Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: "Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen." De az Úr így szólt Mózeshez: "Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek." Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?" Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat." Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. Az Úr így szólt Mózeshez: "Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek." Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Isten népet választott magának az ősbűn által elszakított emberiségből
- Az Úr először Ábrahámot hívta el, ígéreteket adott neki, hitét megpróbálta és megáldotta;
- Az ígéreteket megismételte Izsáknak és Jákóbnak, akitől aztán származott Izrael népe;
- Izrael házanépe Egyiptomba menekült az éhinség elõl - József csodálatos sorsa;
- Izrael népe megsokasodott és késõbbi fáráók rabszolga sorsba hajtották őket;
- Isten terve Izrael népének csodálatos szabadítására - Mózes és az egyiptomi kivonulás;
- Izrael pusztai vándorlása, Mózes és Áron vezetõi szerepe, nehézségeik vezetõi szolgálatukban.
Az Egyház, Isten népe, lelki Izrael, amely Izrael népéhez hasonlóan járja pusztai vándorlását
- Isten elküldte Szent Fiát, hogy betöltse a törvényt, új szövetséget kössön és megváltsa az egész emberiséget;
- A krisztuskövetõk, minden nemzetbõl, lelki Izrael, amely beleoltatott a nemes szõlõtõbe, Izrael olajfájába:
(Róm 2.28-29) Nem az a zsidó, aki látszatra az, s nem az a körülmetélés, ami a testen látható, az a zsidó, aki bensõleg az, s aki nem betû szerint, hanem lélek szerint körülmetélt.
(Róm 11.24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.
- Így Isten terve egy magassabbrendű dimenzióba lépett, a lelki Izrael dimenziójába, amelyben minden népből és nemzetből elhívott ember, éli lélekben Izrael népének vándorlsát;
- Minden krisztuskövetõ embert Egyiptomból hoz ki az Úr, amikor megadja neki a megtérés kegyelmét és átvezeti õt a sötétségbõl a világosságra, a halálból az életre. Az Úr Jézus, ebben is elsõ lett az emberek között:
(Mt 2.15) „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”
Kol 1.18 Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben.
Ezért minden egyes ember élete zarándokút az egyiptomi rabságból az ígéret földje felé, ami a mennyek országa. Az ide való megérkezés és a bejutás, az üdvösség.
Isten mindig elõljárókat rendelt népe élére, akiknek megbízást adott és akiket felkent a vezetésre
Az Ószövetségben:
- A feladat nem volt könnyû Mózes és Áron esetében, hiszen több mint egy millió emberrõl és jószágaik vezetésérõl kellett gondoskodniuk:
(Kiv 12.37) Izrael fiai elindultak Ramszeszbõl Szukkot felé, a gyalogos férfiak - családjukat nem számítva - mintegy hatszázezren.
Mózes nem volt képes egyedül ellátni feladatát, ezért segítõket kért magának:
(Szám 11.14) Egyedül nem bírom ezt a népet, nagyon nehéz nekem.
Az Úr hetven vént rendelt Mózes mellé segitségül, akiknek szakított Mózes lelkébõl:
(Szám 11.16) Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek: „Hozz ide nekem Izrael vénei közül hetven férfit, olyanokat, akikrõl tudod, hogy valóban a nép vénei és vezetõi. Vidd magaddal õket a megnyilatkozás sátora elé, s álljanak melléd.
Az Újszövetségben:
- Az Úr Jézus az apostoloknak adta át a kulcsok hatalamát, azaz a képviseleti, vezetõi és tanítói hatalmat:
(Mt 16.19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.”
(Mt 18.18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
Az apostolok elõljárókat, püspököket, presbitereket bíztak meg a helyi egyházak élére, felkenve őket imával és kézrátétellel. Így megalapozták az apostoli folytonosságot:
(ApCsel 14.23) Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották õket, akiben hittek.
Isten akarata, hogy felkentjeire hallgasson népe
- Mózes is félt, hogy nem engedelmeskednek majd neki:
(Kiv 4:1) Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."
- A keresztényeket is inti a szent író az engedelmességre:
(Zsid 13.17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl.De a nép mindenkor zúgolódik elõljárói ellen.
A zúgolódások, lázadások területei és okai
Testi szükségletek és az anyagiak
- Mit eszünk, mit iszunk, mit veszünk fel, hogyan élünk, miért vagyunk szegényebbek mint mások:
(Zsid 13.5) Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van.
(1 Tim 6.7-8) Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele.
Uram, én hittem neked, megtértem, megtartottam szavaidat és most nélkülözök. Jobb lett volna megtéretlenül maradni és élni a világ szerint. Akkor el lennék telve bõven anyagi javakkal:
(Kiv 16.3) Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel.
Erkölcsi követelmények
- Pl. a házasság szentségének esetében: ne mondja meg nekem senki, hogy kivel hogyan éljek, hogy ne váljak el, hogy hányszor házasodjak;
- A gyerekvállalás területe: ne mondja meg senki nekem hány gyerekem legyen, én tervezem meg családomat, ha akarom mesterségesen tervezem / szabom / szabdalom családomat (pld. abortusz);
- A szenvedés területe: azt teszek életemmel amit akarok, sõt az öreg, tehetetlen melletem szenvedő életével is. Ha úgy látom jónak, akkor kioltom életét, megmentem a szenvedéstõl. Kegyesen elteszem láb alól ( eutanázia);
- A szexuális élet területe: nem mondja meg senki nekem, hogy kivel, mikor és hogyan szeretkezzek ( paráznaság, homoszexuális kapcsolatok);
- A család intézménye: az egyneműek kapcsolatukat családnak akarják kinyílvánítani, azonos jogokat kérnek a normális családokkal, sõt még egyházi áldást is szeretnének kérni párkapcsolatukra. Ugyan már, az Egyház, legyen szives alkalmazkodjon jogainkhoz...
Az egyház intézménye és képviselõi
A papság van felkenve Isten népének, az Egyházának vezetésére. A világi hívõ nem tetszeleghet elõljáró szerepben és nem követelhet magának bármilyen hasonló szerepet. Mivel az apostoli folytonosság által a papság képviseli Istent, Isten parancsolatait, ezért õk vannak a kirakatban és õk minden zúgolódás, lázadás célpontjai.
A papság elleni lázadásnak több formája van:
- A teljes elutasitás ( a pápa az Antikrisztus, a KE pedig a bibliai fenevad. stb.);
- A KE Tanító Hivatalának elutasítása ( majd én értelmezem a Szentírást, mert engem vezet a Szent Szellem);
- A szentségek elutasítása, különösen az Oltáriszentség ( bálványimádás) és a szentgyónás elutasítása ( fülbesugdosás);
- Mária tiszteletének elutasítása ( Istennő imádás);
- A papi szolgálat követelményei: a cölibátus ( miért nem nősülnek meg?), csak férfiak lehetnek papok (nők állitólagos diszkriminálása);
- Az egyház anyagi támogatásának elutasítása ( vadliberális gondolkodás: a papokat tartsák el a híveik),
- Az egyház közéletbõl való kiszorítása ( a papok ne nyilvánuljanak meg a közéletben), stb.;
Lázadás Isten ellen
A leírt lázadások, végsõ sorban, nem az embernek szólnak, hanem Istennek. Minden egyházi elõljáró elmondhatja Mózes és Áron panaszát:
(Kiv 16:7) Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?
A zúgolódás és a lázadás, a gõg és a kevélység jele. Ellenszere az alázat...
Az alázatos ember belátó
- Isten mindenkit egyformán szeret, de nem mindenkit egyformán hív el a szolgálatra. Van szolgálati papság és vannak a világi hívõk. Vannak pásztorok és vannak pasztoráltak. Nem fordíthatjuk meg a szerepeket, se nem moshatjuk azokat össze...
- A Szentírás sokmindenben, minden egyes emberre egyformán vonatkozik, de nem mindenben. Egy családi életre hívatott világi hívõ nem vonatkoztathatja teljes mértékben önmagára azokat az igéket, amelyek az elõljárókra, az egyházi rend szentségére vonatkoznak;
- Csak Jézus Krisztus alapított egyházat és Õ is csak egyszer. Nem vehetjük magunknak azt a jogot, hogy a péteri sziklára rakott alapon kívül más egyházakat, gyülekezeteket, vallási intézményeket hozzunk létre.
A szûk ösvény csakis Péter utódának nyomában van
Hallgassunk a mindenkori pápára ( ha az Krisztust követi!), a vele egységben lévõ püspökökre és papokra. Ha ezt tesszük, nyitva áll elõttünk az életszentség útja. Aki nem hallgat rájuk, nem támogatja őket lelkileg és anyagilag, az mind valamiféle képpen lázad. Vagy generációsan örökölt lázadásban él ( még akkor is ha élete sok területén nyilvánvalóak a megszentelõdés jelei), vagy önmaga döntött a lázadó magatartás mellett. A lázadás mindenképpen gátol az Isten felé vezetõ útunkon:
(1 Pét 5.5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.
Befejezõ ima: Uram Jézus Krisztus, adj nekünk gyermeki alázatot és engedelmességet, hogy el ne vesszünk. Jézusom bízok benned! Ámen.
P.
VálaszTörlés