha ők ketten lennének azok, akiknek a mennyei Atya szánta az Úr Jézus melletti helyeket, az Ő jobbján és balján...

(Mt 20:21-23) Megkérdezte tõle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” - felelték. Erre õ így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

Olvashatjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem testestől lelkestől  elragadtatott, és felemeltetett az égbe tüzes szekeren...

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ha Illésnek a teste is felemeltetett az égbe, és Mózes meg Illés egyforma színben jelentek meg a Tábor hegyén, akkor arra gondolhatunk, hogy Mózes testének is fel kellett emeltetnie az égbe. Tehát ez lehetett a vita tárgya és oka Mihály főangyal és a Sátán között...

A táborhegyi jelenet Zakariás próféta látomására is rátereli a figyelmet, amely a két felkentről szól...

(Zak 4:1-14) Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt:  „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?”  [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre õ: „Ez a két Fölkent, akik az Úr elõtt állnak az egész földön.”

A két fölkent, akik a Messiásnak, a Fölkentnek jobb és bal oldalán állnak, azok Mózes és Illés próféták. Ők lehetnek a végidők két tanúja is, akiknek hatalmuk van súlytani e bűnös világot (Jel 11:3:12). Megjegyzendő, hogy sokan itt Hénoch-ra és Illésre gondolnak, mert ők ketten azok, akik nem haltak meg...

(Jel 11:3-12) „Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.” Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. Az égbõl hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.

Ez a szentírási rész világosan kapcsolódik Zakariás próféta látomásához (Zak 4:11), és utal Mózes "karizmájára", amelyel vérré változtatta a vizeket Egyiptomban (Kiv 7:20) meg Illés próféta "karizmájára" (1Kir 17:1), amellyel bezárta az eget. De amint már említettem, sokan e két próféta eljövetelét Hénoch-ra és Illésre vonatkoztatják, azon az alapon, hogy ők ketten nem ismerték meg a halált. Azonban, szerintem nem az az irányadó, hogy nem ismerték meg a halált, hanem az a "karizma" és az a hatalom, amelyet gyakoroltak...

(Kiv 7:20)  és Áron úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Felemelte botját, s a fáraónak és szolgáinak szeme láttára rácsapott a folyó vizére, s a folyó egész vize vérré változott.

(1Kir 17:1) A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: „Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra.”

Lelki tanulságok

Tudomásul kell vennünk, hogy létezik egy szent, mennyei hierarchia, amelyben a mennyei Atya öröktől fogva elrendelte minden szentje helyét (Jn 14:3). Nem tudjuk, hogy mi mire vagyunk rendelve, ezért törekedjünk mindig lélekben az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk, amikor eljön a jutalom ideje (Lk 14:10)...

(Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

 

Uram Jézus! Jó nekünk Veled, Illéssel és Mózessel együtt. Elkérjük Mózes alázatosságát, aki alázatosabb volt minden embernél és Illés tüzességét, hogy lángoljon a szívünk. Ámen.