Óbór és újbór

(Lk 5:33-39) Ők azonban ezt mondták neki: „János tanítványai böjtölnek és imádkoznak, s ugyanígy a farizeusok tanítványai is. A tieid ellenben esznek és isznak.” Jézus ezt válaszolta nekik: „Képesek volnátok böjtre fogni a násznépet, amikor még vele van a võlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik a võlegényt, akkor majd böjtölnek.” Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új ruhából foltot ócska ruhára. Hisz akkor az újat is tönkretenné, s az ócskára se illenék az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlõkbe. Vagy ha mégis, az új bor szétveti a tömlõket, a bor kiömlik, a tömlõk meg tönkremennek. Az új bor új tömlõbe való. Aki óbort iszik, nem kíván újat inni, mert hisz: Jobb az ó! - mondja.”

Az ősbűn után, Isten megváltó és szabadító terve fokozatosan bontakozott ki az üdvtörténetben. Így aztán az Istennel való kapcsolat helyreállítása is egy folyamatos fejlődésen ment keresztül. Ebből a távlatból, az igaz Isten imádata s a vele való kapcsolat egy állandóan fejlődő, megújuló folyamat volt. A pillanatnyi emberi élet, kvázi csak egy pillanatnyi állapotot tud magáévá tenni ebből a folyamatból. Ezért aztán, ha az emberi élet rövid ideje alatt megjelenik Istennek valamilyen újító tervrészlete, azt legtöbbször az ember nem tudja megérteni és befogadni. Azért nem tudja, mert az ember értelme korlátolt és saját életének, gondolatvilágának és szokásainak rabja...

Ugyanakkor, mindig voltak kivételek, mindig voltak olyan emberek is, akik megértették az idők jeleit, akik meg tudtak újulni hitben és felfigásban és be tudták fogadni az újat. Isten mindig támasztott embereket, az Ő akaratának megvalósítására. Ezért aztán, nagyon leegyszerűsítve, két kategóriára lehet is osztani az embereket:  "a tradicionalistákra" és  "a megújulókra". Persze, ez nem egésszen így van, és persze, itt nem kell föltétlenül a Lefebre féle tradicionalizmusra gondolni...

A hagyományhoz való ragaszkodás óbora

A "tradicionalizmust" úgy határoznám meg, mint valami csökönyös ragaszkodást a szokásokhoz, a hagyományokhoz, a formákhoz, akár a tartalom elveszítésének árán is. Az óbor az a hagyományos vallásosság, amit az ember egykor bevett, és lelki életének része lett. Gyakran megtörténik, hogy egy idő után a tradicionalista ember elfelejti, hogy mi is volt a hitének lényege...

Amint telik az idő, az ember azt veszi észre, hogy egyre inkább alkalmatlan a változásra, egyre inkább alkalmatlan az új dolgok befogadására. Ezért is van az, hogy manapság, a mai rohanó, állandóan változó világunkban, csakis a fiatal munkaerőt keresik. A fiatal munkaerő nemcsak olcsóbb, hanem képes is gyorsan alkalmazkodni, mert olyan még a lelke, mint egy fehér ívpapír...

Az emberi lélek a tömlő. A tradiciókhoz ragaszkodó lélek a régi tömlő. Nem jó a régi tömlőbe új bort tölteni... Nem jó egy hagyományokhoz ragaszkodó vallásosságot, új vallásossági formákkal bolygatni. Félő, hogy a hagyományokhoz ragaszkodó lélek összezavarodik, és még az a gyenge hite is, ami megvan, megrendül és károsodik...

A hagyományokhoz való ragaszkodás gyakran nem csak a régi vallásos formákhoz való ragaszkodást jelenti, hanem igen gyakran annak eltorzítását, kiüresítését, képmutató megélését is. A farizeusok és az írástudók tradicionalizmusa oda vezetett, hogy Mózes törvényei között bújkálva, Isten törvényeit gyengítették, és az a vallásosságuk képmutatásban merült ki (Mt 23:13-39). Gyakran ilyen a mai hagyományos vallásosság is. Föltétlenül ragaszkodik bizonyos egyházi formákhoz, külsőségekhez, szokásokhoz, hagyományokhoz meg előírásokhoz, de gyakran már rég kiüresedett a krisztusi tartalomtól...

Vajon túlzásokba esünk amikor azt mondjuk, hogy egy mai vallásos cselekedet üressé válik? Akkor hát minek lehet nevezni azt a vallásosságot, amikor valaki csak azért megy el a vasárnapi misére, mert ez a szokás? Minek lehet nevezni azt az esküvői szentmisét, amikor az egész templomi kösségbôl, csak az ifjú pár járul szentáldozáshoz, és ők is csak azért, mert, mint főszereplõk, nem bújhatnak ki előle? Vagy amikor a keresztszülõk csak akkor gyónnak meg (azt is csak formálisan) évek óta előszõr, és évekre utoljára, amikor keresztelésre mennek? Vagy amikor a keresztszülők kórusban mondják a keresztszülői fogadalmakat, holott jól tudják, hogy semmit sem fognak megtartani azokból az igéretekből? És a példákat lehetne még sorolni...

A II. Vatikáni Zsinat óta szüntelen harc folyik a hagyományokhoz ragaszkodók és az újítók között. Persze, az újítás címe alatt sok a hamis, elutasítandó dolog is megjelent, de ez nem jelenti azt, hogy a megújulást el kellene utasítani, vagy, hogy a megújulás csődöt mondott volna. Így aztán, persze leegyszerűsítve, ma a régi tömlő a "tradicionalista"vallásos ember, aki nem képes befogadni az evangélium új szellőjét, és a megújulás új borát...

A megújulás új bora

Amint az Úr Jézus által meghirdetett örömhír új bor volt a zsidók számára, hasonlóképpen ma is, a II. Vatikáni Zsinat után is, az új vallásos megnyilvánulások (mint pld. a lelkiségek) új bor a tradiciókhoz ragaszkodó "régi tömlők" számára...

Aztán ott vannak a II. Vatikáni Zsinat néhány fontos lépései:
- Nyítás a világ felé, de nem az elvilágiasodás felé;
- A laikusak szerepének kiemelése és meghatározása;
- A Szentlélek újszerü kiáradása és a végső idők emberének evangélizálása...

(Mt 24:14) Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.

A régi tömlők nem tudják ezeket befogadni/elfogadni. És nem csak az új bort nem tudják befogadni, hanem legtöbbször az új tömlőket sem tudják elfogadni... Mindig ott van bennük egy bizonyos ellenkezés, értetlenség a megújulók iránt.

Milyen tömlő vagyok?

A tradiciók rabja vagyok vagy képes vagyok megújulni hitben és felfogásban? Elég nekem, ha formálisan, vasárnaponként eljárok a templomba vagy valami többre vàgyok? Szeretem a szép prédikációkat, de aztán, ha hazamentem, minden marad a régiben? Szeretem a hagyományos egyházi ünnepeket, de Isten szavát, a Szentírást, Isten akaratát nem is ismerem és nem is igazán érdekel? Nyitott vagyok-e a lelki megújulásra? Nyitott vagyok-e Isten igéjének befogadására és megcselekvésére? Milyen tömlő vagyok? Régi vagy új? Milyen az én vallásosságom? Régi vagy új bor? Képes vagyok-e a változások befogadására? Képes vagyok-e magamon változtatni? Mi az, amit nem tudok befogadni? Fel tudom-e ismerni Isten művét, jegyelmének kiáradását, akár a régi, akár az új dolgokban?...

Isten szolgája felismeri Urát

Isten igazi szolgája felismeri Urát a régiben vallásosságban is, meg az újban is, mert a juhok ismerik a Pásztor hangját. Ugyanakkor azt is felismeri, hogy ki gyakorol igaz és hű vallásosságot, legyen az akár régi fajta, vagy akár új fajta...

(Jn 10:2-3) Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora. Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti õket.

Az értelmesen hívő ember, amint érti az Ószövetséget is, meg az Újszövetséget is, úgyanúgy megérti és hiszi a régi vallásossági formákat is, meg az újakat is, mert ő nem a formát nézi, hanem a lényeget. A lényeg pedig nem más, mint az Úr Jézus személyének jelenléte. Ahonnan az Úr Jézus távozott, ott hiábavaló mindenfajta vallásosság... Ezért aztán az okos szolga, valóban képes lesz előhozni éléstárából úgy a régit és mint az újat...

(Mt 13:52) Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.”
 
Ima: Add Uram Jézus, hogy ne hagyjuk el a régieket se, de ismerjük fel az új dolgokat is, mert Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Ámen.

Ne emelj kezet a fölkentre

(Mt 23:1-8) Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek õket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti õket, hogy az emberek elõtt feltûnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a fõhelyeket és a zsinagógában az elsõ székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják õket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mindig aktuális volt az egyházi előljárók méltatlanságának kérdése. Az Úr Jézus legkeményebben a képmutató farizeusokat és írástudókat korholta. Gyakran mondta nekik (Mt 23), hogy: Jaj nektek, miközben bűneiket, képmutatásaikat és benső tisztátalanságaikat vágta szemükbe.  Ugyanakkor, az Úr Jézus megkövetelte a zsidóktól, hogy az ő tanításukat, méltóságukat tartsák tiszteletben, mert ők Mózes székében űlnek...

Az ember ma is ember... A szolgálati papságára felszentelt előljárók is gyakran hasonló állapotba sülyednek. De mivel Mózes Krisztus előképe, ezért, amint a farizeusok és az írástudók Mózes székében ültek, úgy a szolgálati papság is ma Krisztus székében ül. Így aztán, ez a szentírási rész reánk is vonatkozik. Nekünk is kötelességünk engedelmeskedni a szolgálati papságnak, még akkor is, ha netán méltatlannak bizonyulnak személyes életükben. Helyes tanításukat meg kell tartanunk, de a helytelen dolgaikat nem szabad követnünk. Krisztus iránti szeretetből, az istenfélelem lelke által, tiszteletben kell tartanunk méltóságukat, és el kell fogadni az Egyház igaz tanítását, amelyet őriznek és közvetítenek...

A pap az Úr felszentelt szolgája

Amikor a papot felszentelik, akkor felkenik az Úr szolgálatára. Amint Dávidban megvolt az istefélelem lelke, hogy semmiképpen sem emelt kezet az őt halálra üldöző Saulra, úgy bennünk is legyen meg ez a lelkület, hogy ne bántsuk a papot. Ne emeljünk rá kezet, átvitt értelemben sem. Ne rágalmazzuk, ne gyalázzuk, ne szidjuk és ne kritizáljuk őt (de pedig hányszor megtesszük...). Oly gyakran vétkezünk ezen a területen... Mára már divat, hogy ha ketten vagy hárman összegyűlünk, akkor nem Krisztus van közöttünk, hanem a kritika szelleme, és a papokat mossuk. Uram bocsásd meg nekünk, mert senki sem maradhat büntetlenül, aki kezet emel az Úr fölkentjére...

(1Sám 26:9) Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”

Ne bántsuk az Egyházat

Az Egyház, Isten népe, az Isten élő kövekből épült élő temploma (1Pét 2:4). Aki az Egyházat rombolja, az Isten templomát rombolja. Azt viszont Isten pusztítja el...

(1Kor 3:17) Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Az Egyház Krisztus menyasszonya, és a Vőlegény szereti a Menyasszonyt...

Az Egyház elleni fenekedésnek nagyon súlyos következményei lehetnek: depresszió, lelki és anyagi leépülés, család tönkrejutása, betegség, sőt a teljes kipusztulás is...

(Mt 6:11) Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."

Aki az Egyházra nem hallgat, az végső soron Istenre nem hallgat...

(Mt 10,40) Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.

Az Úr megtisztítja a papságot

Ha a papság méltatlanságát látjuk, higgyük el, hogy ettől ők még az Úr szolgái maradnak. Bármennyire bűnös is egy pap, a szentségeket érvényesen szolgáltatja ki. Viszont a papot támadó világi, liberális és egyházellenes ember, bármennyire is igazságosnak és demokratikusnak is tűnjék, mivel ellenséges indulat van a szívében, ő mégiscsak Isten és az Egyház ellensége.

Ez az ellenségesség lehet rossz emberi indulatból, mert valakitől eltanulta, vagy valami okozta ( pl. botrány), de lehet a gonosz lélek által is, egyházellenes szektába vagy szervezetbe való beavatás által...

A pap az Úré, és bármennyire bűnös is, mivel hisz és bűnbánatot tart, megmenekül. De az egyházellenes ember, ha meg nem tér, Korach sorsára jut (Szám 16:16 ), amely végül is a Sátán sorsa. Az Úr megkönyörül a legnyomorúltabb papján is, mert ő végtére is hisz, mert ő Jézusé és mert egyszer csak bűnbánatot tart. Az Úr megtisztítja papjait a tisztítótűzben, hogy egykor méltó módon szolgáljanak...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja õket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Az Úr feldíszíti papjait

Ma divat az Egyház, a papság, a szerzetesek gúnyolása leginkább a média és a szórakoztatóipar által. Ez az arcátlanság a Sátán műve. De az Úr egyszer majd beveri a csúfolódó Sátán fogait, és újra feldíszíti a bemocskolt és meggyalázott papságot, mert az Úr jóságos, irgalmas és végtelenül hűséges az övéihez...

(Zak 3:1-4b.) Megmutatta nekem Józsue fõpapot, amint az Úr angyala elõtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök õ, amelyet kimentettek a tûzbõl?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala elõtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az elõtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt elõtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad bûnödet”. 

Van egy székely mondás, amit ugyan babonaság nélkül, de jó észbetartani: Ne feledd a napot, amikor megbántod a papot!

Ima: Uram Jézus! Áldalak és magasztallak! Mily jó dolog házadhoz népéhez tartozni! Mily gyönyörűséges házadban lakózni! Ámen.

Az idõk jelei

Már az elsõ idõktõl kezdve, az ókeresztények is, várták az Úr Jézus visszajövetelét és a világ végét. Az elsõ tanitványok is kérdezték az Úr Jézustól, hogy mibõl lehet következtetni ezekre a végsõ idõkre. Az Úr Jézus pedig jelekrõl beszélt, hogy azokat figyeljük, azok szerint igazodjunk:
(Mt 24:32 -33) Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így amikor ezeket látjátok, magatok is megállapíthatjátok, hogy már közel van az ajtóban.

Milyen jeleket láthatunk ma?
 
1. A kommunikációs eszközök elterjedése: a televizó, a rádió, a sajtó és az internet

Mára a világ olyan lett mint egy nagy falú. Bárhol, bármi történik, órákon belül a föld lakósságának nagy része láthatja, hallhatja, olvashatja a hírekben. Ez megadja a lehetõséget az evangélium, az örömhír globális meghirdetésére.
(Mk 13.10) Elõbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek.

2. Háborúk, éhinségek, földindulások mindenfele és jelek az égben

Nap mint nap háborus hírek érkeznek: Afganisztán, Irak, Libia, Szíria, majd az iráni nukleáris veszély, aztán a szentföldi konfliktusok, a terrorizmus, stb. Már látszodnak a világ pénzûgyi- gazdasági törékenységének jelei... Ott vannak az éhinségek Afrikában és Ázsia egyes részein... Ott vannak a katasztrofális ázsiai tszunamik... A globális felmelegedés egyre inkább érezteti hatását. Megváltoztak az évszakok, hol szárazságok vannak, hogy özönvízszerû árvizek...

Aztán ott vannak a Mária jelenések Fatimától, Szõkefalváig, ahol emberek tizezrei látták és tanusították a különleges égi jelenségeket. A Nap elváltozott, forgott, zuhant a föld felé, tûzcsóvák, tûzoszlopok jelentek meg az égen, stb. Ezek mind megtörténtek és tanusítják az ott jelen lévõ emberek és a korabeli sajtó.
(Mt 24.6-7) Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is.
(Lk 21.25) Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt.

3. Az Egyháztól, a hittõl való elszakadás

Az egykori keresztény országnak nevezett Európa, de az egész modern keresztény világ, egy lassú elpártolási, elszakadási folyamatban van. Mitõl, kitõl pártolnak el? Hová szakadnak? Lassan elpártolnak és egyre inkább elszakadnak az Egyáztól, amit Krisztus alapított. Vannak, akik egyszerûen egy gyakorlati materializamusba sûlyednek, vannak akik kimodottan ateisták lesznek, aztán vannak akik különbözõ szektákat, vándorprédikátorokat követnek.

A New Age ezernyi hamis tanával hálozza be az embereket és ejti rabul õket. A guruk, a sámánok, a csontkovácsok, bioenergiások, reikisek, dianetikások, asztológusok, mindenféle kuruzslók meg varázslók, gyógyászok és meditálók hamispróféta hada rohanta le a világot.

De a legfájdalmasabb az, amikor az Egyház szívébe is az elpártolás tapasztalható, hamis tanokat engednek be, pogány tanokat vesznek át és erkölcstelenség ver gyökeret.
(2 Tessz 2.3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen elõbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bûn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sõt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
(1Tim 4.1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

4. A globalizáció és a perverz profitéhség

A mai világ egy egységes, bûnben való szövetség felé, egy új bábeli állapot felé tart. Egy olyan világ van kialakuló félben, amelyben az ember és a szeretet semmivé válik, ahol csakis profit számit, minden áron. Az önmagáért és vég nélkül hajszolt profit perverz és beteges hajlamú, mert nincs értelme. Ez a pénzûgyi, gazdasági, kereskedelmi, informatikai, kommunikációs, politikai, katonai, világot átszövõ rendszer, az önzõ és perverz profitéhségével, a hitetlen istentelensége által, lassan egy olyan szörnyeteggé válik, amely Dániel proféta látomását vagy a Jelenések könyvét juttatja eszünkbe.
(Dán. 7.23) Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt.
(Jel. 13.6-7) Megnyitá azért az õ száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az õ nevét és az õ sátorát, és azokat, a kik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és * õket legyõzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

 
5. A pénzûgyi-gazdasági élet teljes informatizálása

Lassan nem fogunk tudni élni azonosító kártyák, bankkártyák nélkül... A számítógéppel, vagy a bankautomatával nem lehet vitatkozni. Az kiírja, hogy nem vagy jogosult belépni, kivenni, stb. és kész. Ha megfelelsz a rendszernek, akkor beleléphetsz és élvezheted elõnyeit, ha nem, akkor nem érheted el az oldalt, nem vehetsz ki pénzt, nem útalhatsz át pénzt stb. Azt láthatjuk, hogy ez a rendszer állandóan fejlõdik és terjeszkedik.
(Jel. 13.16-18) Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az õ jobb kezökre vagy a homlokukra * bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad * bélyege van, vagy neve, vagy nevének + száma. Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

6. A vasárnap és az Eucharisztia ünneplésének megfogyatkozása

A globalizáció és a profitéhség következményeként megjelent a túlóra, a vasárnapi munka, vagy vasárnapi házitevékenység, bevásárlás. Az emberek nem szentelik már meg a vasárnapot. Nem születnek új hívatások, fogy a papok és a hívek száma egyaránt és lassan kiürülnek a szemináriumok meg a templomok. Ezeket aztán majd bezárják és eladják, hogy azokból múzeumok, kulturális intézmények vagy mulatóhelyek legyenek. Lassan olyan idõkhöz közeledünk, amikor hiába keresünk egy vasárnapi szentmisét, mert nem fogunk találni.
(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

7. A hamis próféta a templomban, a szent áldozat megszüntetése és az undok bálvány felállítása

Több egyházi személyiség jelenti ki, persze nem hivatalosan, hogy az ördög behatolt az Egyház legbelsõ köreibe. A Sátán füstje ott bûzölög az Egyházban. Nem tudjuk, hogy milyen lesz a hamis próféta... Azt látom, hogy ma, az Egyházra nézve a legnagyobb veszedelem Ázsia felõlrõl jön. A budhista, hinduista guruk és meditációk egyre nagyobb hatással vannak a kereszténységre. A Dalai Láma, aki istenként tisztelteti magát, egyre nagyobb szellemi befolyással bír. Amint Antony de Mello SJ lassan kilépett a keresztény hitbõl, hasonlóképpen sokan mások is ugyanezt teszik. Na persze, ezt úgy teszik, hogy tanításukat közben kereszténynek nevezik, de közben meghamisítják az Úr Jézus tanítását és megtagadják az igaz hitet. Aztán ott van a pénz szerelme is, meg a fajtalanság, amely egyes egyházakat teljesen megfertõzött az USA-ban, Németországban vagy Belgiumban.

Úgy tûnik, hogy ma az Egyházban, suttyomban mûködik egy áruló, hitszgõ áramlat, amely lapulva síklik, mint a kígyó, amely már próbálja felborítani az igeliturgia ambóját és az oltár felé kúszik.
(2 Tessz. 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
(Jel. 16:13 -14) És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

Egyesek úgy magyarázzák, hogy a hamis próféta feladata lesz a szent áldozat bemutatásának, az Eucharisztia ünneplésének megszûntesse és az undok bálvány felállítása. Nem nyilvánvaló hogyan fog történni, és az sem, hogy milyen utálatos bálványról van szó, milyen formában fog az megjelenni.
(Mt.24.15-18) Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen - aki olvassa, értse meg! -, akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, hogy kihozzon valamit, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza felsőruháját.
(Dán 12:1-13) Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér, aki a te néped mellett áll. Nyomorúságos idő lesz az, amilyen nem volt, mióta népek vannak, addig az időig. De abban az időben megmenekül néped, mindaz, aki be lesz írva a könyvbe. Azok közül, akik alusznak a föld porában, sokan felébrednek majd: némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra. Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké. Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik. Azután én, Dániel, láttam, hogy még ketten állnak ott, egyik a folyam innenső partján, másik a folyam túlsó partján. Az egyik megkérdezte a gyolcsruhába öltözött férfit, aki ott állt a folyam vize mellett: Mikor lesz vége ezeknek a csodás dolgoknak? Hallottam, hogy a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyam vize mellett állt, jobbját és balját az égre emelve megesküdött az örökké élőre: Egy időszak, meg két időszak és egy fél időszak múlva! Mert amikor véget ér a szent nép megrontójának hatalma, mindezek beteljesednek. Hallottam ugyan, de nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből? Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig. Sokan megtisztulnak, fehérek és kipróbáltak lesznek, a bűnösök pedig bűnösök maradnak. A bűnösök közül senki sem érti meg, de az okosok megértik. Attól fogva, hogy megszüntették a mindennapi áldozatokat, és felállították az iszonyatos bálványt, ezerkétszázkilencven nap telik el. Boldog, aki állhatatos marad, és megéri az ezerháromszázharmincöt nap elteltét. Te pedig menj a vég felé! Elpihensz majd, de fölkelsz kijelölt sorsodra a végső napon!

Befejezõ ima: Uram! Adj nekünk erõt és bölcsességet ezekben a nehéz idõkben, hogy megmenekülhessünk. Ámen.

Imádkozzatok szüntelenül

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

1. A teremtés – az imádság forrása

- Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1:26-27);
- Az eredetndő bűn megrontotta az embert, de az emberben megmaradt a teremtőjének képmása;
- Isten ebbe a képmásba beleírta az Őutána való vágyat – ezt tanusítja a világ minden vallásában megfigyelhető istenkeresés;

- Az egész teremtett világ imádkozik: dicséri az Urat (Zsolt 145:1); sóhajtozik Isten után és vajúdik (Róm 8:22);
- Isten szűntelenül hívja embert a vele való kapcsolatra, vagyis az imádságra;
- Az ember, teremtettségéből adódóan, lelke által, képes válaszolni Isten hivására, tud imádkozni, vagyis alkalmas a Vele való kapcsolatra: Ábel kedves áldozata (Ter 4:4), Énos segélykérése (Ter 4:26), Hénoch Istennel való járása (Ter 5:22), Noé feddhetetlen élete (Ter 6:8)…
- A Noéval kötött első szövetségben (Ter 9:9), az új világban, minden ember imádkozhatott Istenhez...

2. A hitből fakadó ima – Ábrahám a hit atyja

- Ábrahám meghallja Isten sugallatait, útrakel és egész életét aláveti Isten hívásának (Ter 12:4);
- Ábrahám a hit atyja, imádsága cselekvés, a sugallatokra való cselekvő válasz, ami hitből fakad, ezért ő atyja a körülmetélteknek is, meg a körülmetéletleneknek is a hitben (Róm 4);
- Ábrahám imája az élő hit imája, mert ráépiti életét; a közbenjárás imája, mert a vakmerőségig menve könyörög Sodomáért és Gomoráért; egy teljesen önátadó ima, mert képes egyszülött fiát áldozati bárányként feláldozni (Ábrahám az Atya előképe - amikor Izsákot kész feláldozni - Aki egyszülött Fiát áldozza fel a világért).

3. A közbenjáró ima – Mózes, mint közvetítő, Krisztus előképe

- Isten elhívja Mózest az égő csipkebokor tüzéből (Kiv 3:4) – a tépelődő, ellenkező, alkudozó ima előképe;
- Az Úr szemtől-szembe beszélt Mózessel, ahogyan az ember beszél a barátjához, (Kiv 33:11) – a szemlélődő ima előképe;
- Mózes közvetítő imádkozó szerepet tölt be Izrael népéért. Mózes közbenjár a népért az amalekiták elleni harcban (Kiv 17:9-14), az elpártoláskor, amikor aranyborjút csináltak maguknak (Kiv 32:7-14);
- Mózes kész életét adni a népért (Kiv 32:32) - engesztelő ima;
- Mózes a leghűségesebb, legalázatosabb, legszelídebb ember Izraelben - életét adja a népért, ezért Krisztus előképe (Szám 12:3,7,8; MTörv 18:15-19) - közbenjáró ima...

4. A közösségi ima és a templom – Dávid, az Isten kedve szerinti király, és Salamon az ő fia

- Mózes, Jozsué és a bírák után, Izrael népe királyt kivánt magának, olyant, amilyen más népnek is van (1Sám 8:19);
- Saul az első király, de nem tartotta meg Isten parancsait, ezért a királyság Dávidra szállt (1Sám 15:28);
- Dávid egy szüntelenül imádkozó király, aki az Úrért és az Úrral harcol, ezért ő irgalmat talált az Úr előtt. Krisztus, Dávid Ura és Fia, Dávid trónján fog uralkodni mindörökké – Krisztus király előképe (Jer 33:15-17);
- Dávid a Szentlélek sugallatára ír zsoltárokat – ezek lesznek a nép, a közösség imái. Dávid, a zsidó és keresztény közösségi ima királyi prófétája;
- Salamon megépíti az első templomot Istennek, és Isten elfogadja ezt lakóhelyéül. Ez lesz a közösségi imádság helye (1Kir 8:22-53)...

5. A próféta imája – a közösség meghívása a szív megtérésére

- Illés, Elizeus, Izajás, Ezekiel, Jeremiás és a kispróféták – mind megtérésre hívnak és szorongattatásban élnek. Közvetlen imádságos kapcsolatot tartanak Istennel;
- Isten közvetlenül hívja el őket, tartja velük a kapcsolatot, és küldi őket a közösséghez, annak vezetőjéhez...

6. Az ima az idők teljességében – Jézus Krisztus és az imádság

- Jézus imádkozik – mint gyerek Józseftől és Máriától tanul imádkozni, majd felviszik a jeruzsálemi temlomba;
- Jézus szüntelenül imádkozik, de különösképpen küldetésének döntő pillanataiban;
- Négy lejegyzett ima: (Mt 6:9-13) a Miatyánk; (Mt 11:25-26) a kicsinyeknek való kinyilatkoztatás; (Jn 11:41-42) Lázár feltámasztása - Jézus szüntelen kapcsolatban van az Atyával; (Jn 17) Jézus főpapi imája;
- Jézus egyetlen közvetítő Isten és ember között, és védelmező ügyvédünk, aki értünk könyörög az Atyánál (1Tim 2:5);
- Jézus imádkozni tanít – a Miatyánk (Mt 6:9-13), a Szentlélek kérése (Lk 11:13), az imádságról szóló példabeszédek (alkalmatlankodó barát, az özvegyasszony, a farizeus és a vámos);
- Jézus kinyilatkoztatja, hogy az ima nincs többé helyhez kötve, sem Jeruzsálemhez, sem Jákob kútjának hegyéhez, sem más helyhez, hanem bárhol lehet imádkozni lélekben és igazságban (Jn 4:23-24);
- Jézus mindig meghallgatja az imánkat – már itt a földön meghallgatott minden kérést.

7. Szűz Mária – az Egyház imádkozó Anyja

- Az angyali üdvözlet és a hivatásának elfogadása: “Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te szavad szerint…”
- A Magnificat;
- Mária közbenjáró imádsága az Úr Jézus mellett – a Kánai menyegző a mennyei fő közbenjárásának előképe;
- Mária az imádkozó közösség patrónája – Mária imádkozik az apostolokkal az emeleti teremben;
- Mária minden imádkozó közösséggel és az egész imádkozó Egyházzal együtt imádkozik...

8. Az Egyház imája és a krisztusi közösségek imája

- Az Úr Jézus Krisztus háromféle képpen hagyta nekünk önmagát: az Egyházban (ApCsel 9:4), az Ő misztikus testében, az Eucharisztiában (Mt 26:26) és a közösségi együttlétben a Szentlélek által (Mt 18:20);
- A keresztény közösségi ima továbbviszi az ószövetségi Izrael közösségi imáját Krisztusban, a megváltottság tudatában és a feltámadás reményében (Apcsel 2:42-47);
- A szentmise, mint a legszentebb ima: igeliturgia, homília, könyörgések, áldozati liturgia;
- A lelkiségi, közösségi talákozók: dicsőitések, rózsafűzér imák, keresztútak, tanítások, tanuságtételek, stb...

9. A közösségi ima formái

- Az áldó imádság - amikor áldást kérünk valamire, valakire;
- A kérő imádság – bűnbánattal kezdődik, elismerjük, hogy minden jót csakis Istentől kaphatunk meg és hittel kérünk;
- A közbenjáró imádság – hasonlóvá válunk Ábrahámhoz, Mózeshez, az Úr Jézushoz és a Szűzanyához, és könyörgünk az emberekért;
- A hálaadó imádság – a tíz meggyógyult leprás közül az egyik visszatért, hálát adott (Lk 17:16), és ezzel számunkra is példát adott a hálaadó imára;
- A dicséret imádsága – Isten magasztoságának hangos és méltó dicsérete...

Ima: Uram Jézus, kérünk taníts meg minket imádkozni, és adj kedved szerint imádkozó krisztusi közösségeket. Ámen.

A mennyei befektetésrõl

(Mt 25:29) "Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik."

A keresztségben Isten fogadott gyermekei lettünk és meghívottak a királyi menyegzõre, a mennyek országába. Keresztségünk és bérmálásunk által küldetésünk van. Küldetésünk van a a világ felé, akár a kovásznak a tészta között, hogy általunk mások is megismerjék az örömhírt és részesüljenek az örök életben. Ez nagy feladat, amelyre Isten nem küld bennünket üres kézzel, mert minden munkához szerszámra van szükség és minden üzleteléshez tõkére, pénzre van szükség...

Az Úr Jézus nem forgatja ki a természet belénk írt törvényét: mindenki egyre nagyobb, siketesebb, gazdagabb és boldogabb szeretne lenni. Ez egy Istentõl belénk oltott természetes vágy. De az Úr Jézus arra buzdit, hogy ne a veszendõ növekedést, nagyságot, sikert és gazdagságot keressük, hanem az örök értékeket és az örök gazdagságot...

Ez az örök gazdagság a mennyek országában van:

(Mt 6:19-20) Ne gyûjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyûjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok!

(Lk 7:28) Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála.

Tehát az Úr Jézus egy jó értelemben vett versenyre hív meg

Igen...Gyere... Versenyezz a jóban, versenyezz a szeretetben, versenyezz az alázatban, versenyezz az irgalmasságban és az igazságban. Gyere versenyezz a Magasságosnak szolgálatában...

Testvérem, felbecsülted-e az Úrtól kapott felszereltségedet, szerszámaidat és tõkédet? Milyen szerszámaid vannak? Hány talentumod van, vagy hány minát gondolsz magadénak? Melyek a természetes képességeid? Milyen tudásra vagy javakra tettél szert életedben? Milyen lelki adományokat kaptál Isten Szent Lelke által? Tudod, hogy mindez Istentõl van? Mire használod ezeket?...

Nem az a fontos, hogy hány talentumod van, hanem az, hogy mennyire kamatoztatod azokat. Isten a szív szándékát becsüli mindenek fölött:

(Mk 12:43) Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe.

Kevés talentumod van?

Légy hû a kevéshez. Ha a kevésben, sõt a hamisban mammonban nem vagy hû, hogyan leszel hû az igazi, örök gazdagságban?...

(Lk 16:11) Ha tehát a hamis mammont nem kezeltétek hûen, ki bízza rátok az igazit?

Sok talentumod van?

Aki sokat kapott, attól sokat kérnek számon:

(Lk 12:47-48) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Mi az oka, hogy nem kamatoztatod talentumaidat Isten országának építésében?

A világias a lelkület? Veszendõ vagyont, hamis mammont gyûjtesz? A világi örömöket keresed? Bûnben élsz?...

(Lk 16:13) Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyûlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

Vagy talán félsz? Azt mondod magadban: Hogyan tehetném én ezt meg Isten nevében? Ki bízott meg engem? Ki hatalmazott fel engem? Mit mondanak majd az emberek? Nem hiszel, nem bízol Isten szeretében?...

(Sir 2:12-14)  Jaj a gyáváknak és a tétováknak, jaj a bûnösnek, aki kettõs játékot ûz. Jaj a lankadt szívnek, amelynek nincs hite: éppen mivel ilyen, nem talál oltalmat.
Jaj neked, ingatag, állhatatlan ember: mit teszel majd, hogyha meglátogat az Úr?

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”

Isten mindenképpen gyarapítja országát

Isten ott is arat, ahol nem vet és uralkodik ellenségei fölött is. Ezért példát kell venni a világ fiaitól, hogy amint õk gyarapítják vagyonukat itt a földön, úgy gyarapítsuk mi is Isten országát és lelki kincseinket a mennyben. Például a bankár, a broker, az üzletember, mindig oda fektet be, ahonnan a legtöbb hasznot reméli...

(Lk 16.8) … Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Ezért ébredj fel ma... Hittel, bizalommal, bátran feszülj neki a nemes versenynek, mert az örök gazdagságodról, örök nagyságodról, örök boldogságodról van szó. Kotord elé talentumodat, minádat és becsüld fel, hová tudnád befekteteni... Keresed, hol lehetne felhasználni? Magadban és a te életedben keresd ezt és ne aggódj, mert Isten Lelke hamar megadja a választ. A bölcsesség nem rejtõzik el, hanem Õ melletted áll az útelágazásoknál...

Ma ismét választhatsz

Bemehetsz a mennyei Atya örömébe, hogy uralkodj városai felett ( Lk 19:17 ) vagy kint rekedhetsz a külsõ sötétségben. Jézus még ma hív e nemes versenyre, de ugyanakkor Õ követel is, mert Õ Úr...

Ima: Gyertek hát! Menjünk fel az Úr hegyére, vigasságnak a helyére. Gyertek játszadozzunk a talentumainkal. Ámen.

Te Péter vagy

(Mt 16:13-19) Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?'' Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.'' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?'' Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.'' Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.''

Az Úr Jézus Egyházat alapított

Az Úr Jézus mindenkit üdvözíteni akar (1Tim 2:4), de nem külön-külön, hanem Egyházat alapított, hogy abba mindörökre beleépülve, eljussunk az örök életre és a mennyi boldogságra. Semmiképpen sem lehetséges egy privát keresztény életet élni, mert Isten akarata az, hogy az Egyház által és az Egyházban üdvözüljünk. Az Üdvözítő mindig ember által, az Egyház tagjai által hozza el és közvetíti nekünk a kegyelmeket. Így vezet el minket az üdvösségre. Meg kell értenünk az isteni Mester tervét. Ő Egyházat épített tegnap, épít ma és építeni fog holnap is, egésszen az idők végezetéig. És ezt az Egyházat Péterre, a sziklára építítette. Az embernek meg van adva a szabad akarata, hogy mást higgyen és másképpen gondolja, de ez nem változtat sem az Isten akaratán, sem az igazságon...

Az Egyház tagjai, mint élő kövek

Minden háznak van sarokköve, van fundamentuma, vannak oszlopai, épületkövei és van födele. A szentírás számos helyen megvilágítja, hogy az Úr Jézus, Aki Krisztus misztikus testének Feje, a szegletkő, amelyet megvetettek. Szent Péter a szikla, amelyre épült az Egyház, az apostolok a fundamentum, amelyre az utódoknak építeniük kell, a szent püspökök az egyház oszlopai és a hívek Isten házának élő kövei...

(Mt 21:42)  Erre Jézus azt kérdezte: "Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. (v. ö. Zs 117:22-23);

(Mt 16:18) Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

(Ef 2:20)  Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus.

(1Pét 2:5) ... és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

(Gal 2:9) Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében.

Szabályok és hatalmi viszonyok

Amint láthatjuk, az Egyház egy élő, szerves építmény, amelyben minden egyes kő élõ, és minden egyes kőnek hivatástudata van. Egy ilyen élő szervezett, egy ilyen hivatástudattal rendelkező szociális struktura, csak akkor lehet létezhet, ha az bizonyos szabályok szerint működik. Ha nem lennének szabályok és hatalmi viszonyok, akkor zűrzavar lenne. Összezavarodnának az építmény elemei és összeomlana. Az Egyház, mint Krisztus Menyasszonya és Isten leendő, eszkatológiai felesége, szükségszerűen szabályozás és hatalmi viszonyok alá kell kerüljön...

(Sir 42:6) Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

(Iz 62:5) Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

(1Kor 12:12)  A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

A kulcsok hatalma

A kulcs a hatalom szimboluma. Aki a kulcsot birtokolja, az kinyít vagy bezár, beenged vagy kizár, megnyítja a kincstárat vagy bezárja azt...

(Iz 22:22) Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

(Lk 11:52) Jaj nektek, törvénytudók! Elvettétek a tudás kulcsát, de magatok nem mentek be, akik meg bemennének, azokat akadályozzátok."

(Jel 1:18) Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai.

(Jel 3:7) "A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

A bevezető szentírási rész azt mutatja, hogy az Úr Jézus a kulcsok hatalmában részesítette Péter apostolt, azaz átadta azokat neki. A kulcsok hatalma, szorosan összefügg az oldó-kötő hatalommal. Ez az oldó-kötő hatalom megismétlődik még az összes apostolra vonatkozóan is, sőt az egész Egyházra vonatkozóan is...

(Mt 18:18-19) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

A kulcsok hatalma, amelyet az Egyház gyakorol, a következőkben nyilvánulhat meg: a hitigazságok kibontása, kijelentése és leszögezése, a bűnök bocsánata, a búcsúk engedélyezése, a tiltások, a cenzurák, sőt a kizárások is a súlyos bűnök esetében...

(Jn 14:26) S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

(2Kor 5:18) Mindez pedig Isten műve, aki kiengesztelődött velünk Krisztus által, és a kiengesztelődés szolgálatát adta számunkra feladatul.

A kötő-oldó hatalom a hívek között

(Mt 18:18-19) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva. Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

Ennek a szentírási résznek hatása van a világi hívek közösségi kapcsolataira is. Így a hívek is részesednek az oldó-kötő hatalomból. Amit ketten megegyeznek, megkötnek a földön, az megegyezve, megkötve marad a mennyben is. Nem lehet hűtlen lenni senkihez, semmilyen ígérethez vagy fogadalomhoz. Ennek a részesedésnek bizonyítéka maga az Úr Jézus főpapi imája, amikor a végén imádkozik a hívekért is (Jn 17:20-23)...

Az Egyház az üdvösség bárkája

Az apostolutódoknak, vagyis a püspököknek, és az alattuk lévő papságnak, hierarchikus hatalmuk van, amelyet a híveknek engedelmességgel tiszteletben kell tartaniuk. Tudomásul kell venni, hogy minden földön megkötött egyezség érvényes marad a mennyben is, és számon lesz kérve. Csakis az apostolokkal, az apostolutódokkal és a szolgálati papsággal együtt vagyunk az Egyházban és Isten házának építményében...

(Lk 17: 26-27) Amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába. Akkor jött az özönvíz, és mindenkit elpusztított.

Péter és a primátus

II. János Pál pápa a kétezres években többször sürgette a primátus megvitatását az ortodoxokkal, de az végül elmaradt...

A kérdés az, hogy a Péternek adott igéret, a primátusra vonatkozólag, a mindenkori pápa müködésére vagy a teljes Egyházra vonatkozik. Az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta... Mi vagy ki fölött nem vesznek erőt?... Péteren, a mindenkori pápán, vagy az Egyházon?... Tudjuk, hogy az Egyháznak három része van: a dicsőséges egyház, amely a mennyben van, a szenvedő egyház, amely a tisztítótűzben van és a küzdő egyház, amely a földön zarándokol... 

...én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

Mivelhogy az Egyház építésének kijelentése után jön az igéret, ezért szerintem ez a teljes Egyházra vonatkozik, az eszkatológiai távlatban, amely Isten örök terve szerint előre ismert. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy bizonyos időben, egy-egy pápa, vagy egy földi egyházrész nem eshet tévedésbe és nem kerülhet a gonosz hatalma alá...

KEK 675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. [639] Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, [640] fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártoljanak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett. [641]

Ima: Uram Jézus, bocsánatot kérünk az Egyház iránti engedetlenségeinkért és a papság elleni beszédeinkért. Kérünk engedd el tartozásainkat és be nem tartott fogadalmainkat. Ámen.

Akarom tisztulj meg!

(Mt 8:1-4) Amikor lejött a hegyrõl, nagy népsokaság követte. Egyszer csak odament hozzá egy leprás, leborult elõtte és kérte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz!” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette, s így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” Erre az nyomban megtisztult leprájától. Ekkor Jézus ezt mondta neki: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!”

A testi lepra, mint fizikai betegség

Amikor valaki leprás lesz, először elváltozások jelennek meg a bőrön, majd az idő elteltével, a betegség egyre inkább kikezdi az ember szervezetét. Megtámadja az idegrendszert, a szöveteket, az ízületeket stb. Az utosó stádiumban már testrészek, végtagok sorvadnak el, válnak le. Ez egy szörnyű betegség...

A leki lepra, mint a bűn következménye

Mózes harmadik könyve, a Leviták könyve, sokat foglalkozik a lepra jelenségével, felismerésével és elkülönítésével. Az egész úgy néz ki, hogy inkább a közösség egészsége van védve, az egyén kizárása és elkülönétése által. Mivel az ember teste és lelke között szoros egység van, és a test szerinti Izrael története a mi lelki okulásunkra íródott, ezért a szentírásban leírt leprások eseteit lelki értelemben is szeműgyre kell vennünk...

A személyes bűn foltot ejt az ember lelkén, de a sok bűn nem csak sok foltot eredményez, hanem lelki megbetegedést is, azaz lelki leprát. Egy idő után a bűn okozta lelki betegség aktivizálódik, és az ember lelke romlásba, öncsonkításba sodródik. Ezért párhúzamot lehet vonni a testi lepra hatása, és a személyes bűnök okozta lelki lepra hatásai között. Párhúzamot vonhatunk testileg leprás csonka és a lelkileg leprás csonka között...

(Luk 14:13) Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, * csonkabonkákat, sántákat, vakokat...

(Lk 14:21) Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

Ki gyógyíthat meg a lelki leprából? Ki gyógyíthat meg a bűn következményeitől? Csakis egyedül az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Üdvözítőnk.

A tisztulás előzményei és feltételei:

A bűnbánat

Keresztelõ János keresztsége, a bűnbánat vízkeresztsége, amely megelőzte a Szentlélekkel és vízzel való keresztséget. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme által való megtisztulást is a bűnbánatnak kell megelőznie. Be kell lássuk, hogy lelkileg leprások vagyunk, hogy bűnösök vagyunk, hogy gyógyulásra szorulunk. Ha valaki lelkileg vak, béna, sánta, csonka, de tagadja betegségét, az nem gyógyulhat meg. Csakis ha belátjuk nyomorúságunkat, akkor járulhatunk az Úr Jézus elé, hogy megérintsen és ezáltal meggyógyuljunk...

Jézus megérint és meggyógyít

Az Úr Jézus valóban feltámadt és Ő él! Ő ma is megérint a Szentlélek által és kiárasztja segítő, megtisztitó és megszentelő kegyelmét...

(1Kor 6:10-11) Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát. Ilyenek * voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Hogyan tisztulunk meg?

Az Úr Jézusnak van hatalma egyből is megtisztítani minket, de legtöbbször ez fokozatosan történik meg. Szükség van arra, hogy az ember is hozzájáruljon gyógyulásához, életútjának hűséges és kitartó végigjárásával. Talán másképp nem is maradnánk hűségesek. Az ember hűtlen teremtés, és könnyen elfelejti Isten jótetteit...

(Lk 17:14) Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Hálát kell adni a tisztulásért

Az Úr Jézus elvárja, hogy megköszönjük, amikor jót tesz velünk, de mi sokszor a sorsunk jobbulását természetesnek vesszük, és eszünk ágában sincs visszamenni az Ő lábaihoz, hogy hálát adjunk neki...

(Lk 17:17-18) Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsõítse az Istent?”

Továbbá, nagyon fontos, hogy jó lelki gyümölcsöket teremjünk, mert ezek szükségesek a további tisztulásunkhoz. Bizony mi is meg kell tegyük a részünket...

(Jn 15:1-2) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõmûves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen.

Jézus nem szünteti meg a törvényt

Az Úr Jézus világosan kijelenti, hogy nem azért jött, hogy a törvényt és a prófétákat eltörölje, hanem, hogy teljessé tegye. Ezért a törvény előírása szerint elküldi a meggyógyult leprásokat a papokhoz, hogy azok a tisztulásukat vegyék tudomásul, és a tisztulási áldozatokat mutassák be (Lev 14:1-20)...

 
(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betû vagy egy vesszõcske sem vész el a törvénybõl, hanem minden beteljesedik.

(Mt 4:8) Jézus akkor lelkére kötötte: „Nézd, ne mondd meg senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak és ajánld föl az áldozatot, amit Mózes rendelt bizonyságul nekik.”

Ezért hát vegyük komolyan a szentírás szavait, az Egyház tanítását, a Tízparancsolatot, meg az egyház öt parancsolatát. Járuljunk szentségekhez, amelyeket az egyház kiszolgáltat, különösen a szentgyónáshoz és a szentáldozáshoz. Isten ma is emberek által működik. Ma is el kell menjünk a paphoz, hogy megmutassuk magunkat neki a szentgyónásban, a szentáldozásban és az egyház kegyelmi életében. Megtartom-e Isten és az egyház paracsolatait?...

Tiszta vagyok-e?

Tiszta-e a szívem? Tiszták-e a gondolataim,  a szándékaim, indulataim, késztetéseim, szavaim és cselekedeteim? Mit, miért, vagy kiért teszek? Milyen motivációk indítanak engem? Az emberek, a gazdagok, a hatalmasok kedvében akarok-e járni? A saját dicsőségvágyam, saját hasznom, bűnös szenvedélyem, vagy a testi kivánságom hajt-e engem?...

Ima: Uram Jézus, add nekünk a bűnbánat kegyelmét. Kérünk add, hogy megtaláljuk a bűnbánat helyét, és megtalájuk az utat Tehozzád, a tisztulás kútfejéhez. Ámen.

Krisztus, Dávid gyökere és sarja

(Mk 12:35-37) Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja: Azt mondta az Úr az én Uramnak: Ülj a jobbomra, s ellenségeidet lábad alá teszem zsámolyul. Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

Az Úr Jézus nem csak példabeszédekben szólt, hogy a zsidók „halljanak, de ne értsenek”, hanem gyakran nyíltan is, hogy megértsék Őt és higgyenek Benne. Ezért, ebben a részben, egy paradoxon elé állította a zsidókat. A zsidó vallás, az atyák tanításaiból, vagyis Mózes és a törvények tiszteletéből állt. Természetes volt számukra, hogy a gyökér hordozza a hajtást és az atyák nagyobbak az utódoknál. Ez így volt rendjén...

Ugyanakkor, zsidó nép egy messiásváró nép volt. Arról viszont, hogy a Messiás hogyan jön majd el, téves elképzelésűk volt. Az Úr Jézus ismerte a zsidók gondolkodását... Tudta, hogy mi az, amit nem foghatnak fel. Hogyan lehet az, hogy a Messiás, aki az írások szerint Dávidnak a sarja, nagyobb Dávidnál, Mózesnél, sőt még Ábrahámnál is?... Hogyan lehet az, hogy a maga sarját, Dávid király Uramnak szólítja?...

(Iz 9:5-6) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.

Márpedig Dávid, a zsoltárban, Uramnak nevezi a Messiást:

(Zsolt 110:1-2) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!

Az Úr Jézus itt, ebben a paradoxonban, az  Ő megtestesülésének titkát tárta a zsidók elé. De nemcsak itt hanem a (Jn 8:56-58) evangéliumi részben is...

(Jn 8:56-58) Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”

Az örök Ige a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a megtestesülés előtt, az Atyánál volt isteni dicsőségében és Õ önként, szeretetből vállalta a megtestesülést. Vállalta a megváltásunkat, hogy a bûnbe esett emberiséget megmentse.

(Zsid 10:5-7) Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

Ilyenkor felvetõdik az a kérdés, hogy nekünk van-e küldetésünk? És hogyha van, akkor hogyan vállaljuk küldetésünket?...

A Fiú kiüresítette önmagát

A Fiú, a megtestesülésekor, teljesen kiüresítette önmagát (parabola himnusz). Elhagyta isteni dicsőségét, azért, hogy egy asszony méhében szálljon le, akár a harmat vagy akár az ószövetségi manna...

(Fil 2:6-8) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Mi hogyan tudunk lemondani azért, hogy egy alázatosabb állapotba kerüljünk? Le tudnánk-e mondani hivatali tisztségünkrõl, pozíciónkról, anyagi állapotunkról, stb?...

Az Úr Jézus tudja honnan jött és hová megy

Az Úr Jézus mindvégig világosan beszél arról, hogy Õ Isten Fia, hogy Õ az égbõl alászállott kenyér, hogy Õ a mennyei Atya és az angyalok társaságából jött közénk, és oda fog visszatérni miután elvégezte küldetését...

(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia (aki a mennyben van).

(Jn 6:41) A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”

(Jn 8:21) Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.”

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Mi tudjuk hogy hová megyünk életünk ideje alatt és majd annak bevégeztével? Hisszük azt?...

Az Úr Jézus visszatért az Atya jobbjára

Az Úr Jézus, az Ő megváltó művének beteljesítése után és az Ő feltámadása után, felemelkedve a mennybe, visszatért az Atyához és az Atya jobbján ül. Az apostolok szeme láttára emelkedett fel a földről és eltűnt a felhők között. Késõbb, István diákónus, az első vértanú, látta Őt az Atya jobbján...

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhõ takarta el szemük elõl.

(ApCsel 7:55-56) Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.”

Mi is egyszer majd megjelenünk az Emberfia elõtt, de vajon hol lesz a mi helyünk? Jobbfelől vagy balfelől?...

(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

Az Úr Jézus uralkodik

Az Úr Jézus, mint Megváltónk, a mennybe való visszatérésétől kezdve, emberi természete által, megcáfolhatatlan igazságossággal uralkodik ellenségei fölött, és ugyanakkor, Ő a mi szószólónk a mennyei Atyánál...

(1Kor 15:25-26) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.

(1Ján 2:1) Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.

Az Úr Jézus, a világmindenség teremtõje, tehát az embernek, így Dávidnak is, teremtője. Tehát, Aki Dávid eredeztető gyökere, ugyanakkor, a megtestesülés által, Dávid sarja is...

(Jel 22:16) Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

Tanulságok

- Az Úr Jézus Krisztus gyöngesége és hatalmassága: vállaljuk fel gyöngeségeinket, elesettségünket, hogy majd részesülhessünk Jézus hatalmában és dicsőségében;

- Az Úr Jézus Krisztus szegénysége és gazdagsága: vállaljuk fel szegénységünket, hogy részesülhessünk Jézus gazdagságában;

- Isten félelme és szeretete: Ott van Isten ószövetségi, rettenetes megjelenése a Sinai hegyen és ott van a betlehemi istállóban megszületett kisded...

Ima: Jézusom! Köszönöm, hogy értem örökre valóságos ember lettél, hogy örökre magadhoz ölelhess. Ámen.

A próféta tisztessége

(Mt 13:57) “A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” (Szent István féle)
(Mt 13:57) “Nincsen próféta tisztesség nélkül hanem csak az õ hazájában.” ( Károli féle)
(Mt 13:57) “Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában ( Káldi-Neovulgáta féle)

Gondolom, hogy a régi időktől fogva megvolt ez a szállóige a nép körében, amit az Úr Jézus önmagára vonatkozólag is megállapított...

(Jn 4:44) “Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.” (Szent István féle)

(Jn 4:44) “Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.”(Károli féle)

Ez a szállóige tanusítja a mindenkori próféta szenvedését, elutasítottságát, amit az övéi részérõl törvényszerűen elszenved. Törvényszerűen szenvedi el, mert a mindenkori próféta, emberként, része a világnak, a társadalomnak, a nemzetnek, egy kisközösségnek és a családnak. Törvényszerűen szenvedi el, mert az emberi természet nem bírja elviselni a prófétát, amikor kiemelkedik természetes életből a természetfeletti küldetésére, ezért aztán önkéntelenül, a bűnre hajló természtéből fakadóan, irigységből, támadásba lendül ellene...

A kételkedő kérdés

(Mt 13:54-55) Honnan van ennek ilyen bölcsessége és csodái? Nem az ács fia ez?

Ez a kérdés szemlélteti a megtestülés felfoghatatlan csodáját. Az Ige testé lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14). Úgy született bele a világba, a történelembe, a választott nemzetbe, Izraelbe és a Szent Családba, hogy senki sem vette észre. A második isteni személy, a Fiúisten, emberré lett, közönséges emberként élt 30 éven keresztül, de úgy elrejtette isteni életét, hogy sem a szomszédai, sem a kortársai, sem a gyerekkori, legénykori barátai észre nem vették. Őbenne mindig csak az ácsmester József fiát látták. Milyen csodálatos az Úr Jézus rejtett emberi élete! Harminc év isteni hallgatás…

Nekünk is, királyi papságunkban és prófétaságunkban (1Pét 2:9), a keresztség által, megvan a mi rejtett életünk, amelyben szüleink gyermeke, testvérünk testvére, rokonunk rokona, barátunk barátja, kisközösségünk tagja vagyunk, ahol jól ismernek bennünket képességeinkkel, tehetségeinkkel, de ugyanakkor hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. A bérmálás szentségében megkapjuk a nyilvánosságra lépés kegyelmét, a tanuságtétel karakterét, amely csiraként, elkészített szerszámként, vagy akár “időzitett bombaként” elhelyezi bennünk a prófétai küldetést...

Az Úr Jézus, amikor kiemelkedett a Jordán vizéből - amikor a mennyei Atya dörgő hangja és a Szentlélek leereszkedése megvallotta a Fiút - áttörte a határt a rejtett élete és a nyilvános működése között. Eképpen a megkeresztelt ember is, akit megbérmálnak, amint elkezd működni benne a Szentlélek, és a kegyelem elvetett magja növekedni kezd benne, az élő hit által, előbb-útóbb áttöri a határt a rejtett élete és a nyilvános hitélete között. Hitvallásával, tanuságtételével, lelki adományainak müködtetésével, nyilvánosságra lép. Ettől kezdve a keresztény ember megéli prófétai küldetését, és ki van téve a prófétai elutasítottságnak és az abból eredő fájdalmaknak. Valójában, ez a kereszt lényege...

Az elutasítás

A bűnre hajló emberi természet, az önzés, a gőg és az irigység miatt, nem hajlandó elfogadni a kivételeket. Nem hajlandó elfogadni, hogy egy hozzá hasonló ember, valamiféleképpen kiváltságosabb, különb lehet. Hogyan létezhet, hogy ez vele megtörtént és velem nem?... Miért pont ő, és miért nem én?... Ő mivel különb, mint én?... Miért ő kiválasztott és miért nem én?... Hogyan lehet ő élete magasztosabb, mint az enyém?... Ez a nagy probléma a Szűzanya Mária kiváltságos helyzetével is. Ezért van annyi elutasítás a protestánsok részéről Máriával kapcsolatosan... Mária miért lenne különb mint más? Ő is “csak egy asszony”, mint minden más asszony. Hagyjuk a szeplőtelen fogantatást, meg a szűzen szűlést, stb…

A másik vetülete az elutasításnak, a bűnös ember lelkiismeretének reagálása. A bűnnel egyetértő ember, az ő lelkiismerete negatív megmozdulásai miatt, az irigység és a düh szellemében, mindenképpen a prófétára vetíti ki problémáit, mert benne azt látja, aminek őneki is lennie kellene, de nem az. A bűnnel egyetértő ember, az igaz emberben szembesül azzal az képpel, amit elmúlasztott megvalósítani, és ez arra készteti, hogy az igaz embert támadja, hogy lerombolja és megsemmisítse azt a valóságot, amely őt kényelmetlen helyzetbe hozza...

A mindenkori próféta ne legyen már olyan próféta, és ne emelje ki a fejét a tömegből... És ha mégis megteszi - mert meg fogja tenni - mert a Szentlélek tüze nem engedi, hogy hallgasson, akkor vágjuk azt le... Az Úr Jézust saját kisközössége, talán a játszótársai, legénykori barátai akarták megölni...

(Lk 4:28-29) “Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.”

Keresztelő Szent Jánost is lefejezték és sok más prófétát megöltek, mint az elutasítás végső, legdrasztikusabb formáját. Viszont ezeknek az elutasítottaknak nagy lesz a jutalma...

(Jel 20:4) “Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.”

A bolondá nyilvánítás

Miután a prófétát elutasították, mivelhogy az nem hallgat el, az irigység és a düh szelleme ellenlépésre sarkalja a gőgös embert. Addig is, amig a legdrasztikusabb elutasításnak és leállításnak módszerhez nyúlna, valamit ki kell találnia. Így aztán kézenfekvő magyarázat a próféta rendkivüli viselkedésére, hogy az eszét vesztette, megháborodott, pszihés beteg, vagyis egyszerűen bolond. Az Úr Jézust is megháborodottnak nyilvánították, mielőtt a végső elutasításhoz, a keresztrefeszítéshez nem folyamodtak...

(Mk 3.21) “Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.”

A prófétáló felebarátunk megzavarodott, bezsongott, mert nem akar többé olyan lenni, mint amilyen azelőtt volt. Nem akar többé az emberek véleményéhez, a hagyományokhoz alkalmazkodni, és olyan dolgokat beszél, amiket nem szeretünk hallani. A mindenkori próféta sorsa, az élő hitet megélő, tanuságtevő keresztény ember sorsa is... Bennünk is kételkedni fognak, bennünket is el fognak utasítani és bennünket is bolondnak fognak tartani...

Az Úr Jézus názáreti elutasítottsága a mindenkori tanítványok okulására íródott meg. Ezért teszi Márk mindjárt a tizenkettő kiválasztása és szétküldése elé evangéliumában. Ez arra tanít minket, hogy e világban elutasítottságra vagyunk rendelve, de a fenti igerész (Jel 20:4) azt jelzi, hogy ugyanakkor természetfeletti sikerre is vagyunk rendelve...

A hármas keresztünk

A hármas a mi keresztünk: a müködésünk kétségbevonása, az elutasítás és a bolondá nyilvánítás...

Ez a folyamat sokrétű lehet:

- Gyermekkorban a szülőktől, nevelőktől, barátoktól, akik elutasítják hitünket, magatartásunkat, megnyilvánulásainkat;

- Az iskolában képességeinkért, alkotásainkért, viselkedésünkért;

- A kisközösségben, a faluban, szomszédságban, magatartásunkért, életformánkért, egyéni megnyilvánulásainkért;

- A munkahelyen tehetségeinkért, adottságainkért, véleményeinkért, meglátásainkért, stb…

A társadalmi nyomás

Kialakul az emberben a társadalmi nyomástól való rettegés. Mit mondanak rólam az emberek, a környezetem? Ez a társadalmi nyomás jelen van az iskolától a munkahelyig, a falutól a városig, a plébániától a püspöki karig. Mindehol jelen van... De az Úr mindig rendel embereket, akik a Szentlélek erejével legyőzik a társadalmi nyomást, és ki merik mondani Isten akaratát. Mindig lesznek olyanok, akik hirdetik Isten szavát, hirdetik azt, amit az eltévelyedett közösség nem akar meghallgatni. Ekkor aztán megkérdőjelezik a próféta személyét, működését és elutasítják. Hiteltelennek vagy megzavarodottnak nyilvánítják...

A társadalmi nyomást csak a Szentlélek erejével lehet legyőzni. Lásd Szent Péter pünkösdi beszédét. Ugyancsak az első keresztények életéből láthatjuk, hogy kérni kell a Szentlélek erejét a prófétai küldetéshez. Kérni kell a bátorság lelkét...

(ApCsel 4:29-31) És most, Uram, tekints fenyegetõzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyûltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

Ima: Uram Jézus, kérjük a bátorság Lelkét, hogy bátor prófétáid lehessünk, hogy tudjuk hirdetni igédet, alkalmas és alkalmatlan időben. Ámen.

Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

(Kiv 16:1-15) Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek." Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat." Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek." Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.

Isten népet választott magának az ősbűn által elszakított emberiségből

-  Az Úr először Ábrahámot hívta el, ígéreteket adott neki, hitét megpróbálta és megáldotta őt.
- Az ígéreteket megismételte Izsáknak, majd Jákóbnak, akitől aztán származott Izrael népe.
- Izrael házanépe Egyiptomba menekült az éhinség elől - József csodálatos sorsa.
- Izrael népe megsokasodott, és későbbi fáráók rabszolgasorsba hajtották őket.
- Isten terve Izrael népének csodálatos szabadítására - Mózes és az egyiptomi kivonulás.
- Izrael pusztai vándorlása, Mózes és Áron vezető szerepe, nehézségeik vezetői szolgálatukban...

Az Egyház Isten népe, a lelki Izrael, amely Izrael népéhez hasonlóan járja pusztai vándorútját

- Isten elküldte Szent Fiát, hogy betöltse a törvényt, új szövetséget kössön és megváltsa az emberiséget.
- A krisztuskövetők minden nemzetből, a lelki Izrael, amely beleoltatott a nemes szőlőtőbe, Izrael olajfájába...

(Róm 2:28-29) Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt.

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

- Így Isten terve egy magassabbrendű dimenzióba lépett, a lelki Izrael dimenziójába, amelyben minden népből és nemzetből elhívott ember éli meg lélekben Izrael népének vándorlását.
- Minden krisztuskövető embert Egyiptomból vezet ki az Úr, a bűn rabságából, amikor megadja neki a megtérés kegyelmét és átvezeti őt a sötétségből a világosságra, vagyis a halálból az életre. Az Úr Jézus, ebben is első lett az emberek között...

(Mt 2:15) „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

(Kol 1:18) Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben.

Ezért minden egyes ember élete zarándokút az egyiptomi rabságból az ígéret földje felé, ami a mennyek országa. Az ide való megérkezés és a bejutás az üdvösség.

Isten mindig előljárókat rendelt népe élére, akiknek megbízást adott és akiket felkent a vezetésre

Az Ószövetségben:

- A feladat nem volt könnyű Mózes és Áron esetében, hiszen több mint egy millió emberről és jószágaik vezetéséről kellett gondoskodniuk...

(Kiv 12:37) Izrael fiai elindultak Ramszeszbõl Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.

Mózes nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért segítőket kért magának...

(Szám 11:14) Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.

Az Úr hetven vént rendelt Mózes mellé segítségül, akiknek szakított Mózes lelkéből...

(Szám 11:16) Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikrõl tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetõi. Vidd magaddal õket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

Az Újszövetségben:

- Az Úr Jézus az apostoloknak adta át a kulcsok hatalamát, azaz a képviseleti, vezetői és tanítói hatalmat...

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Az apostolok előljárókat, püspököket, presbitereket bíztak meg a helyi egyházak élére, felkenve őket imával és kézrátétellel. Így megalapozták az apostoli folytonosságot...

(ApCsel 14:23) Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.

Isten akarata, hogy felkentjeire hallgasson népe

- Mózes is félt, hogy nem engedelmeskednek majd neki...

(Kiv 4:1) Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."

- A keresztényeket is inti a szent író az engedelmességre...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl.

De a nép mindenkor zúgolódik előljárói ellen...

A zúgolódások, lázadások területei és okai:

Testi szükségletek és az anyagiak

- Mit eszünk, mit iszunk, mit veszünk fel, hogyan élünk, miért vagyunk szegényebbek mint mások...

(Zsid 13:5) Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van.

(1Tim 6:7-8) Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.

Uram, én hittem neked, megtértem, megtartottam szavaidat és most nélkülözök. Jobb lett volna megtéretlenül maradni és élni a világ szerint. Akkor el lennék telve bőven anyagi javakkal...

(Kiv 16:3) Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel.

Erkölcsi követelmények

- A házasság szentségének területe: ne mondja meg nekem senki, hogy kivel hogyan éljek, hogy ne váljak el, hogy hányszor házasodjak.
- A gyerekvállalás területe: ne mondja meg senki nekem hány gyerekem legyen, én tervezem meg családomat, ha akarom mesterségesen tervezem / szabom / szabdalom családomat (pl. abortusz, mesterséges megtermékenyítés, béranyaság).
- A szenvedés területe: azt teszek életemmel amit akarok, sőt az öreg, tehetetlen melletem szenvedő életével is. Ha úgy látom jónak, akkor kioltom életét, megmentem a szenvedéstől. Kegyesen elteszem láb alól ( eutanázia).
- A szexuális élet területe: nem mondja meg senki nekem, hogy kivel, mikor és hogyan szeretkezzek ( házasságtörés, paráznaság, homoszexuális kapcsolatok);
- A család intézménye: az egyneműek kapcsolatukat családnak akarják kinyílvánítani, azonos jogokat kérnek a normális családokkal, sőt még egyházi áldást is szeretnének kérni párkapcsolatukra. Ugyan már, az Egyház, legyen szives alkalmazkodjon jogainkhoz és a mai időkhöz...

Az egyház intézménye és képviselõi

A papság van felkenve Isten népének, az Egyházának vezetésére. A világi hívő nem tetszeleghet előljáró szerepben és nem követelhet magának bármilyen hasonló szerepet. Mivel az apostoli folytonosság által a papság képviseli Istent, közvetíti Isten parancsolatait, ezért ők vannak a kirakatban, és ők minden zúgolódás, lázadás célpontjai...

A papság elleni lázadásnak több formája van:
- A teljes elutasitás ( a pápa az Antikrisztus, a Katolikus Egyház pedig a bibliai fenevad,  stb.);
- A Katolikus Egyház Tanító Hivatalának elutasítása (majd én értelmezem a Szentírást, mert engem vezet a Szent Szellem);
- A szentségek elutasítása, különösen az Oltáriszentség ( bálványimádás) és a szentgyónás elutasítása ( fülbesugdosás);
- Mária tiszteletének elutasítása ( Istennő imádás);
- A papi szolgálat követelményei: a cölibátus - miért nem nősülnek meg? Csak férfiak lehetnek papok - nők állitólagos diszkriminálása;
- Az egyház anyagi támogatásának elutasítása - ultraliberális gondolkodás: a papokat tartsák el a híveik;
- Az egyház közéletből való kiszorítása - a papok ne nyilvánuljanak meg a közéletben...

Lázadás Isten ellen

Az előbbi lázadások, végső soron, nem az embernek szólnak, hanem Istennek. Minden egyházi előljáró elmondhatja Mózes és Áron panaszát...

(Kiv 16:7) Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

A zúgolódás és a lázadás a kevélység jele. Ellenszere csakis az alázat...

Az alázatos ember belátó

- Isten mindenkit egyformán szeret, de nem mindenkit egyformán hív el a szolgálatra. Van szolgálati papság és vannak a világi hívők. Vannak pásztorok és vannak pasztoráltak. Nem fordíthatjuk meg a szerepeket, se nem moshatjuk azokat össze.
- A Szentírás sokmindenben mindenkire vonatkozik, de nem mindenben. Egy családi életre hívatott világi hívő nem vonatkoztathatja teljes mértékben önmagára azokat az igéket, amelyek az előljárókra, az egyházi rendre vonatkoznak.
- Csak Jézus Krisztus alapított egyházat, és Ő is csak egyszer. Nem vehetjük magunknak azt a jogot, hogy a péteri sziklára rakott alapon kívül más egyházakat, gyülekezeteket, vallási intézményeket hozzunk létre...

A szűk ösvény csakis Péter utódának nyomában van

Hallgassunk a mindenkori pápára (ha az Krisztust és az Ő tanítását követi!) és a vele egységben lévő püspökökre és papokra. Ha ezt tesszük, nyitva áll előttünk az életszentség útja. Aki nem hallgat rájuk, nem támogatja őket lelkileg és anyagilag, az mind valamiképpen lázad. Vagy generációsan örökölt lázadásban él (még akkor is, ha élete sok területén nyilvánvalók a megszentelődés jelei), vagy önmaga döntött a lázadó magatartás mellett. A lázadás mindenképpen gátol az Isten felé vezető útunkon. Ha az előljáró szavai és tettei ellenkeznek az Úr és a szentek tanításával, akkor vonuljunk vissza, de akkor se bocsátkozzunk vitatkozásokba...

(1Pét 5:5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Ima: Uram Jézus Krisztus, adj nekünk gyermeki alázatot és engedelmességet, hogy el ne vesszünk. Jézusom bízok benned! Ámen.