Az Úr Jézus nem csak példabeszédekben szólt, hogy a zsidók „halljanak, de ne értsenek”, hanem gyakran nyíltan is, hogy megértsék Őt és higgyenek Benne. Ezért, ebben a részben, egy paradoxon elé állította a zsidókat. A zsidó vallás, az atyák tanításaiból, vagyis Mózes és a törvények tiszteletéből állt. Természetes volt számukra, hogy a gyökér hordozza a hajtást és az atyák nagyobbak az utódoknál. Ez így volt rendjén...
Ugyanakkor, zsidó nép egy messiásváró nép volt. Arról viszont, hogy a Messiás hogyan jön majd el, téves elképzelésűk volt. Az Úr Jézus ismerte a zsidók gondolkodását... Tudta, hogy mi az, amit nem foghatnak fel. Hogyan lehet az, hogy a Messiás, aki az írások szerint Dávidnak a sarja, nagyobb Dávidnál, Mózesnél, sőt még Ábrahámnál is?... Hogyan lehet az, hogy a maga sarját, Dávid király Uramnak szólítja?...
(Iz 9:5-6) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
Márpedig Dávid, a zsoltárban, Uramnak nevezi a Messiást:
(Zsolt 110:1-2) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
Az Úr Jézus itt, ebben a paradoxonban, az Ő megtestesülésének titkát tárta a zsidók elé. De nemcsak itt hanem a (Jn 8:56-58) evangéliumi részben is...
(Jn 8:56-58) Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Az örök Ige a megtestesülés előtt
Az örök Ige, a megtestesülés előtt, az Atyánál volt isteni dicsőségében és Õ önként, szeretetből vállalta a megtestesülést. Vállalta a megváltásunkat, hogy a bûnbe esett emberiséget megmentse.
(Zsid 10:5-7) Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
Ilyenkor felvetõdik az a kérdés, hogy nekünk van-e küldetésünk? És hogyha van, akkor hogyan vállaljuk küldetésünket?...
A Fiú kiüresítette önmagát
A Fiú, a megtestesülésekor, teljesen kiüresítette önmagát (parabola himnusz). Elhagyta isteni dicsőségét, azért, hogy egy asszony méhében szálljon le, akár a harmat vagy akár az ószövetségi manna...
(Fil 2:6-8) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Mi hogyan tudunk lemondani azért, hogy egy alázatosabb állapotba kerüljünk? Le tudnánk-e mondani hivatali tisztségünkrõl, pozíciónkról, anyagi állapotunkról, stb?...
Az Úr Jézus tudja honnan jött és hová megy
Az Úr Jézus mindvégig világosan beszél arról, hogy Õ Isten Fia, hogy Õ az égbõl alászállott kenyér, hogy Õ a mennyei Atya és az angyalok társaságából jött közénk, és oda fog visszatérni miután elvégezte küldetését...
(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia (aki a mennyben van).
(Jn 6:41) A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”
(Jn 8:21) Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.”
(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
Mi tudjuk hogy hová megyünk életünk ideje alatt és majd annak bevégeztével? Hisszük azt?...
Az Úr Jézus visszatért az Atya jobbjára
Az Úr Jézus, az Ő megváltó művének beteljesítése után és az Ő feltámadása után, felemelkedve a mennybe, visszatért az Atyához és az Atya jobbján ül. Az apostolok szeme láttára emelkedett fel a földről és eltűnt a felhők között. Késõbb, István diákónus, az első vértanú, látta Őt az Atya jobbján...
(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhõ takarta el szemük elõl.
(ApCsel 7:55-56) Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.”
Mi is egyszer majd megjelenünk az Emberfia elõtt, de vajon hol lesz a mi helyünk? Jobbfelől vagy balfelől?...
(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Az Úr Jézus uralkodik
Az Úr Jézus, mint Megváltónk, a mennybe való visszatérésétől kezdve, emberi természete által, megcáfolhatatlan igazságossággal uralkodik ellenségei fölött, és ugyanakkor, Ő a mi szószólónk a mennyei Atyánál...
(1Kor 15:25-26) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.
(1Ján 2:1) Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.
Az Úr Jézus, a világmindenség teremtõje, tehát az embernek, így Dávidnak is, teremtője. Tehát, Aki Dávid eredeztető gyökere, ugyanakkor, a megtestesülés által, Dávid sarja is...
(Jel 22:16) Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”
Tanulságok
- Az Úr Jézus Krisztus gyöngesége és hatalmassága: vállaljuk fel gyöngeségeinket, elesettségünket, hogy majd részesülhessünk Jézus hatalmában és dicsőségében;
- Az Úr Jézus Krisztus szegénysége és gazdagsága: vállaljuk fel szegénységünket, hogy részesülhessünk Jézus gazdagságában;
- Isten félelme és szeretete: Ott van Isten ószövetségi, rettenetes megjelenése a Sinai hegyen és ott van a betlehemi istállóban megszületett kisded...
Ima: Jézusom! Köszönöm, hogy értem örökre valóságos ember lettél, hogy örökre magadhoz ölelhess. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése