Ez az evangéliumi rész Isten jóságáról beszél. A Szentlélek azt sugalja, hogy beszéljünk Isten jóságról, viszont a gonosz lélek meg akarja hazudtolni ezt. A legnagyobb támadást mindig akkor tapasztaltam, amikor Isten jóságáról beszéltem. Ebből arra következtettem, hogy a Sátán nem szereti, ha Isten jóságáról beszélünk. Ő egy kegyetlen, törvényt követelő, félelmetes istenképet akar belénksulykolni, Akit lehetetelen szeretni, akitől távol állni és félni kell Tőle...
Ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, akkor a következőket láthatjuk:
- Az evangélium kinyilvánítja, hogy egyes betegségeket gonosz lelkek okoznak.
- Az evangéliumi rész az ember-állat viszony és az Isten-ember viszony párhuzamát tárja elénk, a magasabbrendűség szemléltetésére, hogy az alacsonyabbrendű dolgokból következtethessünk a magasabb rendű dolgokra.
- A példázatokban, az ökör, a bárány vagy szamár, a jó embert jelképezi, míg abfarkas, kutya vagy disznó a rossz embert.
- A szombat megtartása, nem egy kegyetlenül megkövetelt parancsolat kell legyen, hanem az ember szeretetéből kell fakadnia. A szombat Ura, vagyis a ma nekünk a vasárnap Ura, nem egy kegyetlen kényúr, Aki mindenáron kiköveteli magának az Ő ünnepének megtartását, hanem egy jóságos, emberszerető, megértő Isten, Aki ismeri, megérti az ember problémáját...
ISTEN JÓ!
Isten jósága a teremtésben
Isten a világot hat nap alatt teremtette, és a hetedik nap megpihent munkájából. Minden nap végén megnézte alkotását, megáldotta és azt monta, hogy: EZ JÓ…
- A szombat megtartása, nem egy kegyetlenül megkövetelt parancsolat kell legyen, hanem az ember szeretetéből kell fakadnia. A szombat Ura, vagyis a ma nekünk a vasárnap Ura, nem egy kegyetlen kényúr, Aki mindenáron kiköveteli magának az Ő ünnepének megtartását, hanem egy jóságos, emberszerető, megértő Isten, Aki ismeri, megérti az ember problémáját...
ISTEN JÓ!
Isten jósága a teremtésben
Isten a világot hat nap alatt teremtette, és a hetedik nap megpihent munkájából. Minden nap végén megnézte alkotását, megáldotta és azt monta, hogy: EZ JÓ…
(Ter 1:10) Isten látta, hogy ez jó.
Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy amit Isten teremtett, az életképes, működő, megmaradó, szaporodó és önfenntartó is, bizonyos határok között. De végül is azt jelenti, hogy hasonló alkotójához. Isten ezzel az igével magáénak ismeri el alkotását. Mindez jó, mert az enyém, mert én csak jót alkotok, mivel én jó vagyok, a jóság forrása....
Isten négy jellegzetessége, hogy Ő az abszolut igaz, szent, egy (egységes) és jó. Ezért minden, ami Tőle származik, analóg módon, magánban hordozza ezeket a jegyeket...
Isten minden alkotása JÓ!
Jó nekünk a friss levegő, a tiszta forrásvíz, a mező virága, az erdő suhogása, a hegyek meredek szírtjei, a tenger hullámai, az ég sziporkázó csillagai, a patak ficánkoló halai, a rengeteg minden vadjával, stb. Isten minden alkotásában, a természetben, az élő világban, felfedezhetjük Isten jóságát. Mindez az Ő végtelen szeretetéből fakad, amelyet kiárasztott a teremtésben.
Isten jósága a kinyilatkoztatásban
Isten jósága a kinyilatkoztatásban fokozatosan bontakozott ki. Ábrahám, Izsák és Jákób idejében, majd Mózes, Izrael népe és az egyiptomi kivonulás ideje alatt, inkább egy hatalmas, igazságos, félelmetes Istent ismerünk meg, Akihez nem lehet közelíteni. Nekik Isten tűz és felhőoszlopban, menydörgő felhőben nyilvánult meg. Hatalmas csodák történtek akkor és később is, amikor Dávid idejében, véres harcok által vezette Isten győzelemre Izrael népét...
Később, az idők folyamán, a próféták egyre inkább egy irgalmas, emberszerető, emberek közé leereszkedõ Istenről kezdtek beszélni. Izajás próféta, az "Ószövetség evangélistája", már a gyengeségben megjelenő Megváltóról kezd beszélni. Nyilvánvalóan kezd írni Isten jóságáról, arról, hogy Isten elküldi az Ő szolgáját (Ebed Jahve), aki megváltja és megszabaditja népét. Krisztus korában, Izrael népe már ismerte Isten jóságát. Tudták, hogy Őt szeretni kell nagy jóságáért és irgalmáért...
(MTörv 6:5) Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
Isten jóságának teljességét az ember igazán csakis a megtestesülésben ismerhette fel:
(Mt 1:23) Íme a szûz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve.
Emmanuel azt jelenti, hogy: Velünk az Isten. Isten annyira szerette a világot, hogy az Ő végtelen jóságában örökre nekünk adta egyszülött Fiát. Nekünk adta, hogy egy gőgicselõ, pici baba legyen a bethlehemi jászolban...
(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Isten jósága a bethlehemi kisded szemében csillog ránk. Csakis a bethlehemi kisded tekintete értetheti meg velünk Isten végtelen jóságát!
Az Úr Jézus azt mondta Fülöpnek, hogy aki Őt látta, az látta az Atyát is...
(Jn 14:9) „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
(Jn 14:11) Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek.
Az Atya jóságát, Jézus jóságában lehet megismerni. Az Úr Jézus egész működése egy állandó jóság és jótettek sorozata...
(Jn 10:32) „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejébõl. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”
Még a jobb lator is felismerte a kereszten, hogy az Úr Jézus csupa jót cselekedet...
(Lk 23:41) Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De õ nem csinált semmi rosszat.”
Az Úr Jézus a gazdag ifjúval folytatott beszélgetésében burkoltan kifejti, hogy Ő valóban jó, és hogy Őbenne nyoma sincs a rossznak. Ezáltal tehát azt is megvallotta, hogy Ő valóságos Isten...
(Lk 18:19) Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
A mennyei Atya jóságát, az Úr Jézus, a tékozló fiú példabeszédében tárta elénk. A mennyei Atya minden nap kimegy a kapu elé és várja, hogy hazatérjünk...
(Lk 15:20) Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Isten jóságát mindennap szemlélhetjük és ízlelhetjük az Eucharisztiában. Annyira jó volt hozzánk, hogy a kenyér és a bor színe alatt velünk maradt, táplálékul adva önmagát nekünk. Az Úr asztalt terít nekünk, felszolgál nekünk és testével táplál minket...
(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Az ember jósága
Az ember, az áteredő bűn következtében, nem tud jó lenni saját erejéből. Káin a testvérgyilkosság bűnébe esik. A jó és a rossz válaszútjánál elbukott az ember. Tehát valóban...
(Lk 18:19) Senki sem jó, csak az Isten.
De van az embernek szabadulása, amit Isten ad neki, az Ő szeretete által. Ez a megváltás műve és annak gyümölcsei, a szentségek. Az Ősszentség maga Jézus Krisztus, a kegyelem forrása...
(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Pál apostol is gyengének érezte magát a jó megcselekvésére...
(Róm 7:21) Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
de az Úr megerősitette Szent Pált az Ő kegyelmével...
(2Kor 12:9) „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erõ a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
Mi emberek, a bűnre hajló természtünkből fakadóan gonoszak vagyunk, de az Úr nekünk igérte az Ő Szentlelkét...
(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tõle.”
Törekednünk kell a Szentlélekben való életre és annak gyümölcseire, amelyek között ott a JÓSÁG!
(Gal 5.22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.
Ima: Uram Jézus, add meg nekünk, hogy jók tujunk lenni, mint ahogyan Te is jó vagy hozzánk, bűnös emberekhez. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése