Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16:15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy itt csak a keresztség szentségéről van szó. Elvigyük a csecsemőt a templomba, megkereszteli a pap, ahogyan minket is megkereszteltek, majd egyet eszünk-iszunk, és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy dolgot az életben... Azonban, később, a felnőtt keresztény megtapasztalja életében, hogy ebben az igében, egy sor Isten benső életébe beavató, segítő kegyelemről van szó, a csecsemőkori keresztség szentségétől, a felnőttkori Szentlélek keresztségig...

Szüleink által részesültünk a csecsemőkori keresztségben, akik elkérték benne számunkra Istentől a hit ajándékát. Ettől kezdve beleoltattunk szentségi módon Isten szentháromságos életébe, Krisztus által, a Fiú pontján, és ha Istennel éltünk, akkor azóta sok lelki ajándékot kapunk a Szentlélek által. Az első szentgyónás, az elsőáldozás, a bérmálkozás és a további lelki fejlődésünk, mind-mind, újabb és újabb fokozatai voltak a "hit és megkeresztelkedés" folyamatának. Ilyenkor, több alkommal is, megújítottuk a keresztségi fogadalmat...

Az iskolában is külön tananyag a logika. Már az első órákon megtanítják az “és” meg a “vagy” logikai műveleteket. Aki - hisz „és” megkeresztelkedik = igaz; aki - hisz „vagy” csak megkeresztelkedik = hamis... Gyakran felháborító egyes emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, kényelmessége, lelki tunyasága vagy restsége...

 

1. Vannak, akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitből fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Jak 1:22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul hitből fakadó tettekkel, ami valójában a megkeresztelkedés tanusága Krisztusban, akkor az a hit halott.

2 Másfelől, sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, vadárnapi keresztény módjára, néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek...

(Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, a hit és a tett közötti összhang hiányának vannak igen rossz példái is:

- Nagy esemény volt egy valahol. A kisváros egyik leggazdagabb embere, aki ismert vállakozó, s az élettársa, aki egy mondén hölgy, aki hetente bulvárlapok hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelő a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hirességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték az emberek: Hogy van az, hogy egy ilyen, össze se házasodott pár csecsemőjét így megkeresztelik? Hát nem a szülők hiteles keresztény élete a garancia a csecsemőnek kiszolgálatott kereszségre? És akkor hogy van az, hogy más, szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott csak az van, hogy nincs még elég pénzük családot alapítani? Vajon ilyenkor nem csúfoljuk meg a hitet és a szegény embereket?...
- Egy másik városban, egy nyilvánosan törvénytelen életet élő, egy egész várost rettegésben tartó milliomos maffiózó, kereszteltette meg csecsemőjét, több magas pozíciójú, vele lepaktáló előljáró társaságában. A keresztelés közben, az egyik keresztszülő egy marok bakjegyet dobott a keresztelő vízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a keresztelő vízben, de úgy tett, mintha misem történt volna, és elvégezte a keresztelés szertartását. Vajon ez lenne a krisztusi lelkület?...

      
Miről van szó ezeknél? A hitről és a megkeresztelkedésről? Kétlem... Habár van egyfajta igényük a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérték a keresztség szentségét - valójában szó sincs igazi hitről és hitből fakadó cselekedetről...

Íme néhány különböző megkeresztelkedésre utaló szentírási rész...

(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…

(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Hányféle keresztség van akkor?...
 

1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János vízkeresztségével, ami a bűnbánat keresztsége (Mt 3:13-16). Habár Ő bűnt nem ismert (2Kor 5:21), mégis beállt a bűnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk, és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztfára (Kol 2:14). Láthatjuk, hogy a bűnbánat keresztsége egy hitből fakadó, aktív cselekedet, beállás a bűnbánók és bűneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bűnbánatra és kiengesztelődésre vezet. Enélkül nincs szentségi keresztség és nincs Szentlélekben való részesedés...

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Ő kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal megnyította számunkra az utat a Kálvárián és a templom kettéhasított kárpiján keresztül a szentélybe (Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik Krisztust. Tehát a hit krisztuskövetésre és kereszthordozásra kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Krisztus dicsőségében való részesedés (2Kor 3:10).

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak és rajtuk keresztül az apostolutódoknak, a püspököknek és az összes felhatalmazott presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a első és legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit a hitre és az istengyermeki életre szűl meg az Egyházba. Ez a szentség megelőzi a hit kegyelmét...

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, ami egy a lelki csatornát pucoló, kegyelmi tüzes folyam, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyi ékszerekkel felékesítő násznagy (Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet (Ef 4:8), vagy turbékoló, fejre letelepedő fehér galamb (Mt 3:16; Mk 1:10). A hit által, a Szentlélek keresztége, szőlőmunkássá avatja a hivő embert (Mt 20:2)...

5. És végül, ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés (1Kor 15:29), mivel a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy egy új életre támadjunk lélekben. A keresztségben újjászületünk (Jn 3:5; 1Pét 1:23; Tit 3:5), és új teremtményekké válunk Krisztusban ( 2Kor 5:17; Gal 6:15)...

Mit jelent akkor az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Azt, hogy folyamatosan meg kell térünk hitből Istenhez, és gyakran meg kell mosakodjunk Jézus Krisztus Szent Vérében. Minden nap új hitre kell fakadjunk Isten kegyelme által, hogy naponta megújítsuk keresztségünket bűnbánattal, hitvallással, jócselekedetekkel és kereszthordozással...

Ima: Uram Jézus, segíts nekünk, hogy ne vegyük hiába kegyelmedet, és ne valljunk szégyent a szentek eggyessége előtt. Ámen.

Csókkal árulod el

(Lk 22:48) Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Kevés ember van aki ne csókolt volna életében. Tudjuk, hogy kétféle csók létezik: a szerelmes csók és a szent csók. A szent csók az, amellel anyánkat vagy szent testvéreinket köszöntsük.
(1Tessz 5:26) Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!

A szerelmes csók is Isten ajándéka, az emberi természetûnk gyönyörû képessége. Aki már csókolta szerelmesét, az tudja, hogy milyen csodálatos dolog a szerelmes csók. De mitõl is olyan csodálatos a szerelmes csók? Sokmindentõl: a selymes puhaságától, az illatától, az édességétõl, a forróságától, stb., de alapjában véve, mindez a szerelmes ember éltetõ leheletétõl van. A csókban kapott élõ lehelet által tudunk legközelebb kerülni ahhoz a lélekhez, akibe szerelmesek vagyunk. Miért? Mert a lehelet az élõ lélek…

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a lehelet, a lehelet által kimondott beszéd az lélek és élet:
(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet…
(Jn 20:22) Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

De nemcsak Jézus lehelete lélek és élet, hanem minden hívõ emberé is, aki ráborul és rálehel valakire:
(2Kir 4:34) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.
(ApCsel 20:10) Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De van egy harmadik fajta csók is: a hazugság csókja. A hazugság csókja is kétféle lehet: lehet szent testvéreket eláruló csók vagy lehet a hazudott szerelem csókja. Mindkettõ judási csók, amely a Sátántól van. Tudjuk, hogy árulása elõtt belément a Sátán Judásba:
(Lk 22:3) A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.
(Luk. 22:3 Károli) Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala.

Tehát a judási csók is lélek, de ez gonosz lélek, mert hazugságból fakad. A judási csók a képmutatás, a hazugság és az árulás csókja.
(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Akár szent testvérnek, akár szerelmesnek adják, a hazug csók, judási csók. Minden férfi vagy nõ, amikor csókkal hazudja a szerelmet, judási tettet hajt végre. Minden szerelemet hajhászó fiatalnak kellene ezt tudatosítania… A hazug csók, az árulás, súlyos sebet ejt a szíven, amelyet nehéz kiheverni… Teljünk el Szentlélekkel, hogy leheletünk, csókunk legyen szent és életet adó csók.

Ima: Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg, ha Júdás módjára csókkal árultalak el. Bocsásd meg, hogy hazug csókot adtam testvéremnek, barátomnak, barátnõmnek és hogy hazug szájjal, hazug lehelettel igérgettem. Ámen.

Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

2014-et írunk... Nyugtalan a világ és egyre inkább forrong... Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sőt, most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat Afrikát az Ebola járvány sújtja és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet Afrika éhezik és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS iszlám állam erőszakhulláma elől százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit és máris egy vulkánkitöréssel küszködik...

Úgy néz ki, hogy itt az idő és eljött az ősz (Mt 24:7; 32)... A gazdasági krízis az embereket összezavarta: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára. Itt egy kicsit, ott egy kicsit (Iz 28:10)... A szabályozások mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerű kisember gyakran feladja és inkább bedobja a törülközőt... Nem érti ezt a sok követelményt, bürokráciát, programot meg menűsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erősek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövető ember, Krisztus kegyelmével ( Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 10:38), és újrakezedi a harcot a kisértésekkel és a megpróbáltatásokkal (Ef 6:12). Hittel teszi ezt, hogy Szent Pállal együtt mondhassa:

( 2Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam. 

Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük nyugalma. Az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom ebben a világban nem tart sokáig. A megtérés után, és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál így ír erről:

(2Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

(2Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Akkor, hogy is van ez?... Szent Ágoston azt mondja: Magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De mikor pihenhetünk meg az Úr Jézusban? Hiszen Ő maga mondta, hogy addig kell munkálkodni, amíg nappal van, és nem lehet megpihenni míg a mennyei Atya munkálkodik (Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folyamatosan törtetnünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is azt lehelhessük halálunkkor, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)

Nyugalom csak akkor lesz, amikor már ott vagyunk bent a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségéből és érdeméből, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet az Úr Jézus készített számunkra (Jn 14:3). Ez a krisztuskövető ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik, beteljesedve Isten boldogító örökkévalóságában (Zsid 4:9-10)...

Ima: Uram Jézus, Te vagy a mi életünk és sorsunk. Add nekünk kegyelmedet, hogy semmi el nem szakíthasson Tőled, a Te szeretetedtől és nyugalmadtól. Ámen.

Senki se keresse a maga javát

(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

A helyes önszeretet

A legnagyobb parancsolat a szeretet parancsolata: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és szeresd felebarátodat, mint önmagadat ( Mt 22:37-39; Mk 12:30-31; Lk 10;27). Tehát a a felebarát iránti szeretet, a nagy parancsolat második fele és egyenrangú része. Sõt, olyannyira egyenrangú része, hogy az istenszeretet nem is valósulhat meg nélküle, mert ha valaki nem szereti felebarátját, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát (1 Jn 4:20)?...

A felebaráti szeretet alapja viszont az önszeretet, mert úgy kell szeretnünk felebarátunkat, ahogyan szeretjük önmagunkat. De hogyan szeretheti valaki felebarátját, amikor gyûlöli önmagát?... Sehogy... Az ilyen ember lelki beteg... Ahogyan gyûlöli önmagát, úgy méginkább gyûlöli egész környezetét... Tehát létezik egy helyes és egészséges önszeretet, amely által szeretjük, gazdagítjuk, növeljük és ápoljuk önmagunkat.

Az Úr Jézus nem arra hív meg minket, hogy gyûlöljük magunkat, hogy szegények, kicsinyek és satnyák legyünk. Amikor azt mondja, hogy gyûlöljük meg lelkünket ( Lk 14:26), hogy törekedjünk az utolsó helyre (Lk 14:10), hogy legyünk kicsinyek, mint a gyermekek (Mt 18:3), akkor ezzel, erre a bûnös világra és a mi bûnös vágyainkra utal. Az örök élettel és az üdvösséggel kapcsolatosan pedig azt mondja, hogy gyûjtsünk kincset a mennybe ( Mt 6:20), hogy nagyok lehetünk a mennyben ( Mt 20:26), hogy ottan trónokon ülhetünk majd (Mt 19:28) és hogy ragyogni fogunk egykor, mint az ég csillagai ( Dán 12:3).

A helytelen önszeretet

A helytelen önszeretet mindenben magát helyezi az elsõ helyre és mindenben saját magát keresi. A helytelen önszeretet vagyont gyûjt, de nem adakozik, az elsõ helyre gyúrakodik, de nem alkalmas oda, dicsõséget hajhász, de méltatlan rá. A helytelen önszeretetben, az önzõ ember, a testvérben is önmagát szereti. Mindenkit csak lépcsõfoknak tekint, amelyen fennebb léphet az önmegvalósítása érdekében. Gyakran látni a keresztény közösségekben is ezt a fajta rendetlen önszeretetet, amikor az egyik ember csakis azért rajong a másikért, mert az megfelel az õ céljainak, érdekeinek, véleményének, vagy mert az az ember olyan számára, mint a Hófehérke meséjében a gonosz királynõ tükre. „Tükröm-tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a világon?” Amig a tükör azt válaszolja, hogy: „Te vagy a legszebb a világon!”, addig szereti a másikot, de amikor egy õszinte pillanatban, a tükör megmutatja a valóságot, akkor megharagszik rá és eldobja. Ilyenkor már nem megy tovább a testvéri szeretet...

A rendetlen önszeretet súlyos eltorzulásokhoz vezethet, ami miatt még egy betegben vagy egy haldoklóban is önmagunkat síratjuk. Minden emberi kapcsolatunkban vagy ragaszkodásunkban, ott lehet a helytelen önszeretet és legtöbbször ez a félelmeinknek is a gyökere...

Az önmegtagadás

A helytelen önszeretet ellenszere mindig az önmegtagadás. Az önmegtagadás pedig abból áll, hogy Krisztus iránti szeretetbõl, az Õ példájára, nem önzõ vágyainkat hajszoljuk, hanem önmagunkból kilépve másokat szolgálunk:
(Lk 9:23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.
(Róm 15:2-3) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.Hiszen Krisztus sem a maga javát kereste, hanem ahogy írva van róla: „Gyalázóid szidalmai rám hullottak.”
(1Kor 10:24) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.
(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
(Fil 2:3-5) Semmit se tegyetek vetélkedésbõl vagy hiú dicsõségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is. Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.

A krisztuskövetõnek fel kell ébrednie lelkileg és meg kell tanulnia megfeledkezni önmagáról. Kemény lecke megtanulni azt, hogy ne a magunk javát keressük, hanem a testvéreinkét. Ábrahám példájára, arról kell lemondanunk, ami a legkedvesebb számunkra. Mindenrõl le kell mondani Krisztusért: az anyagiakról, a megtiszteltetésekrõl, a világi dicsõségrõl, az elismerésekrõl, a barátokról, a testvérekrõl, sõt még a családról is.

Nem azért kéri Jézus mindezt, hogy elvegye tõlünk, hanem azért, hogy helyessé válljon bennünk az Isten és felebaráti szeretet. Csakis így akalulhat ki bennünk egy helyes és egészséges értékrend, amelyben a szekér nem kerüli meg a lovakat. Csak ezáltal juthatunk el oda, hogy minden a maga helyére kerüljön, és ne becsüljük az értéktelenebbet feljebb az értékesebbnél. A legnagyobb értékünk Isten és Õeléje semmit sem helyezhetünk. De láthatjuk, hogy az emberek legtöbbször valamiféle bálványt helyeznek Isten elé. Ez lehet az ember, önmaga is, lehet a nemzet, a vagyon, a dicsõség, a megtiszteltetés vagy bármi más...

Ha nem keressük a magunk javát, hanem Krisztusban, önzetlenül kilépünk magunkból, akkor minden a helyére kerül és egy isteni harmónia alakul ki életünkben. Ebben a harmóniában, mindennek megvan a maga helye, sorrendje és értéke. Ebben a harmóniában teljes szabadságban élhetjük meg viszonyainkat és kapcsolatainkat.

Ima: Uram Jézus, kérlek segíts, hogy megtagadhassam magam és így igazi követõd lehessek. Ámen.

Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentősebb ószövetségi próféta. Ő kente fel Izrael első királyát, Sault (1Sám 10:1), és ő kente fel helyette Dávidot (1Sám 16:12), akinek trónjáról, az Úr ígérete szerint, soha nem fogy el a férfiú (Jer 33:17). És Dávid az, akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus (Lk 20:44)...

Isten embere hűséges

Isten emberének hűsége a következőkben kell megnyilvánulnia:

- Átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;

- Nem él vissza felkentsége hatalmával;

- Nem tulajdonít el semmit, és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül.
 

Isten embere nem lopkodhatja vissza életét és nem alkothat magának rejtett rezervátumot, ahová néha elmenekül az Úr elől, az emberek és a küldetése elől. Isten embere nem gondolhatja magát kiváltságos személynek, nem élhet szenteskedő aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálhatja szellemileg a kicsinyeket. Isten embere nem alapíthat magánvállalkozást és nem hozhat létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét (1Tim 3:8)...

A hűtlen sáfár már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hűtlen sáfár (intéző) már rég nem az Úrnak és az Ő országának szolgál, hanem csakis a saját, önző és kicsinyes életének. A hűtlén sáfár már csak kihasználja tisztségét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött és hasznot húzzon belőlük. Eltulajdonítja a nyáj gyapját és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hűtlen sáfár már akkor megszünt Isten embere lenni, amikor szívében először eldöntötte, hogy megcsalja Urát...

 

 

 

Mi hűségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk?...  Mi is Isten emberei vagyunk, hogy számot  kelljen adnunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk! Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában. Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael előtt, vagyis a szentek közössége előtt, sáfárkodásunkról.  Hűségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal és hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki javait? Tiszták vagyunk-e?...

Már a gyermeken meglátszik, hogy hűséges lessz-e, amint játszik...

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges a párja iránt, és asszerint Isten iránt is...

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

A papi és szerzetesi hivatásban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges hivatásához, előljáróihoz, és ez által Istenhez is...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hűtlen? Ki nem lopott?... Vajon elítél-e bennünket a szentek közössége?... Megköveznek-e bennünket?... Az Úr azt mondta, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik...

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk le életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hűtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt vagyon? Lopott szerelem? Önteltség és gőg? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elperelt öröksége?...

Még van időnk visszaadni, jóvátenni, eldobni ezeket, és megmosni kezünket az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben...

Ima: Könyörülj rajtunk Uram, mert vétkeztünk ellened. Ámen.

A sátán kikért titeket

(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

Több szentírási könyvbõl kitûnik, hogy ideig-óráig, a gonosznak hatalma van a világ fölött. A Sátánnak bizonyos joga van a világ fölött, amit gyakorol is kegyetlenül. Honnan van ez a joga és miért gyakorolhat hatalmat?... Megtérünk az Úrhoz, Krisztus követõi és tanitványai leszünk, és mégis, egy idõ után azt tapasztaljuk, hogy a Sátán bekavar az életünkbe... Hogy van ez?... Miért engedi meg ezt Isten?...

A Sátán joga

Az õsbûnnel, Ádám és Éva esetével, a Sátán nemcsak a bûnt és a halált hozta a világba, hanem el is lopta az embert Istentõl. Azóta is, mindmáig, a sátán “adj király katonát” játszik a világban. A játék abból áll, hogy a gyerekek két, szemben álló sorban állnak fel, összefogott kezekkel, majd egymásnak szaladnak, hogy a  szemben álló sorból, lehetõleg minél több katonát szakítsanak le. Akiket leszakítanak, azok átállnak a másik oldalra.

Adj király katonát! – kiáltja a Sátán – és nekirohanva az embereknek, sokakat elszakít Istentõl, Isten országától és az Egyháztól. Mindaz aki bûnt követ el, a bûn és a Sátán rabszolgája. Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja a Sátán országát és kiszabadítson minket az õ igájából.
(Jn 8:34-36) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(Ján. 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.

(Róm 6:22) Most azonban felszabadultatok a bûn alól, és Isten szolgái lettetek.

(1 Ján. 3:8, Károli) A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van,  mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

A Sátán követeli jogát

Habár mindent Isten teremtett és jog szerint minden az Övé, mégis, mivel szabad akaratunk van, ezért Isten tiszteletben tartja döntésünket. Ha mi nem mellette döntünk, hanem a Sátán mellett, akkor Isten nem kényszeriti magát ránk. Így volt ez Ádám és Éva esetében is, és így van a mi esetünkben is. Isten meghív bennünket az Õ országába, megváltott minket Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozata által, de ha mi a Sátánt választjuk, akkor Õ ezt tiszteletben tartja.

Ugyanakkor, tudni kell, hogy aki a Sátánt választja, afölött a Sátánnak joga van. Mivel az emberek bûnben élnek és nem Isten karata szerint, ezért a Sátánnak joga és hatalma van a világon, az egyes emberek életének részein, dolgain, alkotásain, állapotain, stb. Amit a Sátán hozott létre az emberek bûnös élete által, az a Sátáné. Mivel a dolgok vegyülnek az emberek életében, ezért azokat meg kell rostálni, hogy kiderüljön, mi az Istené, és mi a Sátáné. A Sátán orcátlanul kikéri azt, ami az övé, sõt azt is, ami nem az övé. Láthatjuk Jób életében, hogy igaz ember volt, semmit sem harácsolt, mindene Istentõl volt, mégis, igencsak megrostáltatott és megpróbáltatott, Isten nagyobb dicsõségére ( Jób 1:6-12). Péter apostol is azt gondolta, hogy készen áll követni  Krisztust és nem is sejtette, hogy hamarosan, mennyire keményen megrostálja õket a Sátán ( Lk 22:31).

(Jób 1:6-12) Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélõ az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elõl.
(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

A világi hatalmat és gazdagságot a Sátán magáénak tartja, olyannyira, hogy még az Úr Jézusnak is felkínálta azokat. Az Úr Jézus, a Sátánt, a világ fejedelmének nevezi és abban határozza meg saját erõsségét a kereszthalál elõtt, hogy a Sátánnak semmije sincs Õbenne (Jn 14:30). Tehát a Sátán nem tudta fogva tartani az Úr Jézust semmi evilági dologgal és ragaszkodással.

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme elõtt a világ minden országát és dicsõségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.”
(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

A Sátánnak hatalma van a világon, a nemzeteken, az embereken és mindenkin, asszerint, ki-ki hogyan hódolt be neki... Sõt, úgy néz ki, hogy egy idõre hatalmat kap még a szentek megtiprására is…

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

Jézus Szent Vérének védõ kupolája

Az Úr Jézus Krisztus beteljesítette egyszer s mindenkorra a Megváltást. Lefolyt a keresztfán az Õ Szent Vére. Felvitte a keresztfára adóslevelünket (Kol 2:14) és lemosta azt az Õ Szent Vérével (1 Jn 1:7). Kifizette tartozásunkat és jogilag visszaszerzett bennünket a mennyei Atyának. A mi dolgunk az, hogy megnyerjük magunk számára is Krisztust, a megváltás gyümölcseit, a Szent Kereszt és a Szent Vér oltalmát.

Ha mi hiszünk, megkeresztelkedünk és Urunknak valljuk Jézus Krisztust, akkor az Õ Szent Vérének védõ kupolája alá kerülünk. Az Õ Szent Vérének kupolája borít be és oltalmaz meg minket. Ez annyira igaz, amennyire a mi életünk és dolgaink Krisztusban vannak. Hogyan akarunk Jézus Krisztus Szent Vérének védõ kupolája alá vinni olyan dolgokat, amelyek nem Tõle valók? Ha szánkkal valljuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, de az életünk tele van mindenféle bûnös cselekedettel, dolgokkal, szerzeményekkel és állapotokkal, akkor ne csodálkozzunk, ha az ördögnek hatalma van az életünk fölött.

Ha azt akarjuk, hogy az ördögnek ne legyen hatalma fölöttünk, és hogy Jézus Krisztus Szent Vérének kupolája alatt legyünk, akkor tisztitsuk meg életünket az evilági bûnös vágyaktól, dolgoktól és cselekedetektõl. Ha igaz lesz a mi életünkre is az, hogy nem e világból való, akkor az ördögnek nem lesz hatalma rajtunk.

(Jn 17:14-16) Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tõled, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
(Gal 1:3-4) Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki odaadta magát bûneinkért, hogy kiragadjon minket ebbõl a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.
(1Jn 4:4-5) Gyermekeim, ti az Istentõl vagytok, és legyõztétek õket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Õk a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

Adj király katonát

A jó hir az, hogy nem csak a Sátán kiált “adj krály katonát”, hanem az Úr Jézus is. A mi dolgunk odaszakani Jézus Krisztus csapatába és átmenekülni a Sátán igájából, a Isten országába. Hogyan lehetséges ez? Ha megtesszük a következõket:

1. Higyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki megváltott minket;
2. Hallgassuk Isten igéjét és váltsuk is hamar tettekre;
3. Ne késlekedjünk közremüködni Isten kegyelmével;
4. Rendezzük át életünket Isten akarata szerint, az Õ parancsolataival összhangban;
5. Szabaduljunk a rendetlen életmódtól, mint pl. a rendetlen TV-zés, filmnézés, internetezés, szorakozás, irodalom, zene, italozás, cigarattázás, rossz társaság, stb.
6. Fedezzük fel természeti gyengeségeinket, függõségeinket és küzdjünk ellenük Isten kegyelmének segítsége által;
7. Fedezzük fel családi gyökereink gyengeségeit, átkos örökségeit és imádkozzunk a szabadulásért;
8. Rendezzük mindenkivel kapcsolatainkat Isten szeretete szerint, elõször tettekben, kiengesztelõdésben és aztán szívben meg érzésben is;
9. Naponta törekedjünk minden fölösleges, anyagi, evilági kötõdéstõl szabadulni, az egyszerûség és a lelki szegénység jegyében;
10. Törekedjünk a szeretetre, az irgalmasságra, az alázatosságra, a szegénységre, az egyszerüségre és Krisztus szenvedéseinek utánzására.

Fontos az ima, de nem csak imáról van itt szó, hanem az egész életünkrõl, lényünkrõl és minden hozzánktartozó dologról. Törekedjünk megfoghatatlanná válni Krisztusban. Krisztus olaja sikamlóssá tesz minket a küzdelemben, a tusakodásban és nem talál fogást rajtunk a Sátán.

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy még nem vagyok méltó hozzád, de kérlek add kegyelmed szent olaját, hogy ne legyen fogása rajtam a Sátánnak. Ámen.

Mózes holtteste

(Júd 1.8-9) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály fõangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.

Elolvasva ezt a szentírási részt, láthatjuk, hogy mennyire mélyek az írások és mennyire mélyek Isten országának titkai. Sehol sem olvashatunk Mózes holttestérõl vagy a sírjáról, de lám, Júdás apostol, szent felindulásában, amikor elítélõen beszél az istentelenekrõl, akik nem félik Istent és az égi hatalmasságokat, felfed egy titkot. A titok az, hogy Mózes halálával nem zárultak le az õ dolgai. Lám, olvashatjuk, hogy a Sátán hevesen vitatkozott Szent Mihály arkangyallal Mózes holtteste miatt.

Ugyan, minek vitázott volna a Sátán egy holttest miatt, ami oszladozásra van ítélve?... Vajon, nem azért vitázott Mihály fõangyal a Sátánnal, mert az volt a küldetése, hogy "felvigye" Mózes holttestét a menny küszöbére? Miért csak a menny küszöbére?... Mert a megváltás beteljesedéséig ( Jn 19:30), a szentély kárpítjának kettéhasadásáig (Mt 27:51), amikor megnyilt az út a mennybe és amikor a régi szentek feltámadtak (Mt 27:52), ember nem léphetett a mennybe.

 

Olvassuk el a szentírási részt, amely Mózes haláláról szól:

(MTörv 34:5-8) Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.  (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Mózes halálával kapcsolatosan a következõket lehet megállapítani:

1. Mózes volt Izrael legnagyobb prófétája, aki szemtõl-szembe látta az Urat (MTörv 34:10);
2. Mózesnek igen szoros és személyes kapcsolata volt az Úrral és küldetése során, minden fontos eseménykor szemtõl-szembe volt az Úrral ( Kiv 34:35). Ez történhetett a halálakor is...
3. Izrael tisztelte vezetõit és holtestüket nagy becsben tartotta. Lám, több, mint 400 év után, Mózes magával vitte az egyiptomi kivonuláskor József csontjait, melyeket késõbb Józsué helyezett  örök nyugalomra Szichemben. Hogyan lett volna lehetséges, hogy Mózes sirjának nyoma vesszen, ha Mózes Izrael körében halt volna meg? Hiszen Mózes volt a legnagyobb prófétájuk és vezetõjük?...

Tehát Mózes, amikor az Úr tudtára adta, hogy el kell távóznia, felment fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, Jerikóval szemben, ahonnan az Úr megmutatta neki az igéret földjét. Miután látták szemei a földet, ahová vezette népét, felemeltetett az égbe, a menny küszöbére. Elõbb a lelke emelkedett fel, majd késõbb, gondolom, hogy a teste is...

Mózes meghalt, de nem tûnt el az idõben, hanem újból találkozunk vele a Tábor hegyén:

(Lk 9:28-31) E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.  (Mt 17:3; Mk 9:4).

Tehát Mózest Illés társaságában látjuk és ugyanolyan állapotban jelenik meg mint Illés.  Mindketten, magának a Megváltónak jelennek meg. Találkozásuk alatt beszélgetnek és tanácskoznak az emberiség megváltásáról, a Megváltás nagy mûvérõl. Meglátszik, hogy Illés és Mózes közel állnak az Úr Jézushoz az üdvrendben. Úgy tûnik, mintha õk alennének zok, akiknek a mennyei Atya szánta az Úr Jézus melletti helyeket, jobbról és balról:

(Mt 20:21-23) Megkérdezte tõle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” - felelték. Erre õ így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

Olvashatjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem testestõl felemeltetett az égbe tüzes szekeren :

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ha Illés teste felemeltetett az égbe, és Illés meg Mózes ugyanazon állapotban jelentek meg a Tábor hegyén, akkor  gondolhatjuk, hogy Mózes testének is fel kellett emeltetnie az égbe. Tehát ez lehetett a vita tárgya Mihály fõangyal és a Sátán között...

A táborhegyi jelenet Zakariás próféta látomására tereli a figyelmet:

(Zak 4:1-14) Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt:  „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?”  [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre õ: „Ez a két Fölkent, akik az Úr elõtt állnak az egész földön.”

A két Fölkent, aki a Messiás jobb és bal oldalán állnak, Illés és Mózes. Õk a végidõk két tanúja, akiknek hatalmuk van súlytani a bûnös világot:

(Jel 11:3-12) „Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.” Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. Az égbõl hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.

Ez a szentírási rész világosan utal Zakariás próféta látomására (Zak 4:11), Illés karizmájára ( 1 Kir 17:1), amellyel bezárta az eget és Mózes karizmájára, amelyel vérré változtatta a vizeket Egyiptomban ( Kiv 7:20). Sokan e két próféta eljövetelének próféciáját Hénoch-ra és Illésre vonatkoztatják, azon az alapon, hogy õk ketten nem ismerték meg a halált, de szerintem nem az az irányadó, hogy ezek nem ismertek halált, hanem a karizma és a hatalom, amelyeket nekik tulajdonítanak.

Lelki tanulság
Tudomásul kell vennünk, hogy létezik mennyei, szent hierarchia, amelyben a mennyei Atya öröktõl fogva elrendelte szentjeinek helyét. Nem tudjuk, mi mire vagyunk rendelve. Ezért törekedjünk lélekben az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk ( Lk 14:10).

 

Ima: Uram Jézus! Jó nekünk itt Veled, Illéssel és Mózessel. Kérjük Mózes alázatosságát, aki alázatosabb volt minden embernél és Illés tüzességét, hogy lángoljon a hitünk. Ámen.