Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: „Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek õket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti õket, hogy az emberek elõtt feltûnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a fõhelyeket és a zsinagógában az elsõ székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják õket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.
Mindig aktuális volt a vallási elõljárók méltatlanságának kérdése. Az Úr Jézus legkeményebben a képmutató farizeusokat és írástudókat korholta. Gyakran mondta nekik ( Mt 23.), hogy: Jaj nektek... miközben bûneiket, képmutatásaikat, bensõ tisztátalanságaikat vágta szemükbe. Ugyanakkor, az Úr Jézus megköveteli a zsidóktól, hogy az õk tanítását, méltóságát, tartsák tiszteletben, mert õk Mózes székében ûlnek.
Az ember ma is ember... A szolgálati papságára felkent papok is, elõljárók is, gyakran hasonló állapotba sûlyednek... De mivel Mózes Krisztus elõképe, ezért, amint a farizeusok és az írástudók Mózes székében ûltek, úgy a szolgálati papság is, ma, Krisztus székében ûl. Így aztán, ez a szentírási rész reánk is vonatkozik. Nekünk is kötelességünk engedelmeskedni a szolgálati papságnak, még akkor is, ha netán méltatlanoknak bizonyulnak is személyes életükben. Krisztus iránti szeretetbõl, az istenfélelem lelke által, tiszteletben kell tartani méltóságukat és el kell fogadni az Egyház tanítását, amelyet õriznek és közvetítenek.
A pap az Úr felkentje
Amikor a papot felszentelik, akkor felkenik az Úr szolgálatára. Amint Dávidban megvolt az istefélelem lelke, hogy semmiképpen sem emelt kezet az õt halálra üldözõ Saulra, úgy bennünk is legyen meg ez a lelkület és ne bántsuk a papot. Ne emeljünk rá kezet, sem fizikailag, sem átvitt értelemben. Ne rágalmazzuk, ne gyalázzuk, ne szidjuk és ne kritizáljuk õt ( de hányszor megtesszük mégis...). Oly gyakran vétkezünk ezen a területen. Mára már divat, hogy ha ketten vagy hárman összegyûlünk, akkor nem Krisztus van közöttünk, hanem a kritika szelleme, hogy a papokat mossuk. Uram bocsásd meg nekünk, mert senki sem maradhat büntetlenül, aki kezet emel az Úr fölkentjére!
(1 Sám 26.9) Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”
Ne bántsuk az Egyházat
Az Egyház, Isten népe, az Isten élõ kövekbõl épült élõ temploma ( 1 Pét 2:4). Aki az Egyházat rombolja, az Isten templomát rombolja. Azt viszont Isten pusztítja el.
(1 Kor 3.17) Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.
Az Egyház elleni fenekedésnek nagyon súlyos következményei lehetnek: depresszió, lelki és anyagi leépülés, család tönkrejutása, betegség, sõt a teljes kipusztulás.
(Mt 6:11) Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük."
Aki az Egyházra nem hallgat az végsõ soron Istenre nem hallgat:
(Mt 10,40) Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
Az Úr megtisztítja a papságot
Ha a papság méltatlanságát látjuk, higgyük el, hogy ettõl õk még az Úr szolgái maradnak. Bármennyire bûnös is egy pap, a szentségeket érvényesen szolgáltatja ki. Viszont a papot támadó világi, liberális és egyházellenes ember, bármennyire is igazságosnak és demokratiskusnak is tûnjék, mivel ellenséges indulat van szívében, õ mégis csak az Egyház és Isten ellensége.
Ez az ellenségesség lehet rossz emberi indulatból, mert valakitõl eltanulta vagy valami okozta ( pld. botrány), de lehet a gonosz lélek által is, egyházellenes szekta vagy szervezetbe való beavatás által.
A pap az Úré, bármennyire bûnös is, és mivel hisz és bûnbánatot tart, megmenekül. De az egyházellenes ember, ha meg nem tér, Korach sorsára jut ( Szám 16:16 ), amely végül is a Sátán sorsa. Az Úr megkönyörül a legnyomorúltabb papján is, mert az hisz, mert õ Jézusé és mert egyszer bûnbánatot tart. Az Úr megtisztítja papjait a tisztítótûzben, hogy egykor méltó módon szolgáljanak:
(Mal 3.3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja õket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.
Az Úr feldíszíti papjait
Ma divat az Egyház, a papság, a szerzetesek bemocskolása leginkább a média és a szorakoztatóipar által. Ez az arcátlanság a Sátán mûve. De az Úr egyszer majd beveri a vádló és csúfolódó Sátán fogait és újra feldíszíti a bemocskolt és meggyalázott papságot, mert az Úr jóságos, irgalmas, kegyelmes és végtelenül hûséges az övéihez.
(Zak 3.1-4b.) Megmutatta nekem Józsue fõpapot, amint az Úr angyala elõtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta. Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök õ, amelyet kimentettek a tûzbõl?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala elõtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az elõtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt elõtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad bûnödet”.
Van egy székely mondás, amit jó észbetartani: Ne feledd a napot, amikor megbántod a papot!
Befejezõ ima: Uram Jézus! Áldalak és magasztallak! Mily jó dolog házadhoz népéhez tartozni! Mily gyönyörûséges házadban lakózni. Ámen.
P.
VálaszTörlés