Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

(Kiv 16:1-15) Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek." Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat." Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek." Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.

Isten népet választott magának az ősbűn által elszakított emberiségből

-  Az Úr először Ábrahámot hívta el, ígéreteket adott neki, hitét megpróbálta és megáldotta őt.
- Az ígéreteket megismételte Izsáknak, majd Jákóbnak, akitől aztán származott Izrael népe.
- Izrael házanépe Egyiptomba menekült az éhinség elől - József csodálatos sorsa.
- Izrael népe megsokasodott, és későbbi fáráók rabszolgasorsba hajtották őket.
- Isten terve Izrael népének csodálatos szabadítására - Mózes és az egyiptomi kivonulás.
- Izrael pusztai vándorlása, Mózes és Áron vezető szerepe, nehézségeik vezetői szolgálatukban...

Az Egyház Isten népe, a lelki Izrael, amely Izrael népéhez hasonlóan járja pusztai vándorútját

- Isten elküldte Szent Fiát, hogy betöltse a törvényt, új szövetséget kössön és megváltsa az emberiséget.
- A krisztuskövetők minden nemzetből, a lelki Izrael, amely beleoltatott a nemes szőlőtőbe, Izrael olajfájába...

(Róm 2:28-29) Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt.

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

- Így Isten terve egy magassabbrendű dimenzióba lépett, a lelki Izrael dimenziójába, amelyben minden népből és nemzetből elhívott ember éli meg lélekben Izrael népének vándorlását.
- Minden krisztuskövető embert Egyiptomból vezet ki az Úr, a bűn rabságából, amikor megadja neki a megtérés kegyelmét és átvezeti őt a sötétségből a világosságra, vagyis a halálból az életre. Az Úr Jézus, ebben is első lett az emberek között...

(Mt 2:15) „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

(Kol 1:18) Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben.

Ezért minden egyes ember élete zarándokút az egyiptomi rabságból az ígéret földje felé, ami a mennyek országa. Az ide való megérkezés és a bejutás az üdvösség.

Isten mindig előljárókat rendelt népe élére, akiknek megbízást adott és akiket felkent a vezetésre

Az Ószövetségben:

- A feladat nem volt könnyű Mózes és Áron esetében, hiszen több mint egy millió emberről és jószágaik vezetéséről kellett gondoskodniuk...

(Kiv 12:37) Izrael fiai elindultak Ramszeszbõl Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.

Mózes nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért segítőket kért magának...

(Szám 11:14) Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.

Az Úr hetven vént rendelt Mózes mellé segítségül, akiknek szakított Mózes lelkéből...

(Szám 11:16) Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikrõl tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetõi. Vidd magaddal õket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.

Az Újszövetségben:

- Az Úr Jézus az apostoloknak adta át a kulcsok hatalamát, azaz a képviseleti, vezetői és tanítói hatalmat...

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

Az apostolok előljárókat, püspököket, presbitereket bíztak meg a helyi egyházak élére, felkenve őket imával és kézrátétellel. Így megalapozták az apostoli folytonosságot...

(ApCsel 14:23) Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.

Isten akarata, hogy felkentjeire hallgasson népe

- Mózes is félt, hogy nem engedelmeskednek majd neki...

(Kiv 4:1) Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."

- A keresztényeket is inti a szent író az engedelmességre...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl.

De a nép mindenkor zúgolódik előljárói ellen...

A zúgolódások, lázadások területei és okai:

Testi szükségletek és az anyagiak

- Mit eszünk, mit iszunk, mit veszünk fel, hogyan élünk, miért vagyunk szegényebbek mint mások...

(Zsid 13:5) Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van.

(1Tim 6:7-8) Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.

Uram, én hittem neked, megtértem, megtartottam szavaidat és most nélkülözök. Jobb lett volna megtéretlenül maradni és élni a világ szerint. Akkor el lennék telve bőven anyagi javakkal...

(Kiv 16:3) Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel.

Erkölcsi követelmények

- A házasság szentségének területe: ne mondja meg nekem senki, hogy kivel hogyan éljek, hogy ne váljak el, hogy hányszor házasodjak.
- A gyerekvállalás területe: ne mondja meg senki nekem hány gyerekem legyen, én tervezem meg családomat, ha akarom mesterségesen tervezem / szabom / szabdalom családomat (pl. abortusz, mesterséges megtermékenyítés, béranyaság).
- A szenvedés területe: azt teszek életemmel amit akarok, sőt az öreg, tehetetlen melletem szenvedő életével is. Ha úgy látom jónak, akkor kioltom életét, megmentem a szenvedéstől. Kegyesen elteszem láb alól ( eutanázia).
- A szexuális élet területe: nem mondja meg senki nekem, hogy kivel, mikor és hogyan szeretkezzek ( házasságtörés, paráznaság, homoszexuális kapcsolatok);
- A család intézménye: az egyneműek kapcsolatukat családnak akarják kinyílvánítani, azonos jogokat kérnek a normális családokkal, sőt még egyházi áldást is szeretnének kérni párkapcsolatukra. Ugyan már, az Egyház, legyen szives alkalmazkodjon jogainkhoz és a mai időkhöz...

Az egyház intézménye és képviselõi

A papság van felkenve Isten népének, az Egyházának vezetésére. A világi hívő nem tetszeleghet előljáró szerepben és nem követelhet magának bármilyen hasonló szerepet. Mivel az apostoli folytonosság által a papság képviseli Istent, közvetíti Isten parancsolatait, ezért ők vannak a kirakatban, és ők minden zúgolódás, lázadás célpontjai...

A papság elleni lázadásnak több formája van:
- A teljes elutasitás ( a pápa az Antikrisztus, a Katolikus Egyház pedig a bibliai fenevad,  stb.);
- A Katolikus Egyház Tanító Hivatalának elutasítása (majd én értelmezem a Szentírást, mert engem vezet a Szent Szellem);
- A szentségek elutasítása, különösen az Oltáriszentség ( bálványimádás) és a szentgyónás elutasítása ( fülbesugdosás);
- Mária tiszteletének elutasítása ( Istennő imádás);
- A papi szolgálat követelményei: a cölibátus - miért nem nősülnek meg? Csak férfiak lehetnek papok - nők állitólagos diszkriminálása;
- Az egyház anyagi támogatásának elutasítása - ultraliberális gondolkodás: a papokat tartsák el a híveik;
- Az egyház közéletből való kiszorítása - a papok ne nyilvánuljanak meg a közéletben...

Lázadás Isten ellen

Az előbbi lázadások, végső soron, nem az embernek szólnak, hanem Istennek. Minden egyházi előljáró elmondhatja Mózes és Áron panaszát...

(Kiv 16:7) Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

A zúgolódás és a lázadás a kevélység jele. Ellenszere csakis az alázat...

Az alázatos ember belátó

- Isten mindenkit egyformán szeret, de nem mindenkit egyformán hív el a szolgálatra. Van szolgálati papság és vannak a világi hívők. Vannak pásztorok és vannak pasztoráltak. Nem fordíthatjuk meg a szerepeket, se nem moshatjuk azokat össze.
- A Szentírás sokmindenben mindenkire vonatkozik, de nem mindenben. Egy családi életre hívatott világi hívő nem vonatkoztathatja teljes mértékben önmagára azokat az igéket, amelyek az előljárókra, az egyházi rendre vonatkoznak.
- Csak Jézus Krisztus alapított egyházat, és Ő is csak egyszer. Nem vehetjük magunknak azt a jogot, hogy a péteri sziklára rakott alapon kívül más egyházakat, gyülekezeteket, vallási intézményeket hozzunk létre...

A szűk ösvény csakis Péter utódának nyomában van

Hallgassunk a mindenkori pápára (ha az Krisztust és az Ő tanítását követi!) és a vele egységben lévő püspökökre és papokra. Ha ezt tesszük, nyitva áll előttünk az életszentség útja. Aki nem hallgat rájuk, nem támogatja őket lelkileg és anyagilag, az mind valamiképpen lázad. Vagy generációsan örökölt lázadásban él (még akkor is, ha élete sok területén nyilvánvalók a megszentelődés jelei), vagy önmaga döntött a lázadó magatartás mellett. A lázadás mindenképpen gátol az Isten felé vezető útunkon. Ha az előljáró szavai és tettei ellenkeznek az Úr és a szentek tanításával, akkor vonuljunk vissza, de akkor se bocsátkozzunk vitatkozásokba...

(1Pét 5:5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Ima: Uram Jézus Krisztus, adj nekünk gyermeki alázatot és engedelmességet, hogy el ne vesszünk. Jézusom bízok benned! Ámen.