Az ember és az ember lelke mint ház
Gyakran hallhatjuk, hogy Márton Áron egy katedrális méretü ember volt. Miért is hasonlítjuk az embert, annak lelkét egy házhoz vagy egy épülethez? Azért, mert a szentírásban, Isten ígéjében, így áll...
1Kor 3.16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?
Mt 7.24 Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
Mt 12.44 Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Ebben az értelemben, azt gondolhatjuk a városról, vagyis a házak közösségérõl, vagy halmazáról, hogy az lelkek közösségét jelenti. Én azonban megkockáztatnék egy másik értelmezést is... Egy embernek több életsíkja van: család, iskola, szakma, munkahely, hobby, szórakozás, stb., lebontva mindez elemekre, mûveletekre… és persze végül ott van az istenképe, hitélete, világképe, stb...
Az élet minden területe egységben kellene legyen a hitélettel és persze a a hitélet mindent át kellene, hogy hasson. Ebben az értelemben, egy emberben több lelki ház, lelki szoba létezik, vagyis egy egész város. Minden házban, szobában valamiket félrerakunk, elraktározunk... Emlékezetünk egy ideig tudja, hol vannak ezek a dolgok, melyik házba, melyik szobába vannak elraktározva és oda tér vissza, onnan szedi elõ azokat. De idõvel meg is feledkezhet ezekrõl a szobákról, házakról, mert az elmulással, az emlékezet és a tudomány is elenyészik. Állítólag halálunk elõtt ismét tisztán meglátjuk ezeket a dolgokat… Tehát a város alatt érthetünk lelkek közösségét is, de érthetünk egy emberben felépült lelki várost is…
Isten csodái a lelki házakban, városokban
Az áteredõ bûn következtében, a személyes bûnök által, az elhanyagolt emberi lélek gyakran rettenetessé válik. A keresztség szentsége nélkül az ember lelki háza halott lenne és soha sem tudná elnyerni Isten világosságát. A keresztség szentsége által megéled ez a ház, kigyulnak belsõ lámpái és képessé lesz befogadni az isteni életet, mert vissza lett kapcsolva az isteni áramkörbe, életbe. De a keresztség nem törli el bûnös természetûnket és a bûnre való hajlamunkat. A csecsemõkori keresztség után tizen-, huszon- … ötvenegynéhány év múlva, az Istent elfeledõ emberi lélek háza gyakran olyanná válik, mint egy romhalmaz, mint egy istálló, vagy mint egy árnyékszék. Romjai között megtalálható minden piszok és tisztátalanság. Tele van utálatosságokkal és undokságokkal. Egy ilyen házba belépni nem valami kellemes. Az embernek hányingere lesz, a rosszullét környékezi és retteg, nehogy valamit megérintsen ebben a rettenetes házban.
Igen, ilyen a megtéretlen emberi lélek… De hát mitõl lesz ilyen? Hát a bûnös életviteltõl: a bûnös gondolatoktól, a tisztátalan látványoktól, a tisztátalan szexuális élettõl, a házasságtörésektõl, a bujálkodásoktól, a gõgös beszédektõl, káromlásoktól, a nagyravágyástól, a kapzsiságtól, a vagyonhajhászástól, lopásoktól, a babonaságoktól, a boszorkányságoktól, stb.
A jóhír az, hogy Isten mégsem útálja meg az embert, mégsem utál belépni ebbe a romos, piszkos, büdös házba. Õ gyûlöli a bûnt, de mindvégig szereti a bûnös embert. Ezért ki akarja mosdatni az embert a bûnös élet fekális állapotából. Isten eljön az ember lelkéhez, mint egy próféta és adja az õ segítõ kegyelmét a Szentlélek által. Isten elküldi az Õ Szentlelkét, Aki megmosdatja, megigazítja és megszenteli az embert:
(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
(1 Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.
De Isten nem elégszik meg azzal, hogy megmossa, megtisztítja az embert, hanem ajándékokkal, adományokkal is elhalmozza, feldíszíti, akár a võlegény menyasszonyát:
(1Pét 4:10) Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.
(1Kor 12:4) A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
Tehát milyen csodákat visz végbe Isten a lelki házakban, városokban? Felépíti romjaiból, kitakarítja azokat és feldíszíti a Szentlelke által...
Az ember ismét összepiszkolja lelki házát.
Az ember emlékezete nagyon rövid. Gyakran tapasztaljuk, hogy ha valakivel jót teszünk, legfeljebb néhány hétig hálás. Aztán egy ideig tisztel, majd mintha már meg sem akarna ismerni. Van olyan is aki lázadni kezd és megveti korábbi jótevõjét, akit azóta túlnõtt: "Te segítettél rajtam? Ugyan már te… te semmiházi!…" Ugyanezt a magatartást tapasztalhatjuk a lelki életben is. Az ember hamar megfeledkezik Isten szeretetérõl, segítõ kegyelmérõl. Megfeledkezik a bûnbánat könnyeirõl, a jó útra való térésérõl, a korábbi nyomorú állapotáról, amelybõl Isten felemelte…
Van olyan aki visszatér az elõbbi bûnös életéhez, van olyan aki felfuvalkodik Isten ajándékaitól, adományaitól és azokat saját érdemeiként tudja be, van aki közönybe, lelketlen kötelességteljesítõ vallásosságba burkolja magát és van aki egyenesen lázadni kezd Isten ellen. Az ilyenek lelki állapota súlyosabb, mint megtérésük elõtt. Lelki házuk piszkosabb és undokabb, mint korábban volt. Kiszolgáltatják magukat a gonosz lelkeknek, akik még súlyosabbá teszik állapotukat és az ilyenek még egyszeri megtérése szinte lehetetlen...
(2Pét 2:22) Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”
(Lk 11:26) Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint elõbb volt.”
(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bûnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tûz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.
Ezért hát jaj Korazinnak és Bethszaidának, vagyis a meg nem térõ embernek, mert Isten csodáit, amelyet oly drága áron vitt végbe az ő lelkében, semmibe veszi...
A lelki ház problémája az önszeretet és az önmagasztalás
Az õsbüntõl óta az ember problémája, hogy isten akar lenni, Isten nélkül. Az ember le akarja taszítani Istent az õ szívének trónjáról és a saját "Én"-jét akarja odaûltetni. A megtérés után is, amiután Jézus Krisztus megváltó művének részesei lettünk, ugyanaz a kísértés leselkedik az emberre: vedd vissza életedet, vedd vissza lelked trónját... Magasztald fel önmagad. Légy önmagad ura és valósítsd meg önmagad. A hitetlenség az, ami miatt beleesik az embert ebbe a kisértésbe: ugyan már, csak nem hiszed, hogy Isten szeret téged, hogy gondoskodik rólad és ráhagyatkozhatsz?... Nem látod, hogy számba se vesz?... Ez arra sarkalja az embert, hogy saját kezébe vegye életét és a saját különbejáratú életét élje. Aki pedig hisz, az megalázza magát és leszáll lelke trónjáról, hogy átadja azt annak, Akinek az valóban kijár...
(Lk 9:24) Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.
(Lk 14:11) Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”
Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!...
A bűnbánat az Isten életébe visszavezetõ megoldás... A hit hajótörésének veszélyét úgy kerülhetjük el, ha hûségesen kitartunk az Úrban. De hogyan tartsunk ki? Úgy, hogy kitartunk a közösségi életben, az imában és a virrasztásban, ezáltal pedig a lelkiismeretvizsgálatban és a bûnbánatban.
Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!...
A bűnbánat az Isten életébe visszavezetõ megoldás... A hit hajótörésének veszélyét úgy kerülhetjük el, ha hûségesen kitartunk az Úrban. De hogyan tartsunk ki? Úgy, hogy kitartunk a közösségi életben, az imában és a virrasztásban, ezáltal pedig a lelkiismeretvizsgálatban és a bûnbánatban.
A bûnbánat egy életre szoló program. Az igazi bûbánó ember nem egy orrát lógató ember, hanem egy örömteljes és boldog ember, aki abban a tudatban örvendezik, hogy amit megbánt és elvetett magától, azt meg is bocsájtotta Isten és ezáltal szabbaddá válik azoktól a bûnöktõl. Boldog ember akinek vétkeit eltakarja az Isten. A szüntelenül bûnbánó ember, szüntelenül megalázza magát, ezért õt Isten folyamatosan felmagasztalja õt...
(Lk 18:13-14) A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem.
Az ilyen ember nem önszeretõ, önmagasztaló, hanem inkább gyûlöli önmagát, saját bûnös lelkét. Így megtisztulva, Jézus tanítványa lesz és elnyeri az örök életet...
(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyûlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
(Lk 18:13-14) A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem.
Az ilyen ember nem önszeretõ, önmagasztaló, hanem inkább gyûlöli önmagát, saját bûnös lelkét. Így megtisztulva, Jézus tanítványa lesz és elnyeri az örök életet...
(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyûlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
(Lk 14:26) „Ha valaki követni akar, de nem gyûlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nõvéreit, sõt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Ima: Uram Jézus, kérünk ne engedd, hogy erõnkön felük megkísértessünk vagy hogy kegyelmedben elbízakodjunk... Tarts meg minket alázatban, istenfélelemben és gyermeki lelkületben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése