A tanítványság feltételei

(Lk 14:25-33) Nagy népsokaság követte. Hozzájuk fordult, és így szólt: "Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom. Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom. Aki tornyot akar építeni, nem ül-e le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon futja-e pénzéből, hogy fel is építse? Nehogy azután, hogy az alapokat lerakta, de befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, kicsúfolja: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni. Vagy melyik király nem ül le, mielőtt hadba vonulna egy másik király ellen, számot vetni, vajon a maga tízezernyi katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze van, és békét kér. Így hát aki közületek nem mond le mindenéről, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

Kit és hogyan szólít meg az Úr Jézus?

Az Úr Jézus minden embert megszólít, azonban nem ugyanúgy és nem egyforma hivatásra. A megszólításában három kört figyelhetünk meg:

A külső kör – az Úr Jézus megszólítja a nagy sokasságot

Az Úr Jézus megszólítja a nagy tömeget, amely mindenhová követi Őt. Mindenkit meghív az üdvösségre, de csak egyesek hallják meg a meghívást. Ezek közelebb lépnek Jézushoz és követik Őt. Aztán van egy nagy sokasság, aki csak áll és bámul, de semmit sem ért a hallottakból, meg a történtekből. Ezek azok, akiknek van szemük, de nem látnak, és van fülük, de nem hallanak...

(Mt 13:10-15) Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?" "Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.”

Ma ilyenek azok, akik habár meg vannak keresztelve és meg vannak bérmálva, mégsem hallják meg Isten hívó szavát. Te is olyan akarsz lenni, mint aki se nem lát, se nem hall, vagy vágyódsz látni és hallani Isten művét?...

A középső kör – az Úr Jézus megszólítja a tanítványokat

Ezek az Úr Jézus követői, akik ugyan nem a kiválasztott apostolok, de mégis az Ő tanítványai. Ezek Isten szolgái, az országának polgárai és hirdetői. Ők nem annyira beavatottak és nem képviselik az Úr Jézust ugyanazzal a hatalommal, mint az apostolok. Ezt a kategóriát jelképezi a hetvenkét tanítvány, akiket ugyanúgy kiküldött az Úr Jézus, akárcsak a Tizenkettőt, hogy hirdessék Isten országának örömhírét. A hetvenkét tanítvány a nemzeteket jelképezi, amint azok fel vannak sorolva a Teremtés könyvében (Ter 10). Ha figyelmesen megszámoljuk az ott felsorolt nemzeteket, akkor meggyőződhetünk, hogy pontosan hetvenkét nemzetség van felsorolva. A tanítványok azok az emberek, akik befogadták az örömhírt és hirdetik azt az embereknek, készítgetve az útat az Úr Jézus előtt...

(Lk 10:1) Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettõt, és elküldte õket kettesével maga elõtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.

(Lk 10:17) A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram - mondták -, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.”

Mindenkinek meghívása van ebbe a második körbe. Te akarsz-e ide tartozni, vagy kint maradsz a süketek és a vakok külső körében?...

A belső kör – az Úr Jézus megszólítja és elhívja a Tizenkettőt, vagyis az apostolokat

Ezek azok, akik arra lettek kiválasztva, hogy hivatalosan képviseljék az Úr Jézust a világban, hogy legyenek az Ő tanúi a nemzetek előtt. Ők különleges módon szolgálják Isten népét, az Egyházat. Ők a Királynak és az Ő országának nagykövetei. Egy amerikai állampolgár beszélhet az USA politikájáról, de az USA hivatalos politikai álláspontját csakis az USA nagykövete képviselheti...

Az Úr Jézus az apostolok kiválasztásával létrehozta a Tizenkettő intézményét. A Tizenkettőnek különleges, bensőséges kapcsolata van az Úr Jézussal, és a továbbiakban, tekintéllyek bírnak a tanítványok előtt...

(Lk 9:1) Összehívta a tizenkettõt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.

(Jn 6:67) Jézus azért a tizenkettõhöz fordult: „Ti is el akartok menni?”

(ApCsel 6:2) Ezért a tizenkettõ összehívta a tanítványokat: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el.

Az apostolok, a tanítványok közül választottak ki olyanokat, akiket kézrátétellel rendeltek szolgálatra. Ezek voltak a püspökök, a presbiterek meg aztán a diakónusok. Ilyen volt például István diákónus is... Az Úr Jézus szavai nem vonatkoznak mindig és mindenkire egyformán... Meghívást érzel, hogy belépj a belső körbe? Papi hivatást érzel magadban? Kövesd az Úr hívását...

Tehát a tanítványság nem más, mint az Úr Jézus követése, ami az Ő tanításának megélése. A tanítvány lehet egy híveit szolgáló pap, vagy lehet egy hitét megélő, evangéliumot hirdető világi krisztuskövető.

A tanítványság feltételei

1. A családi kapcsolatokról való lemondás

Az Úr Jézus nem mindenkitől kívánja azt, hogy elhagyja családját, de igenis megkívánja, hogy Ő legyen az első helyen az életünkben. Ez a követelmény nemhogy nem idegenít el családunktól, hanem sőt, képes családi életünket egy magasztosabb, szentebb állapotba emelni...

(Lk 14:26) „Ha valaki követni akar, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nõvéreit, sőt még saját magát is, nem lehet a tanítványom.

2. Az élettervekről való lemondás

Nem lehet az Úr Jézust követni, neki szolgálni és ugyanakkor nagy, dicsőséges világi életterveket szőni. Le kell mondani az evilági tervekről: a karrierről, a sikerekről, a világi dicsőségről és el kell hagyni azokat...

 
(Mk 1:16-17) Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András - halászok lévén - épp hálót vetnek a vízbe. Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.”

3. Az anyagi javakról való lemondás

Le kell mondani az anyagiak halmozásáról, birtoklásáról és a gazdagságról...

(Mk 10:21-22) Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belõled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára az elszomorodott és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.

(Lk 12:33-34) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly. Ahol a kincsetek, ott a szívetek is.

(Lk 16:13) Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”

(Apcsel 2:45) Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek.

4. A világi megtiszteltetésekről való lemondás

Nem lehetséges az, hogy evilági megtiszteltetéseket keressünk, azokban részesüljünk és Istennek is kedvesek legyünk. Nem lehetséges az, hogy az Istennel szembenálló világtól kitüntetést kapjunk és ugyanakkor Isten jó katonái legyünk. Ez az Úr megcsalása lenne...

(1Ján 2:15-16) Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

(Jak 4:4 ) Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.

5. Az egyházi megtiszteltetésekről való lemondás

Gyakran történik meg az, hogy egy hivő, keresztény ember, a maga önmegvalósító, törtető ösztöneit átviszi a hitéletébe is... Az ilyenek gyakran akarnak másokat vezetni, leuralni, címeket, funkciókat és tisztségeket elnyerni. Az Úr Jézusnál nem az a nagyobb, aki törtet, hanem az, aki jobban megalázza magát és mindenkinek a szolgája...

(Mk 10:35-37) Zebedeus fiai, Jakab és János eléje járultak, s megszólították: „Mester, szeretnénk, ha teljesítenéd egy kérésünket.” „Mit tegyek nektek?” - kérdezte. „Add meg nekünk - felelték -, hogy egyikünk jobb oldaladon, másikunk bal oldaladon üljön dicsõségedben.”

(Mt 23,12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

(Lk 22:26) Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.

6. A megvetettség és a kitaszítottság elfogadása

Az ember nem szereti a megvettettséget, a kitaszítottságot, a nehézségeket, a megpróbáltatást és a fájdalmat. Ösztönösen menekül, félti és védi önmagát és az életét. Az Úr Jézus azt kéri, hogy aki Őt akarja követni, tegye amit Ő tett. Ő felvette keresztjét és felment a Golgotára...

(Lk 14:27) Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

7. Az életről való lemondás

Az Úr Jézus fokozatosan vezet bele az Ő szeretetébe és az Ő követelményeibe. Talán nem is bírnánk igennel válaszolni neki, ha ez nem így lenne. Az Úr Jézus nem kevessebbet akar, mint a teljes életünket, egész lényünket. Ezért cserébe az örök életet ígéri...

(Mk 8:35) Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

(Mk 8:37) Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért?

Tanítványai szeretnénk lenni az Úrnak? Tanítványok vagyunk? Vagy esetleg tanítványok voltunk? Vizsgáld meg életedet és dönts! Mit akarsz kezdeni életeddel?...

Ima: Uram Jézus! Add meg nekünk a bátorságot, hogy követőid és tanítványaid legyünk. Ámen.