Az ötödik parancsolat

Végy részt egyházközséged életében és intézményeit támogasd - Ez az egyház ötödik parancsolata...

Lk 8.1-3

Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Ez az evangéliumi rész három dolgra tereli figyelmünket:
· Jézus szolgálatára;
· Kiséretének részvételére az Õ szolgálatában;
· Jézus szolgálatának anyagi hátterére.

Ez az evangéliumi szakasz arra õsztönözhet bennünket, hogy felülvizsgáljuk, hogyan is állunk a 2. és a 3. pontal? Tudjuk, hogy az Egyház, Szent Pál tanítása szerint, Krisztus misztikus teste ( 1 Kor 12). Ezért a fentieket az Egyházzal való viszonyunkban szemléljük…

A keresztény ember megfeszített élete

Szent Pál arra tanít minket, hogy gondolataink szüntelenül az égiekre irányuljanak:
(Kol 3.1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

De ugyanakkor Pál, a püspökségre alkalmas emberrõl azt írja, hogy jó gazda embernek kell lennie, aki jól gazdálkozik földi dolgakkal:
(1Tim 3.5) Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?...

Akkor hogyan is van ez?... Egyszer láttam egy igekártyát, amelyen nagyon kifejezõen, egy zsiráf volt ábrázolva, amint a hosszú nyakával a felhõk fölé nyújtózkódott. Igen... Nekünk is a gondolataink, az égbe, a felhõk fölé kell emelkedjenek, de ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, ami az igekártyán nem volt látható, éspedig arról, hogy a zsiráfnak a lába a földön állt...

Van olyan keresztény, akiknek gondolatai az égbe szállnak, de lába nem éri a földet. Ez nem jó. Azt mondjuk, hogy az ilyen keresztény nem józan. El van szállva... Aztán van olyan keresztény, akiknek a lába jól meg van vetve a földön, de a tekintete is folyton a földre van szegezve. Ez sem jó és azt mondjuk, hogy az ilyen csak vasárnapi keresztény, aki hétköznapjaiban materialista és Istentõl eltávolodva él.

Tehát a keresztény ember két ország polgára: a földié is, meg a mennyeié is.
(Fil 3.20) A mi polgárságunk azonban a mennyben van…

Ezért aztán a krisztuskövetõ ember szüntelen feszültségben él, megfeszülve ég és föld között, az égi és a földi dolgok között, az eljövendõ és a jelen élet között.
(Róm 6.6) Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bûn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bûnnek.

Ezáltal a keresztény ember részesül abban, amit az Úr Jézus önmagáról mondott:
(Jn 3.14) … amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is...
Ezt azért, hogy az ég és a föld között megfeszüljön.

Hogy van ez az Egyházzal?

Az Egyház Isten népe, Krisztus misztikus teste, üdvözítõ misztérium, amelyet valójában nem lehet szavakba foglalni. Az Egyházat egyszerûen három részre oszthatjuk: a “dicsõséges Egyház” – a szentek közössége, a “szenvedõ Egyház” – a tisztítótûzben szenvedõ lelkek, és a “kûzdõ vagy a zarándok Egyház” – a földi zarándokútjukat járó keresztények. A küzdõ, zarándok Egyház egy olyan látható szociális képzõdmény, amely közösségtudattal és hívatástudattal bír és amely anyagilag is jelen van ebben a világban. Tehát egyházi élet anyagi oldalát nem lehet és nem is szabad elhanyagolni, mert része az emberi üdvösség kimunkálásának.

Az egyház anyagi helyzetének alakulása

- A Szentlélek eljövetele és az õsegyház megalakulása – a megkereszteltek közösséget alkottak, eladták mindenüket és Péter lábaihoz, a közösbe tették;
- A kisázsiai egyházak megalakulása, az elõljárók felkenése, és a helyi egyházak anyagi életének kialakulása ( gyûjtések, adakozások, szegények, árvák, a jeruzsálemiek segítése, stb.);
- Az egyház mint állam és hatalom a középkorban;
- Az illuminátusok, a szabadkõmüvesek, a Francia Forradalom, a szekularizáció, az egyház és az állam különválasztása;
- A Vatikán állama ma és a konkordátumok.

Az Egyháznak a világban jelen lévõ intézményei, hierarchiája:
- A Szentszék és a Római Pápa;
- Az apostoli nunciaturák, nunciusok;
- Az egyházmegyék, megyéspüspökök;
- Az egyházközségek, plébániák, plébánosok;.

Van-e joga az Egyháznak parancsot állitani vagy ez csak kizárólag Isten joga?

Honnan származik a hatalom és a tekintély a hívek vezetésére? Világos, hogy csakis Istentõl, Krisztus által… Ki kapott erre hatalmat? A hatalmat Péter és az apostolok, amikor megkapták a “kulcsok” hatalmát:
(Mt 16.19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
A “kulcsok hatalma” még egyszer elõfordul általánosabb formában:
(Mt 18.18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Meglátásom szerint, az elsõ igerész a mindenkori “Péter” hatalmát mondja ki, azaz a primátust, vagyis a pápák hatalmát, míg a második igerész a mindenkori apostolutódok, vagyis a püspökök, de az egész egyetemes Egyház “kötözõ-oldó” hatalmát mondja ki.

Mit jelent az Egyház “kötözõ-oldó” hatalma? A hitigazságok kibontása a kinyilatkoztatásból, azok helyes értelmezése, alkalmazása, az azokból származó minden közösségi vagy magán életre vonatkozó szabályok, regulák, kötelezetségek meghatározása, a bûnök bocsánata és feloldozása, az egyházi tilalmak, fegyelmezések, kizárások, stb.

Az Úr Jézus megígérte, hogy a Szentlélek, az Igazság lelke mindig az Egyháza mellett lesz, hogy vezesse azt:
(Jn 16.13) Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra.

Tehát számomra világos, hogy a mindenkori hierachiának van hatalma az Úr Jézustól, hogy vezesse a híveket és, hogy  hatalommal szóljon. Ezért aztán az egyház ötödik parancsolatát is komolyan kell venni.

Hogyan áll ez életemben?...

A katolikus világi krisztushívõ egy egyházközség tagja és neki identitása van

- Egy felnõtt, katolikus, világi krisztushívõnek jogai és kötelességei vannak, amelyek az Egyházi Törvénykönyben vannak meghatározva;
- Egyszer vagyunk megkeresztelve, megbérmálva és egyszer kötünk házasságot, ami nyilván van tartva, abban az egyházközségben ahová tartozunk;
- A felnõtt katolikus, világi krisztushívõ ragaszkodik katolikus identitásához, megvallja azt és így kapcsolódik bele az ökumenikus törekvésekbe.

Fontos-e számomra, hogy egyházközségem tagja legyek, be vagyok-e jelentkezve a plébánián? Fontos-e nekem katolikus identitásom, megvallom-e azt?

A katolikus, világi krisztushívõ részt vesz egyházközsége életében

A felnõtt, katolikus krisztushívõ aktívan részt vesz egyházközsége életében és fõ ünnepein:
- vasárnapi szentmisék;
- templom búcsús ünnepe;
- templomszentelés;
- primicia;
- fõünnepek: karácsony, húsvét, pünkösd;
- zarándoklatok, körmenetek.

A felnõtt keresztény részt vesz a plébánosa által szervezett alkalmakon:
- tanácskozások;
- közmunka;
- egyháztanács választás;
- szentségimádás, virrasztás, lelkigyakorlatok, találkozók.

Fontos-e számomra egyházközségem élete, ünnepei, problémái? Fontos-e számomra a plébános, egyházközségem elõljárója, a vele való egység és az õ tevékenységének támogatása?

A katolikus, világi krisztushívõ anyagilag is támogatja egyházközségét, egyházát

- Az egyház nem vet ki adót, de elõírja híveinek az egyházi hozzájárulást, amit úgy határoz meg, hogy 1% a nettó személyes jövedelemnek vagy 10% az egyhavi nettó jövedelemnek;
- Az egyházközségi hozzájárulásban benne van a központi hozzájárulás;
- A perselyezés egy másik fontos hozzájárulási módja az egyházi támogatásnak;
- A szentsíri perselyezés húsvétkor, a szentföldi egyház támogatására;
- Alkalmi gyûjtések bizonyos hirdetett célokra ( a szeminárium javára, templomjavitások, rászorultak megsegítése, stb.).

Fontos-e számomra az egyházközségem, egyházam anyagi támogatása? Legalább amióta megtértem, gondoltam-e a hozzájárulásom kifizetésére?
(Mal 3.8) Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: „Mivel csaltunk meg?” A tizeddel és a zsengeáldozattal.

Izrael népe megfizette a tizedet, de én ma megfizetem-e a századot? A katolikus világi krisztushívõ ragaszkodik egyháza tanításához.

- A Katolikus Egyháznak Tanító Hivatala van. A püspökök testületének joga és kötelessége elénk tárni mindazokat az igazságokat, amelyek szükségesek és elégségesek üdvösségünk eléréséhez. A Tanító Hivatalra bízatott Krisztus tanitásának megõrzése az idõk folyamán. Az Egyház tanításának három oszlopa van: a Szentírás, a Szenthagyomány és az egyházatyák, szentek, zsinatok tanításai;
- A Katolikus Egyház tanítása egységesen le van fekteteve a Katolikus Egyház Katekizmusában, a Hitletéteményben. Abba van foglalva mindaz, amit igazságnak kell tartanunk a hit és az erkölcs terén;
- Igaz, hogy a Szentlélek minden embert vezet a Szentírás megértésében, de az egyes ember nem képes önmagaga erejébõl teljes mértékben helyesen értelmezni azt. Ezért a fõ igazságokban a katolikus kereszténynek az Egyház Tanító Hivatala tanítása szerint kell értelmeznie a Szentírást.

Fontos-e számomra a Katolikus Egyház Tanító Hivatala, vagy úgy gondolom, hogy magam is boldogulok a Szetírással a kezemben és bármit értelmezhetek belõle, saját meglátásom szerint? Ismerem-e a Katolikus Egyház Katekizmusát, keresem-e Krisztus tanításának helyes elsajátitását, úgy, ahogyan egyházam tanítja? Az Egyház anyagi és lelki támogatása szétválaszthatatlan...

A világi katolikus krisztushívõ ragaszkodik a katolikus kiadásokhoz

A világot elárasztották a hitterjesztõ anyagok, lelki könyvek, stb. Legtöbbször az emberek nem is kivácsiak, hogy kik adják ki azokat, mit hisznek, vagy mit vallanak kiadói. Ezért aztán sokszor olyan írásokat olvasunk, ajánlunk, adunk tovább, amelyeknek írói nem hívatottak arra, hogy tanítsanak. Ezek legtöbbször elvetik vagy elítélik egyházunk tanítását, vagy gyülekezeteikben káromolják hitünket, szentségeinket, egyházunk intézményét.

Olvashatunk protestáns könyveket, táplálkozhatunk haszonnal ezekbõl is, de semmiképpen sem adhatunk tovább ilyeneket minden kritika nélkül, mert azt a látszatot keltenénk, hogy egyetértünk a kiadók hitével. Ez pedig nem más, mint összemosás, ami a hit és a tanítás tisztaságának megõrzését ássa alá.

Fontosak-e számomra a katolikus kiadványok? Felelõs módon ajánlok-e, adok-e lelki olvasmányokat a hitben gyengéknek? Keltem-e azt a látszatot, hogy mindegy milyen lelki könyvet olvasunk? Ha egy tál süteményben csak egy mérgezett sütemény is van, akkor az egész tál sütemény ehetetlen.

A katolikus világi krisztushívõnek kulcsfontosságú az egyház apostoli jellege

Az apostolokat maga az Úr Jézus küldte az egész föld evangelizálására:
(Mk 16.15) „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

Az apostolok kézrátétellel átadták küldetésüket az apostolutódoknak, a püspököknek:
ApCsel 14.23 Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.

A világi krisztushívõ nem vonatkoztathatja az apostolkodásra kapott küldetését közvetlenül Krisztusra, kiiktatva az apostoli intézményt, hanem küldetését az apostolokra és azok utódaira kell építse ( lásd. “A világiak apostolkodása” zsinati dokumentumot - a klérussal való közremüködés).

Püspökeink, kézrátétel nyomán, egyenesen visszavezethetõek az apostolokra. A papjaink, püspökeink által vannak felszentelve  és felhatamazva a helyi egyházközségek szolgálatára. Érvényesen választott pápa nélkül nincs érvényesen szentelt püspök. Érvényesen szentelt püspök nélkül nincs érvényesen szentelt pap. Érvényesen szentelt pap nélkül nincs érvényes Eucharisztia. Eucharisztia nélkül pedig nincs élet.

Fontos-e számomra a Római Pápa, a megyéspüspököm és a plébánosom? Fontosnak tartom-e a velük való egységet? Minden mai botrány és nehézség ellenére, elhiszem-e, hogy a papság nélkül nem létezhet sem Egyház, sem szentségi élet. Elhiszem-e, hogy a papság nagy többsége igazán törekszik a szent életre és hívatása betöltésére.

Gondolat: Értsd meg, hogy szeretem menyasszonyomat…

A katolikus világi krisztushívõnek mindennél szentebb az Eucharisztia ünneplése

Elsõ és utolsó, csúcs és forrás a katolikus kereszténynek az Eucharisztia ünneplése. Minden innen indul és ide vezet.  Minden benne áll fenn. Az Egyházat, azaz a Katolikus Egyházat, a részegyházakat, az elszakadtakat, az egyháznak nem minõsülõ szabadkeresztényeket és minden keresztényt, a legszentebb Eucharisztia ünneplése tart fenn és táplál. Az elszakadtakkal való tökéletlen kapcsolat ellenére, õk is innen merítenek és tápláltatnak, mert ez a kegyelem forrása.

Az Eucharisztia ünneplése a legszentebb imádság, szent cselekmény, amelynek megszentelt helyen, körülmények között kell történnie. Ezért csak indokolt esetben, engedéllyel szabad máshol misézni, és ilyen esetben a hely illõ és tisztességes kell legyen. Az Eucharisztia ünneplése és a liturgia szent és senki sem sajátithatja ki, nem változtathatja meg. A liturgia mindnyájunk közös felelõsége. Ezért a világi krisztushívõnek ismernie kell ezeket a követelményeket. A liturgia megmásítása ellen tiltakozni kell, mert ez elhomályosíthatja vagy érvénytelenitheti az Eucharisztia ünneplését.

Fontosabb-e mindennél számomra az Eucharisztia ünneplése? Ha a Szentlélek kiáradt a szívembe, akkor elvezetett-e engem a szentmise megszeretésére? Elmúlasztom-e a vasárnapi szentmisét közösségi alkalmak, lelkigyakorlatok, más istentiszteletek ürügyén, azt gondolva, hogy a Lélek mindenhol kiárad és az Úr napját így is megszentelhetem? Fontos-e számomra a liturgia ígényessége, hogy a szentmise szép renddel történjen, az egyház liturgikus elõírásai szerint?

Ima: Uram, add, hogy életem a Te akaratod szerint épüljön bele Egyházad életébe. Add, hogy odavihessem megújult életemet a régi, dohos templom falai közé, a kopott templompadokba, az öreg, megfáradt plébánosom mellé. Ámen.