Ez az evangéliumi rész Isten jóságáról beszél. A Szentlélek azt sugalja, hogy beszéljünk Isten jóságról, viszont a gonosz lélek meg akarja hazudtolni ezt. A legnagyobb támadást mindig akkor tapasztaltam, amikor Isten jóságáról beszéltem. Ebbõl arra következtettem, hogy a Sátán nem szereti, ha Isten jóságáról beszélünk. Õ egy kegyetlen, törvényt követelõ, félelmetes istenképet akar belénksulykolni, akit lehetetelen szeretni, akitõl távol állni és félni kell Tõle.
Ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, akkor a következõket láthatjuk:
- az evangélium kinyilvánítja, hogy egyes betegségeket gonosz lelkek okoznak;
- az evangéliumi rész az ember-állat viszony és az Isten-ember viszony párhuzamát tárja elénk, a magasabbrendüség szemléltetésére, hogy az alacsonyabb rendû dolgokból következtethessünk a magasabb rendû dolgokra;
- a példázatokban, az ökör, a bárány vagy szamár, a jó embert jelképezi, míg a rossz ember farkas, kutya vagy disznó;
- a szombat megtartása, nem egy kegyetlenül megkövetelt parancsolat kell legyen, hanem az ember szeretetébõl kell fakadnia. A szombat Ura, vagyis a ma nekünk a vasárnap Ura, nem egy kegyetlen kényúr, aki mindenáron kiköveteli magának az Õ ünnepének megtartását, hanem egy jóságos, szeretõ, megértõ, emberszeretõ Isten, aki ismeri, megérti az ember problémáját...
ISTEN JÓ!!!
Isten jósága a teremtésben
Isten a világot hat nap alatt teremtette és a hetedik nap megpihent munkájából. Minden nap végén megnézte alkotását, megáldotta és azt monta, hogy: EZ JÓ…
(Ter. 1:10) Isten látta, hogy ez jó.
Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy amit Isten teremtett, az életképes, mûködõ, megmaradó, szaporodó és önfenntartó is, bizonyos határok között. De végül is azt jelenti, hogy hasonló alkotójához. Isten ezzel az igével magáénak ismeri el alkotását. Mindez jó, mert az enyém, mert én csak jót alkotok, mivel én jó vagyok, a jóság forrása....
Isten négy jellegzetessége, hogy Õ az abszolut igaz, szent, egy (egységes) és jó. Ezért minden, ami tõle származik, analóg módon, magánban hordozza ezeket az ismertetõjeleket.
Isten minden alkotása JÓ!
Jó nekünk a friss levegõ, a tiszta forrásviz, a mezõ virága, az erdõ suhogása, a hegyek meredek szirtjei, a tenger hullámai, az ég sziporkázó csillagai, a patak ficánkoló halai, a rengeteg minden vadjával, stb… Isten minden alkotásában, a természetben, az élõ világban, felfedezhetjük Isten jóságát. Mindez az Õ végtelen szeretetébõl fakad, amelyet kiárasztott a teremtésben.
Isten jósága a kinyilatkoztatásban
Isten jósága a kinyilatkoztatásban fokozatosan bontakozott ki. Ábrahám, Izsák és Jákób idejében, majd Mózes, Izrael népe és a kivonulás ideje alatt, inkább egy hatalmas, igazságos, félelmetes Istent ismerünk meg, akihez nem lehet közelíteni. Nekik Isten tûz és felhõoszlopban, menydörgõ felhõben nyilvánult meg. Hatalmas csodák történtek akkor és késõbb is, amikor Dávid idejében, véres harcok által vezette Isten gyõzelemre Izrael népét...
Késõbb, az idõk folyamán, a próféták egyre inkább egy irgalmas, emberszeretõ, emberek közé leereszkedõ Istenrõl kezdtek beszélni. Izajás próféta, az "Ószövetség evangélistája", már a gyengeségben megjelenõ megváltóról kezd beszélni. Nyilvánvalóan kezd írni Isten jóságáról, arról, hogy Isten elküldi az Õ szolgáját (Ebed Jahve), aki megváltja és megszabaditja népét. Krisztus korában, Izrael népe már ismerte Isten jóságát. Tudták, hogy Õt szeretni kell nagy jóságáért és irgalmáért...
(MTörv 6:5) Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!
Isten jóságának teljességét az ember igazán csakis a megtestesülésben ismerhette fel:
(Mt 1:23) Íme a szûz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve.
Emmanuel azt jelenti, hogy: Velünk az Isten. Isten annyira szerette a világot, hogy az Õ végtelen jóságában örökre nekünk adta egyszülött Fiát. Nekünk adta, hogy egy gõgicselõ, pici baba legyen a bethlehemi jászolban...
(Jn 3,16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Isten jósága a bethlehemi kisded szemében csillog ránk. Csakis a bethlehemi kisded tekintete értetheti meg velünk Isten végtelen jóságát!
Az Úr Jézus azt mondta Fülöpnek, hogy ha ránéz, akkor benne látja az Atyát:
(Jn 14:9) „Már oly régóta veletek vagyok - felelte Jézus -, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta. Hogy mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát?
(Jn 14:11) Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek.
Az Atya jóságát, Jézus jóságában lehet megismerni. Az Úr Jézus egész müködése egy végtelen jóság, és jótettek sorozata:
(Jn 10:32) „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejébõl. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”
Még a jobb lator is felismerte a kereszten, hogy az Úr Jézus csupa jót cselekedet:
(Lk 23:41) Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De õ nem csinált semmi rosszat.”
Az Úr Jézus a gazdag ífjúval folytatott beszélgetésében burkoltan kifejti, hogy Õ valóban jó és, hogy Õbenne nyoma sincs a rossznak. Ezáltal tehát azt is megvallotta, hogy Õ Isten:
(Lk 18:19) Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten.
A mennyei Atya jóságát, az Úr Jézus, a tékozló fiú példabeszédében tárta elénk. A mennyei Atya minden nap kimegy a kapú elé és várja, hogy hazatérjünk:
(Lk 15:20) Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
Isten jóságát mindennap szemlélhetjük és ízlelhetjük az Eucharisztiában. Annyira jó volt hozzánk, hogy a kenyér és a bor színe alatt velünk maradt, táplálékul adva önmagát nekünk. Az Úr asztalt terít nekünk, felszolgál nekünk és testével táplál minket:
(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"
Az ember jósága
Az ember, az eredeti bûn következtében, nem tud jó lenni saját erejébõl. Káin a testvérgyilkosság bûnébe esik. A jó és a rossz válaszútjánál elbukott az ember. Tehát valóban:
(Lk 18:19) Senki sem jó, csak az Isten.
De van az embernek szabadulása, amit Isten ad neki az Õ szeretete által. Ez a megváltás mûve és annak gyümölcsei a szentségek. Az Õsszentség maga Jézus Krisztus, a kegyelem forrása:
(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Pál apostol is gyengének érezte magát a jó megcselekvésére:
(Róm 7:21) Így ezt a törvényt látom: bár a jót szeretném tenni, a rosszra vagyok készen.
De az Úr megerõsitette Szent Pált az Õ kegyelmével:
(2Kor 12:9) „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erõ a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”
Mi emberek, bûnös természtünkbõl fakadóan gonoszak vagyunk, de az Úr nekünk igérte az Õ Szentlelkét:
(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tõle.”
Törekednünk kell a Szentlélekben való életre és annak gyümölcseire, amelyek között van a JÓSÁG!
(Gal 5.22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.
Ima: Uram Jézus, add meg nekünk, hogy jók tujunk lenni, mint ahogyan Te is jó vagy hozzánk, bûnös emberekhez. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése