Verõfényes alkony

Krisztus dicsõsége az ember eltárgyiasodásában

A fiatal ember életeA fiatal, erõteljes ember élete, lelkülete:
- erõs, vidám, reményekkel, életkedvel tele;
- nem gondol a betegségre, a halálra;
- a világ dolgai elvonják minden figyelmét,
- azt hiszi, hogy ez mindig igy lesz;

De az idõ hamar elrepül, mert az élet olyan, mint egy nap, napkeltétõl napnyugtáig, ahol aztán az alkoly az öregkor, és az éjszaka pedig a halál.

Milyen lesz a mi alkonyunk, vagyis a mi öregkorunk?Olyan lessz-e mint az elszáradt koró, vagy olyan mint a virágzó májusi ág? Van egy közmondás: “ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát”...Senki sem tudhatja mit ér meg, mert az Úr Isten senkinek sem engedi, hogy megismerje jövõjét, de egy dolog biztos: egy szép napon nekünk is meg kell halnunk. Nekünk is el kell aludnunk Krisztusban, ahogyan Pál irja:
(1 Kor. 15.20) Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lõn azoknak, kik elaludtak.
(1 Thess. 4.13-15) Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felõl, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is elõhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által õ vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem elõzzük meg azokat, a kik elaludtak.
Fel kell készülni a öregkorra és a halálra. Készülnünk kell, hogy Krisztusban aludjunk el. Ez a legnagyobb vizsga, amely életünk végén vár ránk.

Az öreg ember életeAz öregember élete, lelkülete:
- megszûnik tevékenykedése, egyre inkább nem
fontos, egyre inkább nincs szükség rá;
- megfogyatkozik ereje, egyre inkább érzi életének és
testének súlyát, fájdalmát;
- az újságban nézi a gyászjelentõket, egyre fogynak
kortársai;
- a betegségek szaporodása, ágybaesés, tehetetlenség;

A eltárgyiasodás folyamata- az ember lassan kikopik az életbõl, mint a kaszakõ, mint egy szerszám,
vagy mint az öregasszony fazaka;
- az ember egyre inkább nem lesz ura testének, egyre többet lesz mozdulatlan, teste egyre inkább teher lesz, olyansmi mint egy idegen tárgy, mint egy tehetetlen tárgy;
- az ember testének eltárgyiasodása akkor áll be teljesen, amikor az ember meghal és a lelke különvál testétõl;

Reménységünk az eltárgyiasodásbanAz eltárgyiasodásunknak oka az eredeti bün:
(Ter 3.19) Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza.”De Isten a mi teremtõnk nem hagyott bennünket a nyomoruságban, hanem már kezdettõl fogva megigérte a megváltást és az üdvösséget. Tehát Istennek üdvterve van számunkra. Isten vissza akar vonni bennünket szeretetébe és nem akar bennünket számkivetettként hagyni.
Az idõk teljességében Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy megtestesüljön és a kereszten megváltson bennünket, mert:
(Jn 3.16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.Ezért Isten Fia aki emberré lett, hirdette az evangéliumot, hogy a mennyek országa közel van és oda minden ember hivatalos. A megtestesült Ige, a megváltás mûve által, az eltárgyiasodás, a megsemmisülés lejtõjét az élet emelkedõjévé változtatta, amelynek az égben van kifutása, mert teste feláldozásával megnyitotta az útat a szentélybe.
Zsid. 10.20 Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ út gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,…
Az Úr Jézus meghalt értünk a kereszten, de amint megmondta harmadnapra feltámadt és amint mondta, minket is, aki benne hiszünk magához hasonlóan fel fog támasztani:
Jn 11.25-26 Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?”
Hiszed ezt ???Nagyon fontos tudatositani! Ha kételkedünk a feltámadásban akkor hiábavaló a mi hitünk:
1Kor 15.12-18Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenrõl azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bûneitekben vagytok. Sõt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.
Útravaló az eltárgyiasodásbanA feltámadás reménysége azonban nem elegendõ az embernek a végsõ küzdelemben, a testi megsemmisülés útján, ezért az Úr segitõ és megszentelõ kegyelmét adja nekünk;
De nemcsak az Úr kegyelmére van szükség, hanem a mi közremüködésünkre is...

Rendeznünk kell életünk szekerét, szénánkat
- Istennel, Krisztussal való viszonyunkat;
- embertársainkkal való viszonyunkat;
- az egyházzal és a papsággal és való viszonyunkat;
- házastársi életállapotunkat;
- a szentségekhez való viszonyunkat;

Ki kell használnunk az utolsó száz métert: lehetõleg napi szentmise, napi szentírás olvasás, naponta imádkozni, személyes ima, rózsafüzér imádkozása, stb.; Állandóan virrasztani kell lélekben, minden nap felkészülni a nagy útazásra; A végsõ órákban tudatositani, hogy a halál beáltával nem szününk meg, még csak a feltámadásig sem (ellentétben az adventisták tévedésével), hanem oda megyünk ahol az Úr Jézus van, mert Õ megigérte, hogy helyet készit számunkra:
Jn 14.3 Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.Betegségben és végsõ elgyengülésben igényelni a betegek szentségi eszközét, a betegek kenetét. Ez megadja az erõt elviselni az eltárgyiasodást, hogy kitartsunk a hitben és a reményben, hogy ne essünk kétségbe az utolsó órák nehéz pillanataiban.

Krisztus segitõ és megszentelõ kegyelme kiárad a betegek kenetének szentségében és megõriz a végsõ küzdelemben. Legyõzi a megsemmisülés és az eltárgyiasodás reménytelenségét, mert már a eltárgyiasodásban átragyog a haldoklóban a feltámadt Krisztus dicsõsége. Ezért, minél inkább szánalomra méltóbb testileg a haldokló ember, annál inkább dicsõségesebb és tiszteletreméltóbb lelkilag , mert átragyog benne a megfeszitett Krisztus.

Kedves testvérem, mindnyájan el kell jussunk ide és mindannyian át kell haladnunk ezeken. Ki az, aki leginkább segithet nekünk ezekben a megpróbáltatásokban. Nyilvánvaló, hogy csakis az, aki az kereszt alatt állt, aki a haldokló Jézus mellett volt, aki a halott Jézust az ölében tartotta, aki ismeri a fájdalmat, mert hét tõr járta át a szivét: a Fájdalmas Szívû Szûzanya.

Befejezõ ima: Asszonyonk Szûz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bûnösökért, most,és halálunk óráján. Ámen.