A fiatal ember élete
A fiatal, erőteljes ember élete és lelkülete:
- erős, vidám, reményekkel, életkedvel teli;
- nem gondol a betegségre, a halálra;
- a világ dolgai elvonják minden figyelmét;
- azt hiszi, hogy ez mindig így lesz...
De az idő hamar elrepül, mert az élet olyan, mint egy nap, napkeltétől napnyugtáig, ahol aztán az alkony az öregkor és az éjszaka pedig a halál...
Milyen lesz a mi alkonyunk, vagyis a mi öregkorunk?
- erős, vidám, reményekkel, életkedvel teli;
- nem gondol a betegségre, a halálra;
- a világ dolgai elvonják minden figyelmét;
- azt hiszi, hogy ez mindig így lesz...
De az idő hamar elrepül, mert az élet olyan, mint egy nap, napkeltétől napnyugtáig, ahol aztán az alkony az öregkor és az éjszaka pedig a halál...
Milyen lesz a mi alkonyunk, vagyis a mi öregkorunk?
Olyan lesz-e mint az elszáradt koró, vagy olyan mint a virágzó májusi ág? Van egy közmondás: “ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát”... Senki sem tudhatja mit ér meg, mert az Úr Isten senkinek sem engedi, hogy megismerje jövőjét, de egy dolog biztos: egy szép napon nekünk is meg kell halnunk. Nekünk is el kell aludnunk Krisztusban, ahogyan Pál irja...
(1Kor 15:20) Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.
(1Thessz 4:13-15) Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.
Fel kell készülni a öregkorra és a halálra. Készülnünk kell, hogy Krisztusban aludjunk el. Ez a legnagyobb vizsga, amely életünk végén vár ránk...
Az öreg ember élete
Az öregember élete, lelkülete:
- megszûnik tevékenykedése, egyre inkább nem fontos, egyre inkább nincs szükség rá;
- megfogyatkozik ereje, egyre inkább érzi életének és testének súlyát, fájdalmait;
- az újságban nézi a gyászjelentőket, egyre fogynak kortársai;
- a betegségek szaporodása, ágybaesés, tehetetlenség...
A eltárgyiasodás folyamata
- megszûnik tevékenykedése, egyre inkább nem fontos, egyre inkább nincs szükség rá;
- megfogyatkozik ereje, egyre inkább érzi életének és testének súlyát, fájdalmait;
- az újságban nézi a gyászjelentőket, egyre fogynak kortársai;
- a betegségek szaporodása, ágybaesés, tehetetlenség...
A eltárgyiasodás folyamata
Az eltárgyiasodás egy folyamat, mekyben:
- az ember lassan kikopik az életből, mint a kaszakő, mint egy szerszám, vagy mint az öregasszony fazeka;
- az ember egyre inkább nem lesz ura testének, egyre többet lesz mozdulatlan, teste egyre inkább teher lesz, olyansmi, mint egy idegen, tehetetlen tárgy;
- az ember testének eltárgyiasodása akkor áll be teljesen, amikor az ember meghal és a lelke különválik a testétől...
Reménységünk az eltárgyiasodásban
- az ember testének eltárgyiasodása akkor áll be teljesen, amikor az ember meghal és a lelke különválik a testétől...
Reménységünk az eltárgyiasodásban
Az eltárgyiasodásunknak oka az eredeti bűn...
(Ter 3:19) Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.
De Isten a mi Teremtőnk nem hagyott bennünket a nyomoruságban, hanem már kezdettől fogva megígérte a megváltást és az üdvösséget. Tehát Istennek üdvterve van számunkra. Isten vissza akar vonni bennünket szeretetébe, és nem akar bennünket számkivetettként hagyni.
Az idők teljességében Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megtestesüljön és a kereszten megváltson bennünket...
Az idők teljességében Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megtestesüljön és a kereszten megváltson bennünket...
(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
Ezért Isten Fia, Aki emberré lett, hirdette az evangéliumot, hogy a mennyek országa közel van és oda minden ember hivatalos. A megtestesült Ige, a megváltás műve által, az eltárgyiasodás, a megsemmisülés lejtőjét az élet emelkedőjévé változtatta, amelynek az égben van kifutása, mert szent teste feláldozásával megnyitotta az útat a szentélybe...
(Zsid 10:20) Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ út gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,…
Az Úr Jézus meghalt értünk a kereszten, de amint megmondta harmadnapra feltámadt, és amint mondta, minket is, akik benne hiszünk magához hasonlóan fel fog támasztani...
(Jn 11:25-26) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”
Hiszed ezt?
Nagyon fontos tudatosítani! Ha kételkedünk a feltámadásban akkor hiábavaló a mi hitünk...
(1Kor 15:12-18) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenrõl azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bûneitekben vagytok. Sõt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
Útravaló az eltárgyiasodásban
A feltámadás reménysége azonban nem elegendő az embernek a végső küzdelemben, a testi megsemmisülés útján. Ezért az Úr segitő és megszentelő kegyelmét adja nekünk. De nemcsak az Úr kegyelmére van szükség, hanem a mi közremüködésünkre is...
Rendeznünk kell életünk szekerét, a mi szénánkat:
- Istennel, Krisztussal való viszonyunkat;
- embertársainkkal való viszonyunkat;
- az Egyházzal és a papsággal és való viszonyunkat;
- házastársi életállapotunkat;
- a szentségekhez való viszonyunkat...
Ki kell használnunk az utolsó száz métert: lehetőleg napi szentmise, napi szentírás olvasás, naponta imádkozni, személyes ima, rózsafüzér imádkozása, stb. Állandóan virrasztani kell lélekben, minden nap felkészülni a nagy útazásra. A végső órákban tudatosítani kell, hogy a halál beáltával nem szününk meg, még csak a feltámadásig sem (ellentétben az adventisták tévedésével), hanem oda megyünk ahol az Úr Jézus van, mert Ő megígérte, hogy helyet készít számunkra...
Rendeznünk kell életünk szekerét, a mi szénánkat:
- Istennel, Krisztussal való viszonyunkat;
- embertársainkkal való viszonyunkat;
- az Egyházzal és a papsággal és való viszonyunkat;
- házastársi életállapotunkat;
- a szentségekhez való viszonyunkat...
Ki kell használnunk az utolsó száz métert: lehetőleg napi szentmise, napi szentírás olvasás, naponta imádkozni, személyes ima, rózsafüzér imádkozása, stb. Állandóan virrasztani kell lélekben, minden nap felkészülni a nagy útazásra. A végső órákban tudatosítani kell, hogy a halál beáltával nem szününk meg, még csak a feltámadásig sem (ellentétben az adventisták tévedésével), hanem oda megyünk ahol az Úr Jézus van, mert Ő megígérte, hogy helyet készít számunkra...
(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
A betegségben és a végső elgyengülésben igényelni a betegek szentségi eszközét, a betegek kenetét. Ez megadja az lelki erőt elviselni az eltárgyiasodást, hogy kitartsunk a hitben és a reményben, hogy ne essünk kétségbe az utolsó órák nehéz pillanataiban.
Krisztus segitő és megszentelő kegyelme kiárad a betegek kenetének szentségében és megőriz a végső küzdelemben. Legyőzi a megsemmisülés és az eltárgyiasodás reménytelenségét, mert már a eltárgyiasodásban átragyog a haldoklóban a feltámadt Krisztus dicsősége. Ezért, minél inkább szánalomra méltóbb testileg a haldokló ember, annál inkább dicsőségesebb és tiszteletreméltóbb lelkileg, mert átragyog benne a megfeszített Krisztus.
Kedves testvérem, mindnyájan el kell jussunk ide és mindannyian át kell haladnunk ezen. Ki az, aki leginkább segíthet nekünk ezekben a megpróbáltatásokban. Nyilvánvaló, hogy csakis az, aki az kereszt alatt állt, aki a haldokló Jézus mellett volt, aki a halott Jézust az ölében tartotta, aki ismeri a fájdalmat, mert hét tőr járta át a szivét: a Fájdalmas Szívű Szűzanya.
Ima: Asszonyonk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Krisztus segitő és megszentelő kegyelme kiárad a betegek kenetének szentségében és megőriz a végső küzdelemben. Legyőzi a megsemmisülés és az eltárgyiasodás reménytelenségét, mert már a eltárgyiasodásban átragyog a haldoklóban a feltámadt Krisztus dicsősége. Ezért, minél inkább szánalomra méltóbb testileg a haldokló ember, annál inkább dicsőségesebb és tiszteletreméltóbb lelkileg, mert átragyog benne a megfeszített Krisztus.
Kedves testvérem, mindnyájan el kell jussunk ide és mindannyian át kell haladnunk ezen. Ki az, aki leginkább segíthet nekünk ezekben a megpróbáltatásokban. Nyilvánvaló, hogy csakis az, aki az kereszt alatt állt, aki a haldokló Jézus mellett volt, aki a halott Jézust az ölében tartotta, aki ismeri a fájdalmat, mert hét tőr járta át a szivét: a Fájdalmas Szívű Szűzanya.
Ima: Asszonyonk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése