Az ember lelke, mint ház
Gyakran hallhatjuk bizonyos szentéletű emberekről, hogy ember-katedrálisok, vagy lélekben, életével, katedrális méretű ember volt. Miért is hasonlítják az embert, az ember életét és lelkét, egy házhoz, egy templomhoz? Azért, mert a szentírásban, Isten ígéjében, így van szemléltetve...
(1Kor 3:16) Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek?
(Mt 7:24) Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
(Mt 12:44) Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.
Ebben az értelemben, azt gondolhatjuk a városról, vagyis a házak közösségéről, halmazáról, hogy az lelkek közösségét jelképezi. Én azonban megkockáztatnék egy másik értelmezést is...
Egy embernek több terület van az életében: család, iskola, szakma, munkahely, hobby, szórakozás, stb. Lebonthatjuk ezeket elemekre és műveletekre… És persze, végül ott van az ember szellemi élete, istenképe, világképe, stb... Az élet minden területe egységben kellene hogy legyen a hitélettel, és a hitélet mindent át kellene hogy hasson. Ilyenformán, egy emberben több lelki ház, lelki szoba létezik, vagyis egy egész város. Minden házban, szobában valamiket félrerakunk, elraktározunk. Emlékezetünk egy ideig tudja, hol vannak ezek a dolgok. Tudja, hogy melyik házba, melyik szobába vannak a dolgok elraktározva, és mindig oda tér vissza, onnan szedi elő azokat. De idővel meg is feledkezhet ezekről a szobákról, házakról, mert az elmulással, az emlékezet és a tudomány elenyészik. Állítólag halálunk előtt ismét tisztán meglátjuk ezeket a dolgokat… Tehát a város alatt érthetünk lelkek közösségét is, de érthetünk egy ember lelkében felépült lelki várost is…
Isten csodái a lelki házakban, városokban
Az áteredő bűn következménye, hogy az ember bűnre hajlik. A személyes bűnök által, az elhanyagolt emberi lélek gyakran rettenetes állapotba kerül és ronda hellyé válik. A keresztség szentsége nélkül az ember lelki háza sötét és halott maradna, és soha nem tudná elnyerni Isten világosságát (Jn 3:3). A keresztség szentsége által feléled ez a ház, kigyúlnak belső lámpái, és képessé lesz befogadni az isteni életet, mert vissza lett kapcsolva a szentháromságos isteni áramkörbe, az életbe. De a keresztség szentsége nem törli el bűnre hajló természetünket és rossz hajlamainkat. A csecsemőkori keresztség után, tizen, huszon, ötvenegynéhány év után, az Istenről megfeledkező ember lelki háza gyakran olyanná válik, mint egy romhalmaz, mint egy ganés istálló, vagy mint egy árnyékszék. Ott megtalálható mindenféle piszok és tisztátalanság (Mt 25:19-20). Tele van utálatosságokkal és undokságokkal. Egy ilyen házba belépni nem valami kellemes dolog. Az embernek hányingere lenne, és a rosszullét környékezné ha láthatná szemeivel, és rettegne attól, hogy valamit is megérintsen ebben a házban... Igen, ilyen lesz idővel a megtéretlen bűnös emberi lélek… De hát mitől lesz ilyen? A bűnös életviteltől: a bűnös gondolatoktól, a tisztátalan látványoktól, a tisztátalan szexuális élettől, a házasságtörésektől, a bujálkodásoktól, a gőgös beszédektől, káromlásoktól, a nagyravágyástól, a kapzsiságtól, a vagyonhajhászástól, a lopásoktól, babonaságoktól, boszorkányságoktól, stb...
A jóhír az, hogy Isten mégsem utálja meg az embert és annak lelkét. Nem utál belépni ebbe a romos, piszkos és büdös házba. Ő gyűlöli a bűnt, de mindvégig nagy irgalommal szereti a bűnös embert. Ezért aztán ki akarja mosdatni az embert a bűnös élet fekális állapotából. Isten eljön az ember lelkéhez, mint egy próféta, és adja neki az Ő segítő kegyelmét a Szentlélek által. Isten elküldte a Szentlelket, és Ő megmosdatja, megigazítja és megszenteli az ember lelkét...
(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
(1Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.
De Isten nem elégszik meg azzal, hogy megmosdatja és megtisztítja az embert, hanem ajándékokkal, adományokkal is elhalmozza, feldíszíti, akár a vőlegény menyasszonyát...
(1Pét 4:10) Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára, hogy az Isten sokféle kegyelmének jó letéteményesei legyetek.
(1Kor 12:4) A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.
Tehát milyen csodákat visz végbe Isten a lelki házakban, városokban? Felépíti romjaiból, kitakarítja és feldíszíti azt a Szentlélek által, hogy méltó legyen...
Az ember ismét összepiszkolja lelki házát
Az ember emlékezete nagyon rövid... Uram, ne bízz bennem a sarokig se!... Gyakran tapasztaljuk, hogy ha valakivel jót teszünk, legfeljebb néhány hétig hálás. Aztán egy ideig még tisztel, de később, mintha már meg sem akarna ismerni. Van olyan is, aki már megveti korábbi jótevőjét, akit ő már túlnőtt: Te segítettél rajtam?... Ugyan már… Te egy senki vagy…" Ugyanezt a magatartást tapasztalhatjuk a lelki életben is. Az ember hamar megfeledkezik Isten szeretetéről és a kapott kegyelmekről. Megfeledkezik a kezdeti bűnbánat könnyeiről, a jó útra való téréséről, a korábbi nyomorú állapotáról, amelyből Isten felemelte…
Van olyan, aki visszatér az előbbi bűnös életéhez. Van olyan, aki felfuvalkodik Isten ajándékaitól, adományaitól és azokat saját érdemeiként tudja be. Van olyan, aki közönybe, lelketlen kötelességteljesítő vallásosságba burkolja magát, és van, aki egyenesen lázadni kezd Isten ellen. Az ilyenek lelki állapota gyakran súlyosabb lesz, mint megtérésük előtt volt. A lelki házuk piszkosabb és undokabb lesz, mint korábban volt. Kiszolgáltatják magukat a gonosz lelkeknek, akik még súlyosabbá teszik állapotukat. Az ilyenek még egyszeri megtérése később szinte lehetetlen...
(2Pét 2:22) Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”
(Lk 11:26) Tüstént elsiet és hív még hét más, nálánál gonoszabb lelket. Behatolnak, és ott élnek. Ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint elõbb volt.”
(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bûnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tûz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.
Ezért van hát az, hogy jaj Korazinnak és Bethszaidának, a bűnös városoknak. Jaj a meg nem térő embernek, mert Isten csodáit, amelyeket oly drága áron szerzett és vitt végbe az ő lelkében, semmibe veszi...
A lelki ház problémája az tulzott önszeretet és az önmagasztalás
Az eredeti bűn óta az ember problémája, hogy isten akar lenni, Isten nélkül. Az ember le akarja taszítani Istent az ő szívének, életének trónjáról, és a saját "Én"-jét akarja odaültetni. A megtérés után is, miután az Úr Jézus Krisztus megváltó művének részesei lettünk, ugyanaz a kísértés leselkedik az emberre: Vedd vissza az életedet, vedd vissza lelked trónját... Egy életed van!... Magasztald fel magad, légy önmagad ura és valósítsd meg önmagad. A hitetlenség az, ami miatt beleesik az ember ebbe a kisértésbe: Ugyan már! Csak nem hiszed el, hogy Isten szeret téged, hogy gondoskodik rólad és, hogy ráhagyatkozhatsz?... Nem látod, hogy milyen az élet, a világ?... Ezek aztán arra sarkalják az állhatatlan embert, hogy saját kezébe vegye életét. Létrehozza a saját különbejáratú vilagi és szellemi életét... Akinek viszont van hite és értelmes, az megalázza magát, leszáll lelke trónjáról, hogy átadja azt annak, Akinek az valóban kijár...
(Lk 9:24) Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.
(Lk 14:11) Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.”
Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!...
A bűnbánat Isten életébe visszavezető ösvény... A hitben való hajótörésének veszélyét úgy kerülhetjük el, ha hűségesen kitartunk az Úrban. De hogyan tartsunk ki? Úgy, hogy kitartunk a közösségi életben, az imában, a virrasztásban, a lelkiismeret vizsgálatban és a bűnbánatban...
Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!...
A bűnbánat Isten életébe visszavezető ösvény... A hitben való hajótörésének veszélyét úgy kerülhetjük el, ha hűségesen kitartunk az Úrban. De hogyan tartsunk ki? Úgy, hogy kitartunk a közösségi életben, az imában, a virrasztásban, a lelkiismeret vizsgálatban és a bűnbánatban...
A bűnbánat gyakorlása egy életre szoló program. Az igazi bűbánó ember nem egy orrát lógató ember, hanem egy örömteljes és boldog ember, aki abban a tudatban van, hogy amit megbánt és elvetett magától, azt Isten meg is bocsájtotta, és ezáltal szabbaddá válik a bűnöktől. Boldog ember akinek vétkeit elfedi az Isten. A szüntelenül bűnbánó ember, szüntelenül megalázza magát, ezért őt Isten folyamatosan felmagasztalja...
(Lk 18:13-14) A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem.
Az ilyen ember nem önszerető, önmagasztaló, önimádó, hanem inkább gyűlöli önmagát, a saját bűnös lelkét. Így megtisztulva, Jézus tanítványa lesz, és elnyeri az örök életet...
(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyûlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
(Lk 18:13-14) A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bûnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem.
Az ilyen ember nem önszerető, önmagasztaló, önimádó, hanem inkább gyűlöli önmagát, a saját bűnös lelkét. Így megtisztulva, Jézus tanítványa lesz, és elnyeri az örök életet...
(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyûlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.
(Lk 14:26) „Ha valaki követni akar, de nem gyûlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nõvéreit, sõt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.
Ima: Uram Jézus, kérünk ne engedd, hogy erőnkön felül megkísértessünk vagy hogy kegyelmedben elbízakodjunk. Tarts meg minket alázatban, istenfélelemben és gyermeki lelkületben. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése